VERZIÓ - Dokumentumfilm

ROBOLOVE

Mikrofilm

Most ugyan kisebb gondunk is nagyobb ennél, de bizony már jócskán itt vannak a nyakunkon a robotika lenyűgöző és nyugtalanító kihívásai meg problémái. Olyanok, amelyeket a sci-fi művelői könyvekben, filmekben és tévésorozatokban már régóta csócsálnak, és olyanok is, amelyekre éppen csak újabban kezdünk rácsodálkozni. Ezt a kurrens témát, közelebbről a humanoid robotok fejlesztésének frappírozó tárgykörét vizsgálja Maria Arlamovsky filmje: japán, amerikai és más nemzetiségű robotipari szakemberek sorát, de éppígy ibériai szexmunkásokat is megszólaltatva. Merthogy az egyre emberszerűbb külzetű mesterséges intelligencia léte és várható széles körű elterjedése számtalan kérdést felvet: egészen praktikusakat és filozófiai mélységűeket egyaránt. Így a magunk hasonlatosságára, vagyis jellemzően karcsú és törékeny fehér (vagy félázsiai) nőnek megalkotott robotok már most töprengésre késztetik a feministákat, s mivel legkésőbb az internet kapcsán rájöhettünk, hogy az emberiség jószerint minden új technológiai vívmányt a szexuális vágyak és igények szolgálatába állít, hát tudhatóan a humanoidok elterjedésének is ez lesz a motorja. No meg a pótszerekre kényszerülő magány, amelyet különös figyelemmel és némi szépelgéssel tárgyal a dokumentumfilm. Itt, valamint Sebastian Arlamovsky kameramunkájának néhány merengő képsoránál (japán konstruktőr mélyértelműen nézi az utat, halak úszkálnak stb.) elvész pár értékes másodperc, de egyebekben igazán nem robot megtekinteni a ROBOLOVE-ot.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.