László Ferenc

  • László Ferenc

    Rendszerint mindenféle recenziók és kritikák, olykor történelmi és kultúrtörténeti írások, elvétve interjúk szerzője.

László Ferenc cikkei

The Magic of Mantovani

Házikabátos, selyemsálas korosodó szoknyavadász (játszhatja, mondjuk, Matthau vagy Tognazzi) a légyott előkészületeinek utolsó mozzanata gyanánt feltesz egy lemezt a lejátszóra úgy 1970 táján.

Keresem a szót

Röplap, röpcédula, röpcsi – e szavak hallatán elsőre talán a Horthy-korszak illegális kommunista munkásmozgalmára gondolhat a Bors Máté meg Láng Vince kalandjain nevelkedett olvasó, holott a legutóbbi száz év igazi politikairöplap-boomja sokkal inkább 1956-ra, pontosabban ’56 ősze és ’57 tavasza közé tehető. (A második helyezés jó eséllyel az 1989-es esztendőé lenne.)

Gyere hozzánk, sátán!

Annyit cáfoltuk már, illetékesek és illetéktelenek egyaránt, e lap hasábjain is a kortárs komolyzene és opera halálhírét, hogy ez az egyöntetűség minden bizonnyal rég meggyőzhette a figyelmes szemlélőt arról, hogy nagyon nagy a baj.

Le a fejjel!

„Uneasy lies the head that wears a crown”, azaz „koronás fő nem lel nyugalomra” – sóhajt fel a gondoktól álmatlan IV. Henrik Shakespeare azonos című királydrámájában, s hasonló panasz azon fejedelmi hölgyek száját is méltán elhagyhatná, akik Donizetti Tudor-operáit uralják.

Két pogány közt

„A konfliktus egyre élesebbé lett, s végül a két imperialista tömb országai között kirobbant a háború. Ebben a bonyolult helyzetben a Szovjetuniónak, a szocializmus legfőbb bástyájának gondoskodnia kellett önnön biztonságáról. S valóban, egy időre sikerült is elodáznia a háborúba való belépését.”

Allövet

Olyasmit tud Vajda János, amit ma csupán nagyon kevesen: emberi fogyasztásra alkalmas, valódi operát komponálni.

Oskola is kell

Érdemes-e oktatni a színjátszást, és ha igen, taníthatja a nemzet első napszámosait egy intrikus beállítottságú, egykori borkereskedő? Jelenetek a magyar színészképzés ős- és hajdankorából.

Kövess minket: