Egyszer véget ér

S. Nagy István (1934–2015)

Nekrológ

Igazi slágergyáros volt, egy nagy generáció, mi több: a „nagy generáció” kedvenc szövegírója.

Talán meglepőnek tűnhet a kijelentés, ám úgy lehet, a magyar könnyűzene huszadik századi történetében a szövegíróknak gyakran nagyobb és hangsúlyosabb, de legalábbis tartósabb szerep jutott, mint a zeneszerzőknek és az előadóknak. Nem az elvétve sanzonok megszövegezésére is vállalkozó költőzsenikre áll ez a tétel, hanem azokra a fantáziadús, termékeny és nagy munkabírású szakemberekre, akik akár hosszú évtizedeken át könnyed verssorokkal és frappáns bemondásokkal tudták ellátni a legkülönbözőbb komponistákat és előadókat. Ilyen dalszövegíró volt Harmath Imre, Halász Rudolf (vagy épp Kellér Dezső), azután G. Dénes György, azaz Zsüti, meg persze Szenes Iván, s minden vitán felül e sorba illeszthető a most elhunyt S. Nagy István neve is.

S. Nagy egy hagyomány folytatója volt tehát, de egyszersmind egy egészen új nemzedék, egy új csapat hasznos és roppant tevékeny képviselője is. Persze kell ahhoz ma már némi elvonatkoztató készség, hogy mondjuk, Korda Györgyöt és Szécsi Pált egyazon új gárda beltagjának lássuk, mint Koncz Zsuzsát, Zoránt vagy épp az Omegát. Mi tagadás, a nyilvánvaló stíluskülönbségek és a kultúrpolitikai kedvezményezettségben mutatkozó eltérések már annak idején is el-elfedték az összetartozás jegyeit, ám ettől még a jól fésült táncdalénekesek éppúgy az előző nemzedék leváltásán ügyködtek, mint a Vico Torriani helyett vigyázó füleiket Cseke László kívánságműsorai felé fordító nagyhajúak. Ezt a mélyebb összetartozást jelezte az is, hogy S. Nagy István tehetséggel szolgálta ki mindnyájuk (és egyúttal közönségeik) igényeit. „Gedeon bácsi, a nők bálványa” – énekelte Szécsi; „Fehér sziklák, ti láttátok őt” – recitálta Zorán; „Nem vagyok én apáca” – kiáltotta világgá Zalatnay Sarolta – lám, S. Nagy István egészen változatos regiszterekben tudta hozni a slágergyártáshoz nélkülözhetetlen szövegalapot.

Payer András és S. Nagy István

Payer András és S. Nagy István

„Két összeillő ember” – ezt is S. Nagy írta Szécsi Pál számára (hogy utóbb jó pár Mancs-cikk címéül is kielégítően beváljon e bemondás), s a szövegíró életét valósággal végigkísérték az ilyen, összeillésen alapuló baráti és munkakapcsolatok. Így Payer Andrással, akivel jó ideig nem csupán szövegíró-zeneszerző párost alkottak, de koncertező duót is. Azután a már életében is népszerű, ám utóéletében megérdemelten és jócskán felértékelődött Máté Péterrel, akinek olyan dalszövegeket szállított, mint az „Azért vannak a jó barátok”, a „Most élsz” vagy a „Zene nélkül mit érek én?”. Máté Péter számára túlzás nélkül kongeniális dalszövegeket költött S. Nagy, melyeknek személyre szabott, mondhatni telitalálat-jellegét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy az énekes korai halálát követően e szövegek újraértelmezése is beépült Máté kultuszába. Mely kultuszt, akárcsak Szécsi Pálét, visszaemlékezéseivel S. Nagy István is ápolta és növesztette.

„Millió, millió, millió rózsaszál” – hangzott fel tán valóban milliónyi alkalommal tévés és rádiós kívánságműsorokban a dal a nyolcvanas-kilencvenes évek során, s még túl az ezredfordulón is. Alla Pugacsova slágerét, azaz a Voznyeszenszkij által írt verset szintén S. Nagy magyarította – felesége, Csongrádi Kata számára. S ha arra gondolunk, hogy Csongrádi Katát mindmáig ezzel a számmal azonosítják a legtöbben, nem lehet kétséges, hogy ez is éppúgy szövegírói telitalálat volt, akárcsak Soltész Rezső slágernévjegye, a „Szóljon hangosan az ének”. Nem kétséges, retróval vagy retró nélkül, S. Nagy megannyi dalszövege még sokáig hangosan fog szólni hozzánk.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.