Tévé

Bikasirató

Játék határok nélkül

Interaktív

A sor- és akadályversenyek érdemes műfaja gazdag múltra tekinthet vissza a magyar televíziózásban.

Az NDK-ból kapcsolt tornacsarnoki kunsztok meg falusi focipályákon lebonyolított Csepü, lapu, gongyola szériák alapozták meg ezt a nemes hagyományt, amelynek ékköve nyilvánvalóan a hajdani Játék határok nélkül volt: vicces-hülye jelmezekkel, össz­európai felbuzdulással és Geszler Dorottya kacér bájával. Közepes méretű, kedves csacsiság volt ez a vetélkedő, de tagadhatatlanul bírt némi vonzerővel: azonos időben is szégyenkezés nélkül lehetett kedvelni, s nem csupán a jelenből retrólázban visszarévedve. (Lásd még: „Euroszkeptikus radikális vagyok, de ezt a műsort imádtam”, magyarnarancs.hu, 2014. április 15.)

A műsor, amelynek nemzetközi sorsa az ezredvég óta nem nélkülözte a küzdelmes, mi több, a kimúlásra utaló mozzanatokat, 2014-ben új életre kelt, s nem kis honfiúi büszkeséggel jelenthetjük, hogy ebben a magyaroknak is kitüntetett szerep jutott. Tavaly ugyanis a teljes évadot egy dúsan kistafírozott és többszörösen fellocsolt budapesti stúdióban rögzítették, s október óta ennek fordulóit morzsolgatjuk szombat esténként. Az egykori vetélkedőből persze már csak alig valami maradt reánk: az abszurd jelmezek, valamint az annak idején épp itt feltűnt és magunknak megjegyzett Gundel Takács Gábor kommentátori közreműködése, amelyről jó és rossz értelemben egy­aránt elmondható, hogy mindig ugyanolyan. Jóval több az, ami eltűnt, hiszen a műsor már szőrmentén se Európáról szól, a csapatokat immár nem városok, hanem országok delegálják, s bizony a többi országról-csapatról semmit nem tudunk meg az adások során. Pedig a régi műsor részben épp annak köszönhette szolid báját, hogy kínált a magyar néző számára némi ki-, illetve betekintést egy rakás európai város életébe, történetébe, vagy legalább az idegenforgalmi marketingjének működésébe. S bizony a többi csapat testületi anonimitása azért is ébreszthet némi hiányérzetet az emberben, mivel alighanem kíváncsi lenne rá, hogy vajon az orosz, az indonéz vagy épp az összamerikai válogatott is úgy tele van-e mindenféle sportbajnokkal és sztárartistával, mint a magyar csapat.

„A lényeg, hogy a magyar csapatban meglegyen az egység” – mutatott rá a siker legfőbb zálogára a kapitány, a vízilabdás Csapó Gábor, s ez valóban majdnem olyan fontosnak bizonyult, mint időben elugrani a porondra hajtott bikák elől. A játékosok persze csak mérsékelten forogtak veszélyben (habár a hírek szerint egy versenyző és egy producer a forgatás idején kisebb sérülést szenvedett), így érdemi együttérzésünk inkább az összesen 18 kamaszkorú bikáé, melyeknek zavarodott, kétségbe­esett iramlásai nélkül láthatóan egy sor feladatot nem tudtak elképzelni a játékok kiötlői. Fantázia dolgában a magyar műsorvezetők, vagyis szövegíróik sem erőltették meg magukat, habár a múlt szombati adás tartamára éppenséggel házaspárrá boronálták össze Varga Editet és Harsányi Leventét, ami – tapasztalva együttműködésük egészen minimális kémiáját – akár sci-finek is beillhetne. Nem úgy, mint az a tény, hogy a sorozat utolsó tavalyi adása a hatvan alatti felnőttek közül alig több mint százezret tudott a képernyőhöz szegezni. Hát érdemes volt ezért bikákat hergelni?

M1, január 10.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?