Most ugyan kisebb gondunk is nagyobb ennél, de bizony már jócskán itt vannak a nyakunkon a robotika lenyűgöző és nyugtalanító kihívásai meg problémái. Olyanok, amelyeket a sci-fi művelői könyvekben, filmekben és tévésorozatokban már régóta csócsálnak, és olyanok is, amelyekre éppen csak újabban kezdünk rácsodálkozni. Ezt a kurrens témát, közelebbről a humanoid robotok fejlesztésének frappírozó tárgykörét vizsgálja Maria Arlamovsky filmje: japán, amerikai és más nemzetiségű robotipari szakemberek sorát, de éppígy ibériai szexmunkásokat is megszólaltatva. Merthogy az egyre emberszerűbb külzetű mesterséges intelligencia léte és várható széles körű elterjedése számtalan kérdést felvet: egészen praktikusakat és filozófiai mélységűeket egyaránt. Így a magunk hasonlatosságára, vagyis jellemzően karcsú és törékeny fehér (vagy félázsiai) nőnek megalkotott robotok már most töprengésre késztetik a feministákat, s mivel legkésőbb az internet kapcsán rájöhettünk, hogy az emberiség jószerint minden új technológiai vívmányt a szexuális vágyak és igények szolgálatába állít, hát tudhatóan a humanoidok elterjedésének is ez lesz a motorja. No meg a pótszerekre kényszerülő magány, amelyet különös figyelemmel és némi szépelgéssel tárgyal a dokumentumfilm. Itt, valamint Sebastian Arlamovsky kameramunkájának néhány merengő képsoránál (japán konstruktőr mélyértelműen nézi az utat, halak úszkálnak stb.) elvész pár értékes másodperc, de egyebekben igazán nem robot megtekinteni a ROBOLOVE-ot.
Figyelmébe ajánljuk
A Tisza Párt Nemzeti Menete: egészen új helyzetben találta magát egy magyar ellenzéki szavazó
Magyar Péter magáévá tette a Fidesz legsikeresebb dolgait, a szavazói pedig rácsodálkozhattak, hogy többen vannak és menőbb tüntetésekre járnak, mint a fideszéi.
Szerénység, elvtárs!
Ki hitte volna, hogy a magyar író Nobel-díjazása után pár nappal az ország legsikertelenebbje fogja elmagyarázni, mi az irodalmi siker?
1956 Szentesen: nem lőttek egymásra, hiszen régen együtt fociztak
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
A béketárgyalás, ami meg sem történt
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
„A Péter azt mondta: ne féljetek. Én már nem félek” – tiszás aktivisták között Püspökladányban és Hajdúszoboszlón
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
Fél disznó
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Ketten a gombolyagok közt
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Kinek nevét párás üvegre írták
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Dinnyék közt a gyökér
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával
Trump, a nagy béketeremtő?
