László Ferenc

Száztíz éve született, hatvan éve lett miniszterelnök, s negyven éve halt meg a munkás-paraszt szövetség emblematikus, némiképp imbolygó járású alakja. Emlékévre aligha tarthat számot, ám egy pályakép kijár a földmunkásból lett államfőnek.

Világszerte idén ülik a zeneszerző születésének százötvenedik évfordulóját, s az ünnepségekből értelemszerűen a Puccini legutolsó operájával már eddig is több ízben emlékezetes sikert arató Szegedi Szabadtéri Játékok sem vonta ki magát. Ezúttal Kesselyák Gergely helyeztette a Dóm térre a monumentális, látványban és koloritban korántsem szűkölködő dalművet, ám rendezése épp eme ismertetőjegyeket sikkasztotta el az új produkcióból, amely így képletesen és a szó szoros értelmében egyaránt szürkének, s hozzá zavaróan kisszerűnek bizonyult.

Vagy száz esztendeje egy derék magyar bravúros módon épkézláb, s ráadásul felettébb épületes költeménnyé illesztette össze Jókai Mór mindahány regénycímét, s túl a kommerciális szempontokon alighanem valami ilyesféle elszánás sarkallhatta munkára az immár mozifilmként is megtekinthető ABBA musical összeállítóit.

Miskolc az ezredforduló óta tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz azért, hogy a település tovatűnt nehéziparát magaskultúrával pótolja és feledtesse, s ilyesformán vonzóbb arculatot teremtsen a rendszerváltással jócskán megrendült pozíciójú nagyvárosnak. A 2001-ben útjára indult Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, az immár tradicionális nyári Bartók+É rendezvénysorozat kétségkívül a legjelentősebb faktora e fazonírozási folyamatnak.

A huszadik század konfidens ismerőse volt, ám mégsem vált belőle főállású kortárs, aminthogy nem lett megélhetési emigránsvezér és életkorának tekintélyt perelő magyar-francia Nesztor sem. Második hazája büszkén búcsúzhat tőle; mi, magyarok jobbik énünkből vesztettünk halálával.

Könnyű megmagyarázni, de szinte lehetetlen megérteni, miért tekintik gyakorta még a szenvedelmes operakedvelők is kellemes, ám lagymatag, kevéssé drámai alkotásnak a byronizmustól megvert orosz uracs történetét. Mert jóllehet a "lírai jelenetek" műfaji megjelölés is e látszatot erősíti, Csajkovszkij operája valójában korántsem mélabús pasztell, kellemes esti levezető program. Fölöttébb reményt keltő volt hát, hogy az ötletgazdag Kovalik Balázs számára több Anyegin-rendezést követően sem tetszett lezárt témának e mű, s hogy habár sorozatos véletlenek eredményeképpen, de Pesten is színre vihette rendezését. S mégis, a Kovalik-remake - az Elektra és a Palestrina üdítő élményszerűsége után - csalódást keltett, s ezért aligha csak az Andrássy úti palota fátumos tradícióit és a budapesti közönség ókonzervativizmusát illeti felelősség.

A napokban jelent meg Károlyi Mihály levelezésének hatodik kötete a Napvilág Kiadónál, amely a politikus utolsó éveinek nagyköveti, majd ismét csak emigránsi levélváltásait tartalmazza. Az 1918-as népköztársaság elnökéről, a politikusi tisztességről és az arisztokrata alkatról a könyv szerkesztőjét, Károlyi biográfusát kérdeztük.

Szép Ernő: Natália Az elmúlt esztendő legizgalmasabb és legértékesebb irodalomtörténeti lelete kétségkívül Szép Ernő önéletrajzi regénykezdeménye volt, amelyet több mint hatvan év irattári lappangást követően Vida Lajos bocsátott a Holmi olvasói elé. Zoltán Gábor rendezésében ebből a befejezetlen, s most a Noran által könyv alakban is megjelentetett regényből készült ötrészes rádióadaptáció, Kézdy György felolvasásában.

Bécsi Filharmonikusok "És ezért még fizetnek is..." - ezzel a címmel bocsátotta közre néhány évtizede kedélyes visszaemlékezéseit a bécsi zenekar hajdani beltagja, Otto Strasser, s ugyanez a derűs felismerés ejti rabul a tollnokot, aki kemény forintokat kap azért, hogy a filharmonikusok budapesti fellépésének minéműségéről híven számot adjon. Mert ha találtatott is oly finomult ízlésű recenzens, aki "hakniszínvonalúnak" ítélte a bécsiek vendégjátékát, s számon kérte rajtuk a koncertprogram szokványosságát, e sorok írója inkább az országos csodát észlelte, ahogy Brahms II.

A két esztendeje, 2006-ban elhunyt historikus és szabadsághős történeti-politikai írásai sorjáznak a kötetben, amelyet akár mintaszerű tisztelgő megemlékezés gyanánt is forgathatnánk, hiszen az özvegy, Gál Éva és a jó barát, Kende Péter szerkesztette összeállítás valóban felidézi és méltatja Litván György példázatos életét és munkásságát. Mert az erkölcsi integritásnak, az élethosszig kitartó emberi derekasságnak és történetírói hitelnek oly kevéssé kedvező huszadik század magyar történelmében bizony valóban kivételes alaknak tetszett ez a szelíd, de határozott tudós. Forradalomban és börtönben, vérfagylaló pártaktíván és rendszerváltó tolongás közepette ugyanaz a kritikus és bátor értelmiségi maradt, olyasvalaki tehát, akiről szólván szívnyugalommal leírható ez a - legtöbbször menthetetlenül fellengzésnek beillő - fogalom: jellemszilárdság.

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig.

Legutóbb az 1930-as évek kedvelt erotikus szerzőjéről, gróf Zichy Tivadarról esett szó e hasábokon, ám a jeles úri huncut munkássága bízvást többet érdemel egy árva kolumnánál, s így ez alkalommal is róla, pontosabban két elfeledett művéről fogok mesélni. Mindkét mű a baljós eseményekben oly gazdag 1936-os esztendő termése, mindkét mű hamisítatlan válságtermék, s egyszersmind halvány nívójú, de fantáziadús beszámoló a kor megélt és megálmodott nemi kilengéseiről.