Dokumentumfilm

Állj, vagy lelövöm az apámat!

Thom Zimny: Sly

  • - turcsányi -
  • 2024. január 10.

Kritika

A dokumentumfilm mint terminus technicus egy ideje szerfelett megengedő teremtés, simán belefér neki egy ilyen televíziós one man show, mint ez is. Nyilván a néző is így lehet ezzel.

Sylvester Stallone világsztár másfél óránál kicsivel tovább meséli élete publikusnak gondolt fordulatait. Másfél óra hosszú idő, legalábbis akkor, ha gyakorlatilag némán figyelünk valakit, aki saját magáról beszél. Így van ez még úgy is, ha az illető korábbi (adott esetben jelenlegi) teljesítménye amúgy figyelemre méltó, ám még ez sem jelenti azt, hogy a jelen vagy korábbi személyisége is az lenne.

Sokat segít az ügymeneten az, ha a feltárulkozó úgymond nagy mesemondó vagy éppenséggel jó színész, aki színessé tudja tenni közlendőjét, az óhatatlan holtpontokon tud újítani, hangsúlyt váltani, s a többi, s a többi. Kevesebbet, de azért valamennyit segít az, ha az előadást ügyes kezek mindenfélével, képekkel, muzsikával, ilyen-olyan akciózással illusztrálják. Azzal szemben viszont már lehetnek fenntartásaink, bár sokan hisznek benne rendületlenül, hogy ha mindezt az igyekezetet angyalok kórusa kíséri, szakítja meg olykor, kik elzengik a főszereplő minden nagyszerűségét, s azt a minden esetben szerfelett csekély problematikát, amely egy ilyen remek fazon esetében felmerülhet (a többségük amúgy is rágalom). Mindez azonban fityfenét sem ér azon nem túl titkos aduászhoz képest, mely a szeretet, bizonyos esetekben rajongás képében kerül ki már jóval a parti előtt az asztalra.

Sylvester Stallone valószínűleg minden tőle telhetőt megtesz érdeklődésünk fenntartása érdekében, ám ez nem sok. Amikor úgy érzi, hogy kifárad a móka, rá-, illetve visszatér az apjának simfelésére, amelyből maga is erőt merít, s folytatja ugyanazon lágéban, ugyanazon gesztusokkal ugyanazt a történetet. Nekem nehéz volt mindig minden, soha senki nem hitt bennem, de most itt tartok, az én hitem továbbra is szilárd, vagy valami.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.