SZEMREVALÓ

Berlin Alexanderplatz

Mikrofilm

Franz Biberkopfból Francis, a szabadult rabból bissau-guineai bevándorló lett Döblin regényének legújabb, a jelenkorba áthelyezett cselekményű filmváltozatában, amelyet Burhan Qurbani rendezett. Az átirat tehát egyszerre szabad és kötött, hiszen a reménytelenséggel terhes peremhelyzet így is megmaradt, és Franz-Francis útja is váltig felismerhető: bukástól bukásig, iszonyattól iszonyatig. Yoshi Heimrath kamerája ilyesformán nem a weimari köztársaság bűnös-izgalmas metropoliszát, de nem is a multikulti divatos fellegvárát idézi, hanem a mai Berlin félreesőbb, árnyékoltabb szegleteit mutatja. A főszerepben Welket Bungué imponálóan erős jelenléttel képes hallgatni, s ha megszólal sem vész el e tünemény java: arcán és tekintetében egy kontinensnyi szenvedésnek jut elegendő hely. Jók a körülötte mozgó filmszínészek is, akiknek csupán azzal akad némi gondjuk, hogy olykor az optimálisnál szájbarágósabb üzeneteket kell közvetíteniük a néző felé: különösen a fiókdémoni Reinholdot alakító Albrecht Schuch – jakuzziban elheverve előadott – globális kizsákmányolás­kritikája hat kevéssé élet- és filmszerű rátétnek. Fassbinder vagy 15 órás adaptációjához képest Qurbani 2020-as változata 3 órába sűrítve kínálja fel a néző számára a kiútkeresések döblini kudarcsorozatát, s ez jóval kevesebb ugyan, de rövidfilmnek azért nem nevezhető. Mégis megéri az időt, mert bár a majd’ százéves képletek olykor kimódoltnak hatnak a mai berlini fél- és alvilág közegében, az optimizmust vajmi kevéssé sugárzó történet így is működik.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.