Gyűjtemény

Keresem a szót

1956 – történelem röplapokon

Tudomány

Röplap, röpcédula, röpcsi – e szavak hallatán elsőre talán a Horthy-korszak illegális kommunista munkásmozgalmára gondolhat a Bors Máté meg Láng Vince kalandjain nevelkedett olvasó, holott a legutóbbi száz év igazi politikairöplap-boomja sokkal inkább 1956-ra, pontosabban ’56 ősze és ’57 tavasza közé tehető. (A második helyezés jó eséllyel az 1989-es esztendőé lenne.)

Az ebben az időszakban keletkezett apró nyomtatványok legnagyobb gyűjteménye ma az Országos Széchényi Könyvtárban található, ami egyfelől logikus, másfelől méltó is, hiszen e közintézmény forradalmi bizottmányának ülésén a fiatal Hankiss Elemér már rögtön ’56 őszén kezdeményezte e történelmi dokumentumok begyűjtését és archiválását. Javaslatának szellemében akkor mindjárt meg is tették a legelső lépése­ket az azonos idejű dokumentálás felé, s ahogyan azt egy korabeli cikk patetikusan megelőlegezte: „Nem késői történetírók, hanem a történelmet alakító nemzet önmaga számol be itt azokról a küzdelmekről, melyeket saját maga és az emberiség jövőjéért vívott…”

Utóbb aztán pár évtizednyi kényszerű szünet következett a módszeres gyűjtőmunkában és annak közkinccsé tételében, ám mára igen tekintélyes anyag állt össze röplapokból és szöveges plakátokból, stencilezett, játék nyomda betűivel készített vagy épp kézírással sokszorosított anyagokból. Idén október 23-tól pedig az OSZK immár internetes adattár révén is megismerhetővé, kereshetővé, sőt túlnyomórészt letölthetővé és szabadon felhasználhatóvá tette 1956/1957-es apró- és kisnyomtatvány-gyűjteményének darabjait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.