Opera online

Gyere hozzánk, sátán!

Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita

Zene

Annyit cáfoltuk már, illetékesek és illetéktelenek egyaránt, e lap hasábjain is a kortárs komolyzene és opera halálhírét, hogy ez az egyöntetűség minden bizonnyal rég meggyőzhette a figyelmes szemlélőt arról, hogy nagyon nagy a baj.

A remélt orvoslás módozatai közül a leginkább kézenfekvő és egyszersmind tán a legkockázatosabb is az újabb kori populáris zenével való kapcsolatteremtés lehet. Ahogyan azt Gyöngyösi Levente tette, amikor Bulgakov regényét úgy formálta musical-operává, illetve opera-musicallé, hogy abban nemcsak a klasszikus zenetörténet örökségét, de Lloyd-Webber báró meg az Aerosmith hatását is őszintén felvállalta és kreatív módon hasznosította. Művét koncertszerű előadás (2017, Miskolci Operafesztivál) és ennek rádiófelvétele révén megismerhette már a közönség, ám a színpadi ősbemutatóval A Mester és Margaritának eddig határozottan nem volt szerencséje. Az Opera által eredetileg tavaly novemberre tervezett premier ugyanis sorozatos halasztásokat szenvedett és szenved el mindmáig: előbb az Eiffel átadása körüli nehézségek, majd a járvány mián.

Múlt héten legalább egy keresztmetszet végre a közönség elé került: az OperaSzerda internetes közvetítése révén, zongorakísérettel, még ha váltig koncertszerű jelleggel is. A mű Miskolcról ismerős erényeit ez az átnézeti jellegű produkció éppúgy érzékletessé tette, mint tagadhatatlanul sérülékeny pontjait. Az előbbieken kezdve, Gyöngyösi stílusvegyítő ténykedése jóval többnek bizonyult posztmodern játéknál, legfőként azért, mivel a zeneszerző a mozartias, a musicales és a rockos regiszterben is képes őszinte és átélt hangot megütni. A 2017-es ősbemutató címszereplői, Balczó Péter és Sáfár Orsolya pedig hiteles médiumai ennek az érzelmességet sem szégyellő szerzői attitűdnek. Woland szerepében Kálmán Péter már egy szimpla mikrofonállvány mögött állva is képes körüljárható figura gyanánt életre hívni ezt a ragtime-tól induló sátáni grandseigneurt, és (színpad)kész a kísérete is, hiszen Kiss Tivadar (Fagót), Gavodi Zoltán (Behemót) és Szakács Ildikó (Hella) már most jól karakterizáltan rakoncátlankodó hármast alkot. A legnagyobb elismerés mégis a zongorakísérőt, Kálvin Balázst illeti, aki szinte a lehetetlennel dacolva volt képes felismerhetővé tenni a partitúra oly változatos rétegeit, melyekben amúgy rockegyüttesnek és szintetizátornak is szerepet szánt a komponista.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.