ROBOLOVE

Most ugyan kisebb gondunk is nagyobb ennél, de bizony már jócskán itt vannak a nyakunkon a robotika lenyűgöző és nyugtalanító kihívásai meg problémái. Olyanok, amelyeket a sci-fi művelői könyvekben, filmekben és tévésorozatokban már régóta csócsálnak, és olyanok is, amelyekre éppen csak újabban kezdünk rácsodálkozni. Ezt a kurrens témát, közelebbről a humanoid robotok fejlesztésének frappírozó tárgykörét vizsgálja Maria Arlamovsky filmje: japán, amerikai és más nemzetiségű robotipari szakemberek sorát, de éppígy ibériai szexmunkásokat is megszólaltatva. Merthogy az egyre emberszerűbb külzetű mesterséges intelligencia léte és várható széles körű elterjedése számtalan kérdést felvet: egészen praktikusakat és filozófiai mélységűeket egyaránt. Így a magunk hasonlatosságára, vagyis jellemzően karcsú és törékeny fehér (vagy félázsiai) nőnek megalkotott robotok már most töprengésre késztetik a feministákat, s mivel legkésőbb az internet kapcsán rájöhettünk, hogy az emberiség jószerint minden új technológiai vívmányt a szexuális vágyak és igények szolgálatába állít, hát tudhatóan a humanoidok elterjedésének is ez lesz a motorja. No meg a pótszerekre kényszerülő magány, amelyet különös figyelemmel és némi szépelgéssel tárgyal a dokumentumfilm. Itt, valamint Sebastian Arlamovsky kameramunkájának néhány merengő képsoránál (japán konstruktőr mélyértelműen nézi az utat, halak úszkálnak stb.) elvész pár értékes másodperc, de egyebekben igazán nem robot megtekinteni a ROBOLOVE-ot.