Színház

David Lindsay-Abaire: Jó emberek

Színház

Az élet nehéz, sőt olykor egyenesen elviselhetetlen – ezt a banális, ám sorsdöntő információt a színházban hol az előadás minősége, hol az előadás tartalma közvetíti felénk.

Az utóbbi az áttételesebb, s egyúttal persze a szerencsésebb eset, s a Centrál Színház új amerikai egyfelvonásosa is okvetlenül ebbe a csoportba sorolandó. A Básti Juli jutalomjátékául szánt és annak is bizonyuló produkció középpontjában egy többszörösen reménytelen helyzetű nőalak áll, aki utolsó állását elvesztve újra nekirugaszkodik a küzdelemnek, hogy felszínen tartsa önmagát és a színfalak mögött vegetáló, magatehetetlen lányát. A küzdelem egyetlen férfi megdolgozására összpontosul, aki valaha ugyanazon az ótvar környéken nevelkedett, mint a főszereplő Margie, s aki járt is a nővel, mielőtt végképp maga mögött hagyta a reménytelenség telepét. Básti Juli egyszerre szégyellős és pofátlan, de a legsunyibb pillanataiban is őszinteséget sugárzó, fájdalmasan emberi figurája persze nem győzhet, hiszen igazsága éppúgy veszélyes a „jó emberek” kényelmére, mint az eleve megfutamodásra kész erőszakosság, amellyel harcba indul. S ha az alakon érződik is némi írói álság, maga az alakítás éppen csak annyira szép, hogy még igaz legyen. Básti orrtörölgető esettsége, kapkodó elhatározásai és szorongó nekilódulásai ismerősek, s szintúgy ismerős számunkra a kezdettől védekező és már jóval a sarokba szorulás előtt visszatámadó Szervét Tibor nemszeretem életigazsága, melyet a színész az erőszakba átforduló feszélyezettség és a kínos látszatudva­riasság teljes gesztusarzenálját felvonultatva képvisel. Kettejük mesterpárbaja mellett Puskás Tamás rendezése minden szereplőnek kínál egy-egy jól kijátszható mozzanatot, melyek közül Rada Bálint szemérmes-kamaszos együttérzése és Pokorny Lia mindig profin hozott nagyszívű-nagypofájú spinéje külön is említést érdemel.

Centrál Színház, január 4.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.