- turcsányi -

Edelényi János új filmjének felütése roppant módon emlékeztet Janisch Attila 1991-es Árnyék a havonjának kezdésére. A hősök (akkor Miroslav Baka, most Lukáts Andor) bankrablásba keverednek: "rosszkor vannak rossz helyen".

Ez a film Roberto Saviano híres és hasoncímű bestsellere alapján készült, az pedig az olaszországi szervezett bűnözés egyik nagy hatású csoportjáról, a nápolyi camorráról szólt. Tehát maffiatörténet. Matteo Garrone egy szolárium kék fényében kezdi filmjét, hoszszan mutat egy durva arcú, kisportolt férfit, épp sütteti magát a szerkezetben. Vannak ott más férfiak is, "dumálnak" - ha van feszültsége a jelenetnek, az a korábban fölszedett tudásból fakad, amivel nézzük a képeket. Hogy maffia-film, tehát hamarosan vér szenynyezi be a kövezetet. S megtörténik, aminek meg kell: változatlan feszültségben.

Incredible India - ám mielőtt elmerülnénk a részleteiben (nem lesz rá hely), muszáj megfutnunk egy műtörténeti kört, mert önmagunknak (magyaroknak s orosz természetgyógyászainknak) tartozunk vele. Emlékeznek még a Feri és az édes élet c. hazai filmműre? Naná, hát lehet azt elfelejteni - Hollósi Frigyes ötöst nyert benne a lottón, vastag nyereményhalmozódás idején.

Jó hír a magyar film szerelmeseinek: Monori Lili végre nem megfáradt kocsmárosnét ad. Ezúttal megfáradt takarítónő, nem poharakat, port törölget. - turcsányi -

Már az alcím (A mai magyar szleng 2000 szava és kifejezése fogalomköri szinonimamutatóval) tudatja, hogy a jól csengő név ezúttal nem lexikonnyi kiterjedésű dromedárt takar, de inkább karcsú kézikönyvet Urambocsá, farzsebben is elférőt, bár ennek nincs praktikus jelentősége, hülyén néznénk ki a téren, ha hirtelen e műből próbálnánk desifrírozni a szimpatikus fiatalember oly értelmű közeledését, mely szerint: "Csengetsz, kobra, vagy neked csengettek?" Afféle bárhol és bármikor a felhőtlen röhigcsélés őszinte igényével fölüthető dolgozatra számítsunk inkább Ábécé szerint összerakott szlenges (olykor annak sem látszó) szavak, hozzátéve a megfejtés, az előfordulás sűrűsége és a példamondatok Azok a kedvenceim Végül azok is lövik be a mű helyét elég tisztán arra a mezőre, ahol az igyekvő szakdolgozatok, diplomamunkák piknikeznek, szedik tarka virágaikat csokrétába Ahhoz például mit szólnak, hogy: "A Völgyfílinget csak az érezheti át, aki már sátrazott a Művészetek Völgyében, koncertek után hajnalig beszélgetve, majd hazastoppolva a barátokkal" Világos, máris rám tört a Völgyfíling Így nem is szorul már nekem magyarázatra, mi a bánat is az a szleng Az, amikor helyes (szlengben nyilván: szimpi) egyis (egyetemista) vagy irodai dolgozó fiatalok viccből olyan arin furi (aranyosan furcsa) szavakat kevernek a közlendőjükbe, mely egyébként szakasztott olyan, hogy szerkesztés nélkül jelenhetne meg bármelyik női karriermagazinban Ennél már csak az a mélyen őszinte borzongás kedvesebb, amivel a kötet az erotikus tárgyú szavakra kapja oda rémült tekintetét Tinta Könyvkiadó; 2008; 144 oldal; 1490 Ft * . .

Egy roma rendőr története, és az esethez nem Bacsó Pétert hívták ki! Miért nem? Õ biztos másfél órán belül tartotta volna a műegészet - várhattunk volna többet? A "nyóckerben"? - turcsányi -

Van egy jelenet, ami az ilyen királyos filmekből nem hiányozhat. A követ megérkezik. Ha kimaradna, akkor egy titkos bizottság nem engedné ki az opust még a vágószobából sem. Azon művészek, kiknek fontos kifelé is a(z alkotói) szabadság, már a főcím előtt letudják - arra, hogy aztán miért fordul elő a jelenet még ötször, már jóval nehezebb magyarázatot találni. Csizmatalpak döngnek a palota kövén, végtelen folyosókon rohannak végig harcias férfiak. Megvan vagy fél tucat, középen az a töpszli a követ. Mennek vagy kétszázzal, köpenyük suhog, lebbennek nehéz függönyök, tárulnak vaskos ajtók, az udvari népség félrehúzódik, s kicsit tán csitul is, szemük lesütik, de fejük mintha tengelyen fordulna. A követ a trón elé ér. Akkor a majom beleugrik a vízbe... Ha nézőpontot váltunk, semmi jóra ne számíts: az érkező mond majd valamit, s a hatást leolvashatjuk a király arcáról. Nincs az a király... - turcsányi -

Van a San Gennaro kincsében egy jelenet. Ne vacakoljunk, a csúcsjelenet. A megoldás.

Azok voltak csak a kalandos idők, a nyolcvanas évek - egyfelől úgy nézett ki, hogy ez majd örökké tart, hogy majd ezt látják a marslakók, ha végre ide eszi őket a fene, hogy tényleg elég lesz szót érteni velük a Kodály-módszer. Másfelől valamikor az évtized elején volt egy kiállítás az Ernst Múzeumban, tán az Amerikai Film története. Vagy a filmé, csak úgy. Mindenesetre már a bejáratnál néztünk egy nagyot, ami mozitörténeti program esetén nem is lenne nagy szó, de ez az volt. Ronald Reagan fogadott, nem ám mint filmmúzeumi emlék, amint szúrósan néz Errol Flynnre Az út Santa Fébe egyik kockáján.

A recept itt hever az orrunk előtt, most tette le valaki, mindjárt felkapja egy másik, bár valószínűbb, hogy épp a kellő példányszámban sokszorosították. Korrekt munka, minden benne van: hozzávalók beárazva (tudniillik: menynyi esik le darabjáért az Örimázstól, a MAMA-tól és a nagymamától), beszerzési útmutató, sőt térkép. Mégis, már az első utasítás problematikus. Mi az, hogy "Végy egy nácit!"?

Ismerek egy csávót, kábé olyan korú, mint ennek a filmnek a rendezője (nemsokára ötven lesz), míg (a nyolcvanas évek végéig) ki lehetett tartani a magyar futball mellett, addig ő Vasas-drukker volt. Mert úgy emlékezett, hogy egészen kicsi korában egy nagyfiú (úgy tíz évvel idősebb, épp, mint a film alapjául szolgáló regény írója), azt mondta neki, hogy "kicsi, te szurkolj a Vasasnak, mint én". Ez úgy a hatvanas évek elején, eleje végén lehetett.

Vágvölgyi B. András, lapunk egykori főszerkesztője, jelenlegi barátunk Kolorádó Kid munkacímű filmjét forgatja. A mű operatőre Lukács Dávid, lapunk egykori fotósa, jelenlegi barátunk. Mindkettejüknek ez az első nagyjátékfilmje - még szép, hogy rajta tartjuk a szemünket.