László Ferenc

„Én nem féltem az opera jövőjét. Csak a jelentől kérek némi megértést.” Igor Stravinsky nyilatkozott ekképp 1951-ben bemutatott „angol operája”, a The Rake’s Progress kapcsán, s a magyar operabarát bő hatvan évvel később is úgy érezheti: ez még mindig az idézetbeli jelen korszaka, s nem a megnyugtató jövő.

Az élet nehéz, sőt olykor egyenesen elviselhetetlen – ezt a banális, ám sorsdöntő információt a színházban hol az előadás minősége, hol az előadás tartalma közvetíti felénk.

A sor- és akadályversenyek érdemes műfaja gazdag múltra tekinthet vissza a magyar televíziózásban.

Megvesztegetően jól állt neki az egyenruha, a férfias elszántság arckifejezése és a filmezés. Búcsú Bitskey Tibortól.

Igazi slágergyáros volt, egy nagy generáció, mi több: a „nagy generáció” kedvenc szövegírója.

Nem, Charles Dickens nem forog a sírjában: Dickens mesélő kísértetté vált a Karácsonyi énekből adaptált húszéves magyar musicalben. Azazhogy ő a történetmesélő és egyúttal a fukar Ebenezer Scrooge régen elhalt üzlettársának szelleme is, aki Tolcsvay László meg a Müller és fia cég által jegyzett Isten pénzében egy személyben tölti be az elmúlt, a jelen és a jövendő karácsonyok szellemének tisztét is.

Habár történelmi műsor létére a címét váltig nem könnyű értelmezni, azért a XXI. század hosszú évek óta az RTL Klub egyik legnívósabb műsora, hála a kereskedelmi csatornánál dolgozó hajdani bölcsészek rossz lelkiismeretének.

Bokszmeccs, hajtépés, diszkóriszálás, ABBA-slágerek – december első estéjén ilyesmikkel próbálta eladni a barokk operaáriák sorát két jeles énekesnő, a dívapárbajt hirdető Simone Kermes és Vivica Genaux, s bár vállalkozásuk közepesen ízetlenre sikeredett, magát a népszerűsítő szándékot megértéssel fogadtuk.

A közszolgálat reggeli műsorsávjában, ahol hétköznapokon bizarr devianciának tűnik a gyermekéhezés (meg a politikai elfogulatlanság), hétvégén, mondhatni, orgiáját üli a szeretet.