Opera

Allövet

Vajda János: A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása

Zene

Olyasmit tud Vajda János, amit ma csupán nagyon kevesen: emberi fogyasztásra alkalmas, valódi operát komponálni.

Ért a színpadi dramaturgiához és vannak zenei gondolatai, amelyeknek az opera műfaja nem csupán többé-kevésbé esetleges kerete, hanem magától értetődő közege. Akárcsak a Mario és varázsló vagy a Karnyóné, úgy ezt bizonyítja Molière és kis részben Bulgakov nyomán Várady Szabolcs librettójára készült új dalműve is. Ismét több évszázad zenei örökségéből merít: a barokktól a ragtime-ig, az ifjabb Johann Strausstól Nino Rotáig, és sohasem lusta-link menekülőút, hanem mindig személyes stílusjegy gyanánt.

A képzelt beteg a múlt pénteken Kovács János mintaszerűen elkötelezett vezényletével, Szabó Máté komikumban és tragikumban egyként erős rendezésében és Cseh Renátó remek díszleteivel mutatkozott be, s az ősbemutató fogadtatása zajosabb és melegebb volt a kortárs operák esetén megszokott udvarias szakmai sikernél. A zenei és zenés színpadi értelemben is frenetikus részletek (mint amilyen a címszereplő álságos feleségének mindahány jelenése vagy épp a jótékony hatású allövet fanfáros behozatala) őszinte derültséget keltettek, az opera utolsó pár perce pedig valóságos megrendülést idézett elő.

A műnek és az előadásnak azért akadt néhány sérülékeny pontja is, hol az alkotói nagyralátás, hol pedig a színre vitel (rögtönzött) kényszermegoldásainak gyengéit jelezve. Így a Molière-komédiához közjátékokkal hozzátapasztott Bulgakov-szakasz, vagyis a Napkirály és a neki végletesen kiszolgáltatott zseni párjelenetei némiképp megoldatlannak és szervetlennek bizonyultak. Korántsem csupán azért, mert az uralkodó szerepét frivol gesztussal elvállaló, ám időközben koronavírusossá lett Ókovács Szilveszter csak hangfelvétel útján működhetett közre. Ugyancsak feltűnhetett, hogy amíg a női szerepeknek vagy épp a csekély értelmű Teofilnak hálás és tartalmas szólamok jutottak, addig az opera középpontjában a Molière/Argan kettős főszerephez jóval kevésbé mutatós énekelnivaló társult. Meglehet, ez annál is feltűnőbbé válhatott, mivel a remek játékkészségű és figurateremtésben is olyannyira erős Hábetler András hangja sajnos nem minőségi: ilyen hanganyaggal egy főszereplői szólam aránytalan megterhelést jelent.

Az énekesként mindenekelőtt Wiedemann Bernadettet (Béline) megdicsőítő előadás végére Vajda János és Szabó Máté felkavaró perceket tartogatott. Ugyanis hiába tudtuk jó előre, hogy az opera Molière színpadi halálával fog zárulni, a zene meg a szcenírozás drasztikuma letaglózónak bizonyult. A színházterem ajtaján berohanó, a holttest körül hiábavalóan sürgölődő életmentőkkel, a szereplők és a díszletmunkások összesereglő rémületével, s nem utolsósorban a zenekari árokból immár játék helyett ugyancsak riadt kíváncsisággal kitekintő együttessel szokatlanul valóságos drámai kép és jelenet állt össze. Olyan, amilyet ritkán tapasztalunk a kortárs opera élő holtteste körül.

 

Eiffel Műhelyház, Bánffy Miklós terem, október 30.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.