Dokumentumfilm

Állj, vagy lelövöm az apámat!

Thom Zimny: Sly

  • - turcsányi -
  • 2024. január 10.

Kritika

A dokumentumfilm mint terminus technicus egy ideje szerfelett megengedő teremtés, simán belefér neki egy ilyen televíziós one man show, mint ez is. Nyilván a néző is így lehet ezzel.

Sylvester Stallone világsztár másfél óránál kicsivel tovább meséli élete publikusnak gondolt fordulatait. Másfél óra hosszú idő, legalábbis akkor, ha gyakorlatilag némán figyelünk valakit, aki saját magáról beszél. Így van ez még úgy is, ha az illető korábbi (adott esetben jelenlegi) teljesítménye amúgy figyelemre méltó, ám még ez sem jelenti azt, hogy a jelen vagy korábbi személyisége is az lenne.

Sokat segít az ügymeneten az, ha a feltárulkozó úgymond nagy mesemondó vagy éppenséggel jó színész, aki színessé tudja tenni közlendőjét, az óhatatlan holtpontokon tud újítani, hangsúlyt váltani, s a többi, s a többi. Kevesebbet, de azért valamennyit segít az, ha az előadást ügyes kezek mindenfélével, képekkel, muzsikával, ilyen-olyan akciózással illusztrálják. Azzal szemben viszont már lehetnek fenntartásaink, bár sokan hisznek benne rendületlenül, hogy ha mindezt az igyekezetet angyalok kórusa kíséri, szakítja meg olykor, kik elzengik a főszereplő minden nagyszerűségét, s azt a minden esetben szerfelett csekély problematikát, amely egy ilyen remek fazon esetében felmerülhet (a többségük amúgy is rágalom). Mindez azonban fityfenét sem ér azon nem túl titkos aduászhoz képest, mely a szeretet, bizonyos esetekben rajongás képében kerül ki már jóval a parti előtt az asztalra.

Sylvester Stallone valószínűleg minden tőle telhetőt megtesz érdeklődésünk fenntartása érdekében, ám ez nem sok. Amikor úgy érzi, hogy kifárad a móka, rá-, illetve visszatér az apjának simfelésére, amelyből maga is erőt merít, s folytatja ugyanazon lágéban, ugyanazon gesztusokkal ugyanazt a történetet. Nekem nehéz volt mindig minden, soha senki nem hitt bennem, de most itt tartok, az én hitem továbbra is szilárd, vagy valami.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.