Színház

David Lindsay-Abaire: Jó emberek

Színház

Az élet nehéz, sőt olykor egyenesen elviselhetetlen – ezt a banális, ám sorsdöntő információt a színházban hol az előadás minősége, hol az előadás tartalma közvetíti felénk.

Az utóbbi az áttételesebb, s egyúttal persze a szerencsésebb eset, s a Centrál Színház új amerikai egyfelvonásosa is okvetlenül ebbe a csoportba sorolandó. A Básti Juli jutalomjátékául szánt és annak is bizonyuló produkció középpontjában egy többszörösen reménytelen helyzetű nőalak áll, aki utolsó állását elvesztve újra nekirugaszkodik a küzdelemnek, hogy felszínen tartsa önmagát és a színfalak mögött vegetáló, magatehetetlen lányát. A küzdelem egyetlen férfi megdolgozására összpontosul, aki valaha ugyanazon az ótvar környéken nevelkedett, mint a főszereplő Margie, s aki járt is a nővel, mielőtt végképp maga mögött hagyta a reménytelenség telepét. Básti Juli egyszerre szégyellős és pofátlan, de a legsunyibb pillanataiban is őszinteséget sugárzó, fájdalmasan emberi figurája persze nem győzhet, hiszen igazsága éppúgy veszélyes a „jó emberek” kényelmére, mint az eleve megfutamodásra kész erőszakosság, amellyel harcba indul. S ha az alakon érződik is némi írói álság, maga az alakítás éppen csak annyira szép, hogy még igaz legyen. Básti orrtörölgető esettsége, kapkodó elhatározásai és szorongó nekilódulásai ismerősek, s szintúgy ismerős számunkra a kezdettől védekező és már jóval a sarokba szorulás előtt visszatámadó Szervét Tibor nemszeretem életigazsága, melyet a színész az erőszakba átforduló feszélyezettség és a kínos látszatudva­riasság teljes gesztusarzenálját felvonultatva képvisel. Kettejük mesterpárbaja mellett Puskás Tamás rendezése minden szereplőnek kínál egy-egy jól kijátszható mozzanatot, melyek közül Rada Bálint szemérmes-kamaszos együttérzése és Pokorny Lia mindig profin hozott nagyszívű-nagypofájú spinéje külön is említést érdemel.

Centrál Színház, január 4.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.