Opera online

Gyere hozzánk, sátán!

Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita

Zene

Annyit cáfoltuk már, illetékesek és illetéktelenek egyaránt, e lap hasábjain is a kortárs komolyzene és opera halálhírét, hogy ez az egyöntetűség minden bizonnyal rég meggyőzhette a figyelmes szemlélőt arról, hogy nagyon nagy a baj.

A remélt orvoslás módozatai közül a leginkább kézenfekvő és egyszersmind tán a legkockázatosabb is az újabb kori populáris zenével való kapcsolatteremtés lehet. Ahogyan azt Gyöngyösi Levente tette, amikor Bulgakov regényét úgy formálta musical-operává, illetve opera-musicallé, hogy abban nemcsak a klasszikus zenetörténet örökségét, de Lloyd-Webber báró meg az Aerosmith hatását is őszintén felvállalta és kreatív módon hasznosította. Művét koncertszerű előadás (2017, Miskolci Operafesztivál) és ennek rádiófelvétele révén megismerhette már a közönség, ám a színpadi ősbemutatóval A Mester és Margaritának eddig határozottan nem volt szerencséje. Az Opera által eredetileg tavaly novemberre tervezett premier ugyanis sorozatos halasztásokat szenvedett és szenved el mindmáig: előbb az Eiffel átadása körüli nehézségek, majd a járvány mián.

Múlt héten legalább egy keresztmetszet végre a közönség elé került: az OperaSzerda internetes közvetítése révén, zongorakísérettel, még ha váltig koncertszerű jelleggel is. A mű Miskolcról ismerős erényeit ez az átnézeti jellegű produkció éppúgy érzékletessé tette, mint tagadhatatlanul sérülékeny pontjait. Az előbbieken kezdve, Gyöngyösi stílusvegyítő ténykedése jóval többnek bizonyult posztmodern játéknál, legfőként azért, mivel a zeneszerző a mozartias, a musicales és a rockos regiszterben is képes őszinte és átélt hangot megütni. A 2017-es ősbemutató címszereplői, Balczó Péter és Sáfár Orsolya pedig hiteles médiumai ennek az érzelmességet sem szégyellő szerzői attitűdnek. Woland szerepében Kálmán Péter már egy szimpla mikrofonállvány mögött állva is képes körüljárható figura gyanánt életre hívni ezt a ragtime-tól induló sátáni grandseigneurt, és (színpad)kész a kísérete is, hiszen Kiss Tivadar (Fagót), Gavodi Zoltán (Behemót) és Szakács Ildikó (Hella) már most jól karakterizáltan rakoncátlankodó hármast alkot. A legnagyobb elismerés mégis a zongorakísérőt, Kálvin Balázst illeti, aki szinte a lehetetlennel dacolva volt képes felismerhetővé tenni a partitúra oly változatos rétegeit, melyekben amúgy rockegyüttesnek és szintetizátornak is szerepet szánt a komponista.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.