Könyv

Szemérmes szemérmetlenség  

Bérczes László: Kötőszavak

  • - turcsányi -
  • 2023. december 19.

Kritika

Bérczes László nem valósította meg az álmát. Nem, ő inkább a vállára kanyarította hímzett tarisznyáját, arcára a szakállát, belebújt kétszeresen is alföldi papucsába, s a maga kicsit csodálkozó természetességével egyszerűen belesétált. Az álmába.

Történt mindez közel negyven éve, s azóta ki sem mozdult onnan, decens idő alatt elfészkelt benne, aztán elkezdte szépen alakítgatni, formálni is. Hinni ugyan még ennyi év után is csak óvatosan mer benne, ebben a regényében is úgy tizenöt-húsz oldalanként belecsíp a karjába, hogy vajon álmodom-e, s megnyugodva konstatálja, hogy igen, s ebből fakadóan rögzíti, hogy lám, van még remény. Hát, ha ő mondja, biztos van. Hisz’ Bérczes László a maga sok mindenével együtt is hiteles figura.

A Kötőszavak pedig akkor is énregény, tehát regény, ha a szerző konzekvensen ragaszkodik az utóbbi években feltehetően sikeresnek bizonyult formula – a „beszélgetőkönyv” – újbóli és újbóli használatához. Mintha valami interjúkötet lenne. Csinált ő már beszélgetőkönyvet számos kedvencével (Törőcsik Mari, Cseh Tamás, Mucsi Zoltán), kicsit másmilyent Szarvas Józseffel, most viszont nem enged, saját magára kerít sort, nyilván jól elbeszélgetnek. Ilyenformán a könyv tárgyalásakor is kénytelenek vagyunk a szerző személyéről legalább annyit vagy kicsit többet is beszélni, mint például az itt használatos alkotói módszerről, a stílusról vagy miegyébről. De azért rögzítsük, egy teljesen szabad időkezelésű mű fekszik előttünk, amelyben az egyes szám első személyű elbeszélő tudatja a világgal, hogy milyen volt ő királyfi, király és szenior király korában, ki mindenki egyengette, ki mindenki keresztezte útját, teszi ezt néha szemérmesen elhallgatott részekkel (kit miért nem szeret), néha meg tán a kelleténél is nagyobb részletességgel (bizonyos életszakaszának vizelési gyakoriságát meglehet, lesz, aki átugorná, de úgyis későn fogja észrevenni). Kezdődik az elején, feljöttem Pestre újságírónak, már az első szerkesztőség, melyhez szerencsém volt, tele volt Ady Endrékkel és egyéb nagy formátumú alakokkal, némelyik a mentorom lett, némelyiket csak néztem, s azt tapasztaltam, hogy akkor is van benne valami jóság és szépség, ha amúgy a szeme sem állt jól. A színházi szakíróból, lapszerkesztőből aztán rendes színházi ember lett, rendező, dramaturg, művészeti vezető, fesztiválszervező, afféle alternatív minisztérium, de itt már elhagyjuk az időrendet, Bérczes ugrál, szalad a nagy bömbent lelkülete után. Teszi ezt olvasmányosan, helyenként átgondoltan, máshol felszabadultan, többször pedig a démonaival tusakodva – a Kötőszavak egy izgalmas, jó könyv. Jó olvasni, jó letenni. Még akkor is, ha az emlegetett démonok az olvasót sem mindig hagyják békén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.