Dokumentumfilm

Állj, vagy lelövöm az apámat!

Thom Zimny: Sly

  • - turcsányi -
  • 2024. január 10.

Kritika

A dokumentumfilm mint terminus technicus egy ideje szerfelett megengedő teremtés, simán belefér neki egy ilyen televíziós one man show, mint ez is. Nyilván a néző is így lehet ezzel.

Sylvester Stallone világsztár másfél óránál kicsivel tovább meséli élete publikusnak gondolt fordulatait. Másfél óra hosszú idő, legalábbis akkor, ha gyakorlatilag némán figyelünk valakit, aki saját magáról beszél. Így van ez még úgy is, ha az illető korábbi (adott esetben jelenlegi) teljesítménye amúgy figyelemre méltó, ám még ez sem jelenti azt, hogy a jelen vagy korábbi személyisége is az lenne.

Sokat segít az ügymeneten az, ha a feltárulkozó úgymond nagy mesemondó vagy éppenséggel jó színész, aki színessé tudja tenni közlendőjét, az óhatatlan holtpontokon tud újítani, hangsúlyt váltani, s a többi, s a többi. Kevesebbet, de azért valamennyit segít az, ha az előadást ügyes kezek mindenfélével, képekkel, muzsikával, ilyen-olyan akciózással illusztrálják. Azzal szemben viszont már lehetnek fenntartásaink, bár sokan hisznek benne rendületlenül, hogy ha mindezt az igyekezetet angyalok kórusa kíséri, szakítja meg olykor, kik elzengik a főszereplő minden nagyszerűségét, s azt a minden esetben szerfelett csekély problematikát, amely egy ilyen remek fazon esetében felmerülhet (a többségük amúgy is rágalom). Mindez azonban fityfenét sem ér azon nem túl titkos aduászhoz képest, mely a szeretet, bizonyos esetekben rajongás képében kerül ki már jóval a parti előtt az asztalra.

Sylvester Stallone valószínűleg minden tőle telhetőt megtesz érdeklődésünk fenntartása érdekében, ám ez nem sok. Amikor úgy érzi, hogy kifárad a móka, rá-, illetve visszatér az apjának simfelésére, amelyből maga is erőt merít, s folytatja ugyanazon lágéban, ugyanazon gesztusokkal ugyanazt a történetet. Nekem nehéz volt mindig minden, soha senki nem hitt bennem, de most itt tartok, az én hitem továbbra is szilárd, vagy valami.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.