Most ugyan kisebb gondunk is nagyobb ennél, de bizony már jócskán itt vannak a nyakunkon a robotika lenyűgöző és nyugtalanító kihívásai meg problémái. Olyanok, amelyeket a sci-fi művelői könyvekben, filmekben és tévésorozatokban már régóta csócsálnak, és olyanok is, amelyekre éppen csak újabban kezdünk rácsodálkozni. Ezt a kurrens témát, közelebbről a humanoid robotok fejlesztésének frappírozó tárgykörét vizsgálja Maria Arlamovsky filmje: japán, amerikai és más nemzetiségű robotipari szakemberek sorát, de éppígy ibériai szexmunkásokat is megszólaltatva. Merthogy az egyre emberszerűbb külzetű mesterséges intelligencia léte és várható széles körű elterjedése számtalan kérdést felvet: egészen praktikusakat és filozófiai mélységűeket egyaránt. Így a magunk hasonlatosságára, vagyis jellemzően karcsú és törékeny fehér (vagy félázsiai) nőnek megalkotott robotok már most töprengésre késztetik a feministákat, s mivel legkésőbb az internet kapcsán rájöhettünk, hogy az emberiség jószerint minden új technológiai vívmányt a szexuális vágyak és igények szolgálatába állít, hát tudhatóan a humanoidok elterjedésének is ez lesz a motorja. No meg a pótszerekre kényszerülő magány, amelyet különös figyelemmel és némi szépelgéssel tárgyal a dokumentumfilm. Itt, valamint Sebastian Arlamovsky kameramunkájának néhány merengő képsoránál (japán konstruktőr mélyértelműen nézi az utat, halak úszkálnak stb.) elvész pár értékes másodperc, de egyebekben igazán nem robot megtekinteni a ROBOLOVE-ot.
Figyelmébe ajánljuk
Vérző papírhold
A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.
Szűznemzés
Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.
Bárhol, kivéve nálunk
Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.
Brahms mint gravitáció
A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.
Scooter inda Művhaus
„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.
Who the Fuck Is SpongyaBob?
Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.
Intenzív emberi találkozások lenyomatai – Mary Ellen Mark kiállítása a Mai Manó Házban
Budapest a csőd szélén: a döntés Orbán Viktor kezében van
Idejekorán megkezdett agymosás - gyerekeknek
A Gajdos László elleni támadások jól mutatják a Fidesz-univerzum ún. értékrendjét
A Mi Hazánk és a birodalom
A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideológia terjesztésében vállal nagy szerepet. A pártelnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.
