'56-os kiállítások: A tukán mögött, jobbra

  • - kovácsy -
  • 2006. szeptember 21.

Tudomány

Tulajdonképpen jó az ötlet, kedves a szívnek a vízió: nézelődő, lapozgató, iddogálva beszélgető látogatók zsonganak egy hatalmas, lazán osztott térben, amelyre nem tolakodóan, hanem a kíváncsiságot birizgálva ülepszik rá az átélendő komor idők hangulata.

Tulajdonképpen jó az ötlet, kedves a szívnek a vízió: nézelődő, lapozgató, iddogálva beszélgető látogatók zsonganak egy hatalmas, lazán osztott térben, amelyre nem tolakodóan, hanem a kíváncsiságot birizgálva ülepszik rá az átélendő komor idők hangulata. Benyomások, mélázás, elborzadás - kinek mi kell. Képek és hangok, színek és szagok. Életérzés-kiállítás.

A valóság, hát igen, a valósággal van a baj mindig. Nem is a helyszín, mert a Petőfi Csarnok utolérhetetlen szomorúsága, az, hogy még annál is lepusztultabbként préselődik a kedélyünkbe, mint amilyen, végül is tökéletes környezet az ötvenes évek felidézéséhez. A vigasztalan tér, a sápatag fénydepresszió. Hogy mi az, amit láthattunk, abból sem az ötletek hiányoztak, mint inkább a gazdagság, a sokféleség. De legfőképpen a látogatók hiányoztak: csend és hűvös üresség, sok kockás terítő és üres székek. Az életérzésjelleg nem követel filológiai alaposságot, elég, ha kellően sokfélék az utalások a korra: fényképek és plakátok, Ludas Matyi-címlapok (Sztahánovista az üzemi bálban. - Jön keringőzni, Ilonka? - Jövök, de nehogy ezernégyszáz fordulatot csináljon velem is, mint a gépével, mert kissé szédülős vagyok). Azok a rettenetesre cizellált ünnepi jelszavak (annak idején címoldalon hozta őket a Népszabadság), mint "Erősödjön és viruljon békénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége!". Rákosi, Sztálin, Kádár integet egy tribünről, voltaképpen vicces, anakronisztikus együttlétben. Meghívó Rákosi elvtársnak a Rákosi elvtárs 60. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre. Diafilmek a begyűjtési verseny népszerűsítésére, az imperialista ármány bemutatására, szoba- és konyhabelső, jelvények, oklevelek, karszalagok. Régi slágerek élő előadásban, mozgalmi és tömegdalok a rádióból, megszakítva lövések hangjaival és az Egmont-nyitánnyal - így érkeztünk el pár percre 1956-hoz. Mármint akik értik, hogy miért váltott és mire a hangháttér.

Interakciós lehetőségként ott volna a lengőteke, a vonal a snúrozáshoz, ihletően a padlóba nyomott húszfilléresekkel, a snóbli játékszabálya - de hát nem akaródzik interakciózni. Nincs kinek kivel.

És ha volnának is, merre fokuszálhatnák életérzésüket? Vagyis: miről is szólt ez az egyhetes, kísérőprogramos kiállítás? A címben ígért '56-ról, a forradalomról biztosan nem. De hát azokról a napokról inkább csak a harcok, a pusztulás képeit lehet felmutatni, legfeljebb kiáltványokat és felhívásokat. A lefojtott, tehetetlen harag kirobbanásának a zűrzavara, a hevületnek, az akarásnak, az eszményeknek a csillogása változatlanul belegyűrve az értelmezések és a köréjük eszkábált politikai sandaságok fonadékába. Ez aztán taszító annak, aki könnyen taszul. Pedig épp az '56-os életérzés megragadása volna fontos, azé, ahogy egyszerre zúdult bele az egyformaságba, a félelembe, a tompultságba a szabadság és a teljes rendezetlenség. Elszomorító azt gondolni, hogy elsuhanó egyszeriségük megjeleníthetetlenné, megfoghatatlanná teszi azokat a napokat.

A Vajdahunyad-várban a trópusi élőlényeket bemutató, láthatóan népszerű kiállításon kell keresztülnyomakodnia annak, aki a tapírok, tukánok és más különös lények mentén el akar jutni a néptelen emeleti sarokszobába, ahol a forradalom vidéki eseményeiről tájékozódhatunk. A vendégkönyvben a trópusi anyagra vonatkozó bejegyzések ("Unokáim nagy csalódására nagyon kevés állatok voltak."), gyerekaláírások, firkák.

A világos teremben felkasírozott újságok, röplapok, itt is túlteng a Ludas Matyi (A gyapot énekel: Kicsi vagyok én, / Majd megnövök én, / Ha a szovjet agrár-módszert / Eltanulom én! - és tényleg ott áll egy mosolygó gyapottő a kiküldött elvtárs külsejű tányérsapkások szerető tekintetében fürdőzve). Megint csak az ötvenes évek hangulatában feredőzhetünk, beadási versenytábla, sertésvágási engedély, szállítási bárca, liszt- és cukorjegy. Rákosi-címeres hordócskák. Kézikönyv: a nagydíjas Cukor tehén gondozójának munkamódszere. Traktormodellek - jobb híján Hofherr gépek is a harmincas évekből, de hát használták azokat is a gépállomások. "Ezek a széles kolhozmezők mind a népé - magyarázza Sajnovics Mária, a Baranya megyei Olasz község 22 éves tanácselnöke küldött-társainak" a harmadik parasztküldöttség látogatásán a Szovjetunióban. Mi lett vajon vele?

Ami mégis megemeli a kiállítást, az a legkevésbé látványos elem. A kísérőszöveg. A tények. Ahogy volt. A vidék '56-os eseményei kerülnek szóba itt, tüntetések Tornyiszentmiklóson, Komádiban, ávóssortüzek és áldozataik, a forradalom első, debreceni mártírjai - falusi felvonulók. Mindezek mögött pedig az erőszakos téeszesítés, az 1955-ig elítélt négyszázezer paraszt, aki ellenállt a kíméletlen szipolyozásnak. Mindaz, amiről - ha ünnepelni akarunk egyáltalán - tájékozódnunk, töprengenünk kellene. Itt szerényen bár, de még módunk is van rá, dzsungelnyire a valóságtól, a kinti világtól.

56.hu hétköznap - Petőfi Csarnok, szeptember 17-ig

1956 és a magyar agrártársadalom - Magyar Mezőgazdasági Múzeum, október 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.