Ahogyan a népszerű rajzfilmben a ratatouille, úgy a világhírű csellista zenetörténeti gyermekkönyvének magyarított címében a stew fordult át honi lecsóvá: így kellőképpen populáris kiszólással érzékeltetve azt a robbanásszerű, forradalmi változást, amelyet Beethoven hozott el a zene világába. S persze érzékeltetve azt is, hogy a dúlt kedélyű géniusz milyen nehéz és különös ember is volt életében. Mert Sztálin bizony tévedett, dehogyis a kommunisták a különös vágású emberek, hanem a nagy zeneszerzők: no, azok aztán igazán furcsa szerzetek voltak mindahányan! A legutóbb tavaly decemberben Pesten ünnepelt Steven Isserlis olvasóbarát, muris rajzokkal gazdagon illusztrált, ám gügyögéstől mentes könyve épp e tény bemutatásának szenteli a legtöbb történetet, amikor a tüskés természetű Johannes Brahmsot sündisznóhoz, Igor Stravinskyt pedig botsáskához, de legalábbis egy szorgos és rendszerető rovarhoz hasonlítja. A cél félreismerhetetlenül a barátkoztatás, ezt szolgálja a seregnyi anekdota is, még ha a felnőtt olvasóban fel is merül a kérdés: vajon érdemes-e mesélni Brahmsnak a cikória iránt táplált ellenszenvéről, ha ehhez előbb el kell magyarázni, hogy voltaképpen mi a csuda is az a cikória? A történetek java persze a zene felé terelget, illetve érzékletessé teszi azt a hatalmas szenvedélyt, amely nagy zeneszerzők sorát lelkesítette. Márpedig ha ők (Bach, Mozart, Beethoven, Schumann, Brahms, Stravinsky) a teljes életüket e szenvedély jegyében töltötték, akkor a klasszikus zene igazán megérdemelheti a figyelmünket. S akkor megéri követni Isserlis fejezetközi ajánlásait, amelyekkel hallgatnivalót tanácsol az egyes életművek első felderítéséhez. Minden nagyképűsködés nélkül, rokonszenvesen és meggyőzően, s majdnem olyan tehetségesen, mint ahogy a koncertpódiumon szolgáltatja a hallgatnivalót.
Fordította Nemes Krisztián. Rózsavölgyi és Társa, 2014, 160 oldal, 1990 Ft
