Rajzfilm

A nevem Ér, Nem Ér

John Lasseter, Brad Lewis: Verdák 2.

  • - turcsányi -
  • 2011. július 28.

Film

Kétségtelen tény, továbbá szimpatikus interjúalanyunk is megesküszik rá, hogy szuperszonikus tempóban fejlődik a teljes egészében számítógépekkel létrehozott rajzfilmek technikája. Tegyük fel, nem is csak a játék kedvéért, hogy ez így teljesen rendben is van: éljenek az emberi kéz közvetlen érintése nélkül készült rajzfilmek. Egyfelől miért ne készülhetnének ettől még kézzel rajzolt filmek is, másfelől miért ne foglalkozhatnának a filmen kívül egy csomó más dologgal a rajzolók.

Jelen esetben a kérdés sokkal inkább az, hogy vajon készülhetnek-e az emberi szellem közvetlen érintése nélkül forgatókönyvek. A Verdák (már az első rész is) e tekintetben simán vehető kísérleti filmnek, minden, ami benne van ezekben a történetekben, mandinerből került oda: lepasszolta valaki a falra, és viszszapattant - kis túlzással épp lábra. Persze a fejlődés ezen a téren is jól mérhető, bár távolról sem szuperszonikus. Hiszen míg az - ugyancsak Lasseter jegyezte - 2006-os első darab, bár nem sűrűn hivalkodott vele, gyakorlatilag változtatás nélkül vette át Michael-Canton Jones 1991-es Doc Hollywood című játékfilmjének szép és feltehetően színigaz történetét, de még a piros sportkocsit is belőle, addig e mostani második nekifutamodás már James Bond viselt dolgaiból vételez bő szemmel.

Ha esetleg valaki nem tudná (tudja mindenki), a Verdák mindkét része az autók és egyéb közlekedési eszközök világában játszódik, ahol az autók a főszereplők, csak néha fölülnek egy körre a helikopterre vagy hajóra, repülőre szállnak, úgy mennek a dolgukra. Ember egy szál sem. ' a vesztes a digitális teremtésben: a Fel! emberhősei bábfigurákra formáltattak, a Toy Storyban emberfazonú játékok (a cowboy és űrpilóta) harcolnak a betevőért, a WALL-E csupa egyforma kövér alakot vezet elő, a film többi részéhez képest gondolkodás nélkül, A hihetetlen család képregényfigurák alakmásaival riogat - a többi mű a halak és az autók világában játszódik, és máshol, tuti embermentesen.

Mindez persze jelen műélvezet szempontjából másodlagos, az számít igazán, hogy az adott és itt is hosszan ismertetett - színes, helyenként lenyűgöző és gyors mozgású - technikai körülmények között milyen James Bond-variációt sikerült összekalapálni.

Nos, mérsékelten vérforralót, alig is szellemeset, alig is izgalmasat. Mondhatnánk erre, hogy minek is mást, hiszen az alacsonyabb korú néposztályok vannak itt becélozva, azokat meg nem nagyon hozta össze eddig a jó sors őfelsége titkos ügynökével. Viszont nem is nagyon mászkálnak szülői felügyelet nélkül moziba és más szórakozóhelyekre. Minek következtében apuka és Kázmérka is kicsit hülyén néznek most a zsöllyében.

Kázmérkának ugyanis tök mindegy, hogy milyen híres színészek adják ide a hangjukat (annál is inkább, mert a kábé tizenöt hanggal dolgozó magyar szinkronművészet úgyis betesz az egész felhajtásnak), így a hajára kenheti, hogy Michael Caine egy felturbózott Aston Martin DB5 hangja, mely gépjárművön a Goldfingerben és a Tűzgolyóban közlekedett fent nevezett. Továbbá azt is korához illő fenntartásokkal kell fogadnia, hogy a film elején ez az Aston Martin átalakul tengeralattjáróvá, és úgy menekül el a gonoszok elől, de A Kém, aki szeretett engemben Roger Moore ezt egy Lotusszal csinálta meg. Summa summarum, megint körbejárjuk a világot, és felvesszük a harcot egy gonosz nemzetközi szervezettel...

És itt vált sajna vércikibe ez az egész komputerbalhé, mert akármilyen pöpec is a technika, London, Párizs, Tokió és Olaszország nevezetességeit gépi rajzfilmen mutogatni hosszan, nos, az pont olyan, mint megépíteni az Eiffel-tornyot gyufaszálból.

De azért az aprónép biztosan szívesen nézegeti a beszélő kisautókat.

A Fórum Hungary bemutatója

Neked ajánljuk