Könyv

Szemérmes szemérmetlenség  

Bérczes László: Kötőszavak

  • - turcsányi -
  • 2023. december 19.

Kritika

Bérczes László nem valósította meg az álmát. Nem, ő inkább a vállára kanyarította hímzett tarisznyáját, arcára a szakállát, belebújt kétszeresen is alföldi papucsába, s a maga kicsit csodálkozó természetességével egyszerűen belesétált. Az álmába.

Történt mindez közel negyven éve, s azóta ki sem mozdult onnan, decens idő alatt elfészkelt benne, aztán elkezdte szépen alakítgatni, formálni is. Hinni ugyan még ennyi év után is csak óvatosan mer benne, ebben a regényében is úgy tizenöt-húsz oldalanként belecsíp a karjába, hogy vajon álmodom-e, s megnyugodva konstatálja, hogy igen, s ebből fakadóan rögzíti, hogy lám, van még remény. Hát, ha ő mondja, biztos van. Hisz’ Bérczes László a maga sok mindenével együtt is hiteles figura.

A Kötőszavak pedig akkor is énregény, tehát regény, ha a szerző konzekvensen ragaszkodik az utóbbi években feltehetően sikeresnek bizonyult formula – a „beszélgetőkönyv” – újbóli és újbóli használatához. Mintha valami interjúkötet lenne. Csinált ő már beszélgetőkönyvet számos kedvencével (Törőcsik Mari, Cseh Tamás, Mucsi Zoltán), kicsit másmilyent Szarvas Józseffel, most viszont nem enged, saját magára kerít sort, nyilván jól elbeszélgetnek. Ilyenformán a könyv tárgyalásakor is kénytelenek vagyunk a szerző személyéről legalább annyit vagy kicsit többet is beszélni, mint például az itt használatos alkotói módszerről, a stílusról vagy miegyébről. De azért rögzítsük, egy teljesen szabad időkezelésű mű fekszik előttünk, amelyben az egyes szám első személyű elbeszélő tudatja a világgal, hogy milyen volt ő királyfi, király és szenior király korában, ki mindenki egyengette, ki mindenki keresztezte útját, teszi ezt néha szemérmesen elhallgatott részekkel (kit miért nem szeret), néha meg tán a kelleténél is nagyobb részletességgel (bizonyos életszakaszának vizelési gyakoriságát meglehet, lesz, aki átugorná, de úgyis későn fogja észrevenni). Kezdődik az elején, feljöttem Pestre újságírónak, már az első szerkesztőség, melyhez szerencsém volt, tele volt Ady Endrékkel és egyéb nagy formátumú alakokkal, némelyik a mentorom lett, némelyiket csak néztem, s azt tapasztaltam, hogy akkor is van benne valami jóság és szépség, ha amúgy a szeme sem állt jól. A színházi szakíróból, lapszerkesztőből aztán rendes színházi ember lett, rendező, dramaturg, művészeti vezető, fesztiválszervező, afféle alternatív minisztérium, de itt már elhagyjuk az időrendet, Bérczes ugrál, szalad a nagy bömbent lelkülete után. Teszi ezt olvasmányosan, helyenként átgondoltan, máshol felszabadultan, többször pedig a démonaival tusakodva – a Kötőszavak egy izgalmas, jó könyv. Jó olvasni, jó letenni. Még akkor is, ha az emlegetett démonok az olvasót sem mindig hagyják békén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.