Opera online

Gyere hozzánk, sátán!

Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita

Zene

Annyit cáfoltuk már, illetékesek és illetéktelenek egyaránt, e lap hasábjain is a kortárs komolyzene és opera halálhírét, hogy ez az egyöntetűség minden bizonnyal rég meggyőzhette a figyelmes szemlélőt arról, hogy nagyon nagy a baj.

A remélt orvoslás módozatai közül a leginkább kézenfekvő és egyszersmind tán a legkockázatosabb is az újabb kori populáris zenével való kapcsolatteremtés lehet. Ahogyan azt Gyöngyösi Levente tette, amikor Bulgakov regényét úgy formálta musical-operává, illetve opera-musicallé, hogy abban nemcsak a klasszikus zenetörténet örökségét, de Lloyd-Webber báró meg az Aerosmith hatását is őszintén felvállalta és kreatív módon hasznosította. Művét koncertszerű előadás (2017, Miskolci Operafesztivál) és ennek rádiófelvétele révén megismerhette már a közönség, ám a színpadi ősbemutatóval A Mester és Margaritának eddig határozottan nem volt szerencséje. Az Opera által eredetileg tavaly novemberre tervezett premier ugyanis sorozatos halasztásokat szenvedett és szenved el mindmáig: előbb az Eiffel átadása körüli nehézségek, majd a járvány mián.

Múlt héten legalább egy keresztmetszet végre a közönség elé került: az OperaSzerda internetes közvetítése révén, zongorakísérettel, még ha váltig koncertszerű jelleggel is. A mű Miskolcról ismerős erényeit ez az átnézeti jellegű produkció éppúgy érzékletessé tette, mint tagadhatatlanul sérülékeny pontjait. Az előbbieken kezdve, Gyöngyösi stílusvegyítő ténykedése jóval többnek bizonyult posztmodern játéknál, legfőként azért, mivel a zeneszerző a mozartias, a musicales és a rockos regiszterben is képes őszinte és átélt hangot megütni. A 2017-es ősbemutató címszereplői, Balczó Péter és Sáfár Orsolya pedig hiteles médiumai ennek az érzelmességet sem szégyellő szerzői attitűdnek. Woland szerepében Kálmán Péter már egy szimpla mikrofonállvány mögött állva is képes körüljárható figura gyanánt életre hívni ezt a ragtime-tól induló sátáni grandseigneurt, és (színpad)kész a kísérete is, hiszen Kiss Tivadar (Fagót), Gavodi Zoltán (Behemót) és Szakács Ildikó (Hella) már most jól karakterizáltan rakoncátlankodó hármast alkot. A legnagyobb elismerés mégis a zongorakísérőt, Kálvin Balázst illeti, aki szinte a lehetetlennel dacolva volt képes felismerhetővé tenni a partitúra oly változatos rétegeit, melyekben amúgy rockegyüttesnek és szintetizátornak is szerepet szánt a komponista.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.