Párnacsata

Abnormiai kéjlegények

Egotrip

Legutóbb az 1930-as évek kedvelt erotikus szerzőjéről, gróf Zichy Tivadarról esett szó e hasábokon, ám a jeles úri huncut munkássága bízvást többet érdemel egy árva kolumnánál, s így ez alkalommal is róla, pontosabban két elfeledett művéről fogok mesélni. Mindkét mű a baljós eseményekben oly gazdag 1936-os esztendő termése, mindkét mű hamisítatlan válságtermék, s egyszersmind halvány nívójú, de fantáziadús beszámoló a kor megélt és megálmodott nemi kilengéseiről.

Legutóbb az 1930-as évek kedvelt erotikus szerzőjéről, gróf Zichy Tivadarról esett szó e hasábokon, ám a jeles úri huncut munkássága bízvást többet érdemel egy árva kolumnánál, s így ez alkalommal is róla, pontosabban két elfeledett művéről fogok mesélni. Mindkét mű a baljós eseményekben oly gazdag 1936-os esztendő termése, mindkét mű hamisítatlan válságtermék, s egyszersmind halvány nívójú, de fantáziadús beszámoló a kor megélt és megálmodott nemi kilengéseiről. Ilyesformán a Gozsdu Elek címfoglalására fittyet hányó Köd egyenesen didaktikus parabolakísérlet a nyugati civilizációt fenyegető összeomlásról. A kisregény szereplői, egy soknemzetiségű, gazdag és mondén társaság tagjai ugyanis a nyílt tengeren rekednek, s a ködben veszteglő luxusjachton - ahogy fogy az élelem, a cigaretta és a "kokó" - felbomlik minden társadalmi, majd minden emberi norma. A nemiség is egyre durvábbá válik, s ezt a folyamatot jól jellemzi a történet két női szereplőjének kapcsolatában beálló változás. A kisregény expozíciója még decensen dekadens homoerotikát mutat:

"A foteuil kartámláján egy érdekes, markánsarcú, feketehajú nagyon elegáns asszony ül. Karjával hanyagul, szinte véletlenül átöleli a lány vállát, kezével néha meztelen hamvas barna karjához ér vagy pedig ujjaival Lívia szőke fürtjeit simítja végig. De az egész játék oly diszkréten és ízlésesen van csinálva..."

Ám ezt a finoman enyelgő viszonyt utóbb eluralja a szadomazochizmus, s a barátnője hátát meglovagoló Lívia naplójában ilyesféle mondatokra lelhetünk:

"...nagyon megvertem, de aztán rájöttem, hogy ezt szereti. Furcsa nő. Igazán nem vagyok féltékeny rá, de a nap folyamán még többször megvertem, úgy hogy csupa kék folt lett, de csak időtöltésből és unalomból. Ez legalább valami új."

Nem tudni, hogy a kortárs olvasók értékelték-e Zichy kisded művének egykönnyen dekódolható jelképiségét, de a szexualitás kendőzetlen ábrázolása vitán felül elnyerte tetszésüket. Mi sem bizonyítja jobban a szerző népszerűségét, mint az, hogy ugyancsak 1936-ban egy reprezentatív erotikus kiadványsorozat éppen Zichy Tivadar új regényével indult harcba az előfizetőkért. Az Új Magazin csak felnőttek kezébe szánt könyvszériájának darabjai között ott volt az éles szemű írónő, Barra Erzsébet novellája a "fiatal leányról, aki egy férfinak sem tud ellenállani", valamint annak a francia újságírónőnek botrányos élménybeszámolója, aki beállt szobalánynak egy nyilvánosházba. Egyébiránt Zichy (akárcsak Karinthy Frigyes és Tersánszky Józsi Jenő) rendszeres bedolgozója volt a sorozatot jegyző Új Magazin című, gondosan kitakart aktképekkel illusztrált orgánumnak, amelynek élén a korabeli Magyarország első számú becsületbeli szaktekintélye, a Párbajkódexet összeállító Rácz Vilmos állt.

A sorozatot indító regény az Orgia R. T. Egy elképzelt város erkölcsrajza volt. A közép-európai Abnormia fővárosában játszódó történet főszereplője egy kéjlegény, egy "sexualgangster", s az ő kalandjain keresztül tárul elénk a Boulevard des Plaisirs, a metropolis élvnegyede: "Az egyik helyet majdnem kizárólag férfiak keresték fel, a mellette fekvő, szigorúan zártkörű női 'klub' volt, ahová férfit nem engedtek be. Aztán ott volt nem messze a homosexuálisok találkozóhelye, a negyedikben pornografikus filmeket vetítettek, vagy kívánatra fiatal nők és férfiak szerelmi játékait mutatták be különféle variációkban, óhajra csoportokban.

Olcsó nyilvánosházak, ahol a nők kétpezetásokért kínálták a szerelem variációit; önkínzók, akiket pénzükért véresre korbácsoltak, vagy szadista hajlamúak, akik itt találtak szerencsétlen alakokat, akiket pár pezetáért félholtra kínozhattak sexuális őrjöngésükben."

Ennek az infernális világnak fejedelme a szép Ernst, aki - miután az élveteg Merkantis fivérek romlásba taszították - felismerte a tőkés kor szavát, s megalapította az Orgia Rt.-t: "Összetársult egy Beatrix nevű délamerikai nővel, aki a lesbosi szerelemnek hódoló hölgyközönség dédelgetett kedvence volt. Később bevettek társnak egy 'Alexandrine'-nek becézett tökéletes női alkatú fiút, aki nem érdekből vagy pénzért, hanem természeténél fogva meggyőződéses 'homosex' volt."

Az üzlet virágzik, a mindkét nembéli kliensek sorban állnak Ernst kegyeiért, s akkurátusan kitöltik az igényfelmérő kérdőíveket, s persze a csekkeket. Csakhogy a remekül prosperáló cégnek befellegzik, amikor Ernst vesztére szerelmes lesz, sorozatban csődöt mond fellépésein, s hozzá még a nagy világgazdasági válság is beüt. Ráadásul a konkurencia egy új kéjlegényt állít a csatasorba, az ébenfekete Mohamedet, s minden módon apasztani igyekszik a bukott dzsigoló renoméját: "...óriási reklámot csináltak Mohamednek, díjtalan bemutató orgiákat rendeztek. Azonkívül Jimmy kíméletlen rágalomhadjáratot indított Ernst ellen - azt terjesztette, hogy fertőző betegsége van, sőt tanúkat is állított ennek bizonyítására."

A bukás totális, a kiöregedett örömfiútól elpártol a fizetőképes kereslet, s a regényt szentimentális, ám annál nívótlanabb kettős szerelmi öngyilkosság zárja. A korabeli olvasó alkalmasint mégis elégedetten tette le és zárta el serdületlen gyermekei elől Zichy gróf regényét, hiszen az orgiák fővárosa kellemesen botránkoztatónak, izgatóan romlottnak, s oly egzotikusan távolinak tetszett számára. Hiába, az 1936-os Magyarország nem volt Abnormia!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.