- kovácsy -

Vagy tucatnyi latin-amerikai országban volt (vagy lesz) az idén parlamenti illetve elnökválasztás. A nagy izgalmakon talán már túl van a kontinens. Brazíliában sokáig úgy tűnt, hogy érvényesül a papírforma, és Luiz Ináció Lula (ez becenév) da Silva már az első fordulóban besöpri a szavazatok több mint ötven százalékát.

Egy csupasz, izmos férfitestet ábrázoló David-festményrészlettel díszített hűtőszekrényajtót bámulok, és elképzelem, ahogy a látvány a tervezői intenciónak megfelelően jó és egészséges ételek behűtésére, továbbá önmagam fitten tartására ösztökél, miközben élvezem, hogy otthonomban szórakoztatom a barátaimat.

Tulajdonképpen jó az ötlet, kedves a szívnek a vízió: nézelődő, lapozgató, iddogálva beszélgető látogatók zsonganak egy hatalmas, lazán osztott térben, amelyre nem tolakodóan, hanem a kíváncsiságot birizgálva ülepszik rá az átélendő komor idők hangulata.

Nagy nehezen megszületett a nyári elnökválasztás eredménye, de a helyzet távolról sem konszolidálódott. A megosztott latin-amerikai országban maga a kormányalakítás lesz az új államfő első erőpróbája. Nem kizárt, hogy a politika továbbra is az utcán marad.

2004 őszén kezdte komolyan venni a külvilág az akkor már jó másfél éve zajló darfuri vérengzéseket, de aztán a délkelet-ázsiai cunami végképp elterelte a nemzetközi érdeklődést erről az alig megközelíthető vidékről. Most egy szlovén emberi jogi aktivista és egy amerikai újságíró, tolmácsa és sofőrje szudáni bebörtönzése történetesen egybeesett az ENSZ újabb fellépésével a térség ügyében, miután a helyzet további romlását lehet tapasztalni. Darfur újra képbe került.

Két afrikai zenész, az egyikük belülről kifelé, a másikuk éppen fordítva: kintről befelé építkezve jutott el a csúcsra. Két generáció: az egyik most lett 41, a másik a 73. évében jár. Igazából csak annyi köti őket össze, hogy augusztus 11-én egy napon, egymást követően léptek fel a Sziget Világzenei Nagyszínpadán.

E mondásért lelkesedni nem kis fáradságunkba kerülne, különben is inkább százszor a világ, mint egyszer a színház, de azért ebben kedvünket leljük, ebben a kisföldalatti-színháztörténetben.

Történelmi fordulat, újrakezdés, ígéret és hasonló kifejezések cifrázzák a Kongói Demokratikus Köztársaságban (így nevezik hivatalosan) vasárnap lezajlott választásokhoz kapcsolódó híreket. Szép remények - nagyjából ennyit mondhatunk erről.

Mégsem kell bírái elé állnia a Vörös Khmer egykori katonai parancsnokának: hiába lett volna Ta Mok a kulcsfigurája az 1975-79 közötti népirtás ügyében lassan mozgásba lendülő nemzetközi bírósági eljárásnak, neki már nem kell elszámolnia tetteivel, amelyek minden bizonnyal kimerítik a népirtás fogalmát. Hentesnek becézték különös, szenvtelen kegyetlensége miatt.

Mi szüksége lehetett Racine-nak kárpitosszegre? A választ most már talán sohasem tudjuk meg, pedig már-már elérhető közelségben hittük a XVII-XVIII. század fordulójának francia életviszonyait képekben és szövegben egyaránt taglaló kötet egy bizonyos pontján.

Kalapos, kárpitos még van, szemfelszedő és műstoppoló már aligha, szódás hellyel-közzel, drótost - a közkeletű elnevezés szerint drótos-tótot - viszont úgy az ötvenes-hatvanas évek fordulóján lehetett utoljára látni, és már az se nagyon drótozott, habár egy ördöglakatot semmi perc alatt összedobott a megszeppenve álldogáló gyereknek, aki később joggal dicsekedhetett a talányos csiki-csuki-játékszerrel, amíg valaki el nem vette tőle.

Dél-Amerikában továbbra is keresik a receptet a demokrácia, a társadalmi és politikai stabilitás, a gazdasági fejlődés és a szociális igazságosság összeegyeztetésére. Peruban az USA- és szabadpiac-barát Alejandro Toledo nemzetgazdasági szempontból sikeres négy elnöki éve után most nagyot lendült balra a politikai inga, és a szavazók többsége végül a mérsékeltebbnek tűnő jelölt mellett voksolt.