Műsorváltozás, programösszevonás, egy csodahegedűs beugrása és egy fiatal karmester bemutatkozása: eseménytelennek igazán nem ígérkezett az Óbudai Danubia Zenekar immár hagyományos zeneszerzői portrésorozatának idei első koncertje. A középpontba ezúttal Csajkovszkij került, őróla mesélt tehát a program házigazdája, Eckhardt Gábor, méghozzá olyan színesen és lendületes svádával, hogy szinte fájt mégis észrevennünk azt a néhány apróbb tévedést és túlpoentírozott megjegyzést, amely mondandójából mégiscsak kiugrott. (Vagy éppenséggel azt, amikor Csajkovszkij „bizonytalan érdeklődését” említette, amely „elsődlegesen nem a nők felé irányult…”) A hosszabb ismeretterjesztő bevezetőt követő Hegedűverseny persze így is, úgy is sokkalta fontosabbnak bizonyult. Kelemen Barnabás egészen parádés formáját hallatta, a rokonszenvesen szerény Dénes-Worowski Marcell karmester pedig végig kellőképpen kézben tartotta a zenei folyamatokat. A harmincesztendős dirigens vezénylését mindenekelőtt a pregnáns ritmika szem előtt tartása jellemezte, míg Kelemen – a szokott, habár sohasem megszokható – virtuozitása mellett a példásan kollegiális odafigyelését is észrevétette velünk. Meglehet, talán éppen ez utóbbi plusz hiányzott aztán a koncert második felében sorra kerülő Vonósszerenád előadásából, amely bár szerethető, inkább csak emlékeztető jellegű, semmint újrafelfedeztető erejű produkciónak bizonyult.
Budapest Music Center, október 3.
