Rémregény - Munkácsi Miklós: Holtak kalendáriuma (könyv)

Zene

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig.

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig. Attól kezdve, hogy rögvest a regény első lapjain egy kvázi véletlenül, hirtelen felindulásból agyonlőtt izraelita zsibárus megátkozza az ifjú Rudolfot, az olvasónak komplett és sorozatos vérfürdőkön kell átlábalnia a sejthető végkifejletig. S hiába a történelmi alakok, valós személyek felléptetése (Pesti Barnabástól Gérecz Attiláig), hiába a textust indító, a fikcionalitást eltörlő bejelentés ("Ennek a könyvnek a szereplői nem kitalált személyek..."), hiába a narrátorként is közreműködő főhős négyes alát érdemlő történelmi leckefelmondása: a mű a péppé vert arcok, lerondított vagy épp maguk alá rondító áldozatok meg az akkurátus gonddal kiloccsantott agyvelők ahistorikus és az esztétikai értéket sírnivalón nélkülöző története.

Sírnivaló, máshol viszont röhejes, ahogy az aprólékosan részletező szerző regényének, ennek a felvizezett, vagy ha tetszik, felvérezett Hábetler-utánérzésnek a lapjain számot ad ismereteiről, s korrajzot festet Lantos Rudolffal, akit a könnyebbség kedvéért az antedatált történelmi előrelátás kincsével is megajándékoz. A részletezés amúgy más pontokon is túláradó írói nagylelkűségről tanúskodik, hiszen még a mellékszereplők esetében is ilyesfajta zárójeles közbevetéseket olvashatunk: "(1899-ben Maár Gergely egy angol vadászegylet tagjaként Bloemfoteinben belekeveredett a britek dél-afrikai háborújába, de átállt a búrokhoz, megsebesült, és végül kizárták a vadászegyletből.)"

Meghamisítanánk azonban beszámolónkat, s félrevezető képet adnánk e vériszamos regénykönyvről, ha nem szólnánk a mű filozofikus, vagyis inkább filozofálgató passzusairól. A történelembölcselet egyébként is felette ingoványos terepén őgyelgő mondatok hitelét mi más, mint a múltba komodált prófétálás hivatott garantálni, ám az eredmény tapintatosan nem egykönnyen minősíthető. "Kommunizmus mint olyan nincs, egyszerűen nem létezhet, mert az, ami itt történik, csupán a Weimar utáni rettenet (feltartóztathatatlan!) folyamatossága, mely szimpla önvédelemből irtja a régi kommunistákat. Azaz - immár pontosan fogalmazva - a tőle idegen elvhűséget, tisztességet és az emberiesség minden erényét, melyeket a cinizmus, a hazudozás, a brutális embertelenség Weimar-utánisága értelemszerűen kivet magából!" - töpreng közvetlenül letartóztatása előtt Cukorbaba, a Lantos család kommunista tagja, hogy utóbb a Köztársaság téren megejtett felkoncoltatása közepette imigyen sommázza a tanulságokat: "Létezz vagy ne létezz: ne bocsáss meg nekik, le vannak szarva! Vergődjenek csak át a kínok, éhes önemésztések és halálba totyogások barnából szürkébe távolodó szarhegyein, amíg meg nem értik, hogy nincs boldogságuk, amíg meg nem tanulnak valóban jót akarni egymásnak!..."

Ez a vigasztalan bukdácsolás a gondolati és stiláris mélyszántás barázdái között egészen a regény Utóhangjának legutolsó mondatáig tart, mely zárómondattal még utoljára egy mutogatni valóan sikerült végtermék pottyan elénk: "Találgatásaira Géza sohasem fog választ kapni, és csak egyet tud majd: a bátyja elátkozott volt, mint a Puskás-Kocsis-féle halhatatlan tizenegy, amibe ő élete során még tartalékként is csak egyszer tudott bekerülni - és mint a sztyeppék őstörzseiből eggyé dühödött népe, amit a történelem közömbös malomkövei odafelejtett ázsiai totemként őröltek Európában."

Jelenkor, 2007, 440 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.