Rémregény - Munkácsi Miklós: Holtak kalendáriuma (könyv)

Zene

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig.

A huszadik század tekintélyes része egyetlen lidérces rémtörténet - ennek a tényekkel megalapozott közhelynek a megéneklésére vállalkozott új könyvében Munkácsi Miklós, ám a Lantos család hányattatásainak históriáját tárgyaló mű furcsamód mégsem az említett epocha világháborús népirtásokban és diktatórikus esztelenségekben dúslakodó kegyetlenségeit teszi érzékletessé az olvasó számára, hanem inkább a szerző mesteremberi vonzódását az öncélú erőszakosságok és a naturális részletek ábrázolása iránt. Nem kétséges, Munkácsi Miklós valósággal új értelmet adott a rémregény fogalmának, amikor hősét, a jóravaló, kétkezi zsaroló- és briganticsaládból származó Lantos Rudolfot botcsinálta, de egyszersmind következetes bosszúálló sorozatgyilkosként végigkísérte a II. világháborún, majd a Rákosi-korszakon, el egészen 1956-ig. Attól kezdve, hogy rögvest a regény első lapjain egy kvázi véletlenül, hirtelen felindulásból agyonlőtt izraelita zsibárus megátkozza az ifjú Rudolfot, az olvasónak komplett és sorozatos vérfürdőkön kell átlábalnia a sejthető végkifejletig. S hiába a történelmi alakok, valós személyek felléptetése (Pesti Barnabástól Gérecz Attiláig), hiába a textust indító, a fikcionalitást eltörlő bejelentés ("Ennek a könyvnek a szereplői nem kitalált személyek..."), hiába a narrátorként is közreműködő főhős négyes alát érdemlő történelmi leckefelmondása: a mű a péppé vert arcok, lerondított vagy épp maguk alá rondító áldozatok meg az akkurátus gonddal kiloccsantott agyvelők ahistorikus és az esztétikai értéket sírnivalón nélkülöző története.

Sírnivaló, máshol viszont röhejes, ahogy az aprólékosan részletező szerző regényének, ennek a felvizezett, vagy ha tetszik, felvérezett Hábetler-utánérzésnek a lapjain számot ad ismereteiről, s korrajzot festet Lantos Rudolffal, akit a könnyebbség kedvéért az antedatált történelmi előrelátás kincsével is megajándékoz. A részletezés amúgy más pontokon is túláradó írói nagylelkűségről tanúskodik, hiszen még a mellékszereplők esetében is ilyesfajta zárójeles közbevetéseket olvashatunk: "(1899-ben Maár Gergely egy angol vadászegylet tagjaként Bloemfoteinben belekeveredett a britek dél-afrikai háborújába, de átállt a búrokhoz, megsebesült, és végül kizárták a vadászegyletből.)"

Meghamisítanánk azonban beszámolónkat, s félrevezető képet adnánk e vériszamos regénykönyvről, ha nem szólnánk a mű filozofikus, vagyis inkább filozofálgató passzusairól. A történelembölcselet egyébként is felette ingoványos terepén őgyelgő mondatok hitelét mi más, mint a múltba komodált prófétálás hivatott garantálni, ám az eredmény tapintatosan nem egykönnyen minősíthető. "Kommunizmus mint olyan nincs, egyszerűen nem létezhet, mert az, ami itt történik, csupán a Weimar utáni rettenet (feltartóztathatatlan!) folyamatossága, mely szimpla önvédelemből irtja a régi kommunistákat. Azaz - immár pontosan fogalmazva - a tőle idegen elvhűséget, tisztességet és az emberiesség minden erényét, melyeket a cinizmus, a hazudozás, a brutális embertelenség Weimar-utánisága értelemszerűen kivet magából!" - töpreng közvetlenül letartóztatása előtt Cukorbaba, a Lantos család kommunista tagja, hogy utóbb a Köztársaság téren megejtett felkoncoltatása közepette imigyen sommázza a tanulságokat: "Létezz vagy ne létezz: ne bocsáss meg nekik, le vannak szarva! Vergődjenek csak át a kínok, éhes önemésztések és halálba totyogások barnából szürkébe távolodó szarhegyein, amíg meg nem értik, hogy nincs boldogságuk, amíg meg nem tanulnak valóban jót akarni egymásnak!..."

Ez a vigasztalan bukdácsolás a gondolati és stiláris mélyszántás barázdái között egészen a regény Utóhangjának legutolsó mondatáig tart, mely zárómondattal még utoljára egy mutogatni valóan sikerült végtermék pottyan elénk: "Találgatásaira Géza sohasem fog választ kapni, és csak egyet tud majd: a bátyja elátkozott volt, mint a Puskás-Kocsis-féle halhatatlan tizenegy, amibe ő élete során még tartalékként is csak egyszer tudott bekerülni - és mint a sztyeppék őstörzseiből eggyé dühödött népe, amit a történelem közömbös malomkövei odafelejtett ázsiai totemként őröltek Európában."

Jelenkor, 2007, 440 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.