Az a tény, hogy az elmúlt hétvégén megválasztott nigériai elnök, Umaru Yar'Adua ellen mindeddig nem indult korrupciós vizsgálat, akár megnyugtató is lehetne. A baj csak az, hogy egyik ellenfele, az eddigi alelnök, Atiku Abubakar ellen éppen akkor indult, amikor ellenzéki elnökjelöltként lépett föl, miután szembefordult a hivatalban lévő államfővel. Az illetékes bíróság végül úgy döntött, hogy a vizsgálat megkezdésének ténye nem lehet az indulás akadálya, ebből viszont új bonyodalom keletkezett: Abubakar nevét az utolsó pillanatban mégiscsak fel kellett tenni a szavazólapokra, ami több mint hatvanmillió választásra jogosult esetében nem kis logisztikai feladat. És szó, ami szó, nem is sikerült tökéletesen megoldani. Nigéria nem csupán népes (140 millió lakos), de nagy is, az infrastruktúrája viszont legalábbis töredékesnek mondható, így aztán voltak olyan szavazókörzetek, ahol a hivatalos zárási idő előtt egy órával kezdődött a voksolás, ha egyáltalán. Igaz viszont, hogy másutt meg a tudósítások szerint illegális szavazóhelyiségeket létesítettek, ismét másutt félmilicista félgengszterek szavaztak újra meg újra. Egyáltalán: szabálytalanságok, megfélemlítések, csalások és visszaélések színezték az elnökválasztást az urnák szétosztásától a szavazatszámlálásig.
A kihirdetett eredmény legfeljebb az arányait tekintve okozott meglepetést. A kormányzó Népi Demokratikus Párt, pontosabban Obasanjo elnök jelöltje közel 25 millió szavazattal lett első, ami 70 százalékos, elsöprő győzelem. Yar'Adua eddig nem játszott szerepet az országos politikában, viszont két cikluson át kormányozta az északi, mohamedán többségű Katsina szövetségi államot. A bátyja egyébként Obasanjo helyettese volt, amikor a mostani államfő a 70-es években egy katonai kormány vezetőjeként állt az ország élén. Ebből az következne, hogy az eddigi elnök a továbbiakban a háttérből kívánja irányítani az országot, ha már nem sikerült elérnie az alkotmány módosítását, és nem indulhatott el harmadszor is az államfői tisztségért, Yar'Aduát azonban elsietett dolog volna a színfalak elé állított bábnak látni.
Erényei és hibái
felmutatására igen hamar alkalma lesz, hiszen amennyiben a választást érvényesnek minősítik, minden bizonnyal hosszas legitimációs huzavona elé néz az ország. És akkor még hol vagyunk Afrika legnépesebb országának igazi problémáitól, amelyek évtizedek óta várnak megoldásra! Afrika legnagyobb szénhidrogén-termelője a feldolgozókapacitások szűkössége és lerobbantsága miatt állandó üzemanyaghiánnyal küszködik. Az olajban gazdag déli szövetségi államokban az etnikai konfliktusokat nem egyszerűen az élezi, hogy a helyi népcsoportok nagyobb részt követelnek az olajbevételből és kompenzációt a környezeti károk miatt, ami érthető, hanem az is, hogy ezeket a követeléseket bűnszövetkezetek vállalják mintegy át a maguk radikális módján: zsarolással, az olajvezetékek megcsapolásával, szállítmányok elrablásával. Yar'Adua alelnökjelölt társa, az ígéretes nevű Goodluck Jonathan történetesen erről a területről való, bár épp most, a választások előtti napokban el kellett hagynia kormányzói hivatalát, amelyet tüntetők dúltak föl.
Aztán ott vannak a mohamedán- keresztény ellentétek, amelyek egyfajta állandósult alkotmányos válságban lebegtetik Nigériát. A három tucat szövetségi állam között nem egy van, ahol bevezették a muszlim vallási bíráskodást, és ez az elmúlt években több, nemzetközi szinten is tiltakozást kiváltó esetet idézett elő, amikor a szövetségi állam alkotmánya összeütközésbe került ezzel a fajta ítélkezéssel. A vallási ellentétek időről időre összecsapásokban csúcsosodnak ki, amelyek emberéleteket is követelnek.
Egyébként magának a választási kampánynak is mintegy kétszáz halálos áldozata volt. Az erőszakos akciók egy része már a hónap elején, az egy héttel korábban tartott helyi választások felvezető szakaszában lezajlott. Éppen az ott tapasztalt, a mostaniakhoz hasonló szabálytalanságok miatt kezdték fontolgatni az ellenzéki pártok, hogy bojkottálják a parlamenti, illetve az elnökválasztást.
A mostani lett volna az első alkalom Nigériában, amikor egy demokratikusan megválasztott elnököt egy hasonló módon hatalomra jutott utód követ, korábban ugyanis mindig katonai puccs akadályozta meg ezt a fajta folyamatosságot. Obasanjo elnök két ciklussal ezelőtti győzelme után azt lehetett remélni, hogy a regionális diplomáciai súllyal rendelkező nyugat-afrikai középhatalom végre kitör az önkény, a korrupció és a nyomor hármas szorításából. Az önkény továbbélését maga a választási folyamat bizonyítja. A korrupció elleni küzdelem terén fel tud mutatni bizonyos eredményeket az eddigi kormányzat, ám a regnáló államfő kétségkívül azt gondolja, hogy a személyén kívül nincs elég biztosíték a folyamat meggyökeresedésére. Ami a nyomort - tágabb értelemben a gazdaságot - illeti, valamelyest javultak Nigéria mutatói, de attól még messze van az ország, hogy a tagállami, valamint nagypolitikai hatalmi ambíciókon túllépő távlatos gazdaságpolitika körvonalait mutatná föl. Mindezt a nigériaiak dühödten és elkeseredetten veszik tudomásul, amiről az elmúlt hétvégén is feldúlt, felgyújtott választási irodák tanúskodtak. A megválasztott államfő eddigi tevékenységét saját államában szociális intézkedések, infrastrukturális fejlesztések dicsérik, de valódi politikai elképzeléseiről ez semmit sem mond. Amennyiben egyáltalán ki akarja tölteni megbízatásának idejét, energiái nagy részét a közbizalom megszerzésére kell fordítania - ráadásul győzelme ellenére a vesztes pozíciójából.
