Rémregény - Munkácsi Miklós: Holtak kalendáriuma (könyv)

Zene

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig.

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig. Attól kezdve, hogy rögvest a regény első lapjain egy kvázi véletlenül, hirtelen felindulásból agyonlőtt izraelita zsibárus megátkozza az ifjú Rudolfot, az olvasónak komplett és sorozatos vérfürdőkön kell átlábalnia a sejthető végkifejletig. S hiába a történelmi alakok, valós személyek felléptetése (Pesti Barnabástól Gérecz Attiláig), hiába a textust indító, a fikcionalitást eltörlő bejelentés ("Ennek a könyvnek a szereplői nem kitalált személyek..."), hiába a narrátorként is közreműködő főhős négyes alát érdemlő történelmi leckefelmondása: a mű a péppé vert arcok, lerondított vagy épp maguk alá rondító áldozatok meg az akkurátus gonddal kiloccsantott agyvelők ahistorikus és az esztétikai értéket sírnivalón nélkülöző története.

Sírnivaló, máshol viszont röhejes, ahogy az aprólékosan részletező szerző regényének, ennek a felvizezett, vagy ha tetszik, felvérezett Hábetler-utánérzésnek a lapjain számot ad ismereteiről, s korrajzot festet Lantos Rudolffal, akit a könnyebbség kedvéért az antedatált történelmi előrelátás kincsével is megajándékoz. A részletezés amúgy más pontokon is túláradó írói nagylelkűségről tanúskodik, hiszen még a mellékszereplők esetében is ilyesfajta zárójeles közbevetéseket olvashatunk: "(1899-ben Maár Gergely egy angol vadászegylet tagjaként Bloemfoteinben belekeveredett a britek dél-afrikai háborújába, de átállt a búrokhoz, megsebesült, és végül kizárták a vadászegyletből.)"

Meghamisítanánk azonban beszámolónkat, s félrevezető képet adnánk e vériszamos regénykönyvről, ha nem szólnánk a mű filozofikus, vagyis inkább filozofálgató passzusairól. A történelembölcselet egyébként is felette ingoványos terepén őgyelgő mondatok hitelét mi más, mint a múltba komodált prófétálás hivatott garantálni, ám az eredmény tapintatosan nem egykönnyen minősíthető. "Kommunizmus mint olyan nincs, egyszerűen nem létezhet, mert az, ami itt történik, csupán a Weimar utáni rettenet (feltartóztathatatlan!) folyamatossága, mely szimpla önvédelemből irtja a régi kommunistákat. Azaz - immár pontosan fogalmazva - a tőle idegen elvhűséget, tisztességet és az emberiesség minden erényét, melyeket a cinizmus, a hazudozás, a brutális embertelenség Weimar-utánisága értelemszerűen kivet magából!" - töpreng közvetlenül letartóztatása előtt Cukorbaba, a Lantos család kommunista tagja, hogy utóbb a Köztársaság téren megejtett felkoncoltatása közepette imigyen sommázza a tanulságokat: "Létezz vagy ne létezz: ne bocsáss meg nekik, le vannak szarva! Vergődjenek csak át a kínok, éhes önemésztések és halálba totyogások barnából szürkébe távolodó szarhegyein, amíg meg nem értik, hogy nincs boldogságuk, amíg meg nem tanulnak valóban jót akarni egymásnak!..."

Ez a vigasztalan bukdácsolás a gondolati és stiláris mélyszántás barázdái között egészen a regény Utóhangjának legutolsó mondatáig tart, mely zárómondattal még utoljára egy mutogatni valóan sikerült végtermék pottyan elénk: "Találgatásaira Géza sohasem fog választ kapni, és csak egyet tud majd: a bátyja elátkozott volt, mint a Puskás-Kocsis-féle halhatatlan tizenegy, amibe ő élete során még tartalékként is csak egyszer tudott bekerülni - és mint a sztyeppék őstörzseiből eggyé dühödött népe, amit a történelem közömbös malomkövei odafelejtett ázsiai totemként őröltek Európában."

Jelenkor, 2007, 440 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.