Könyv

Szemérmes szemérmetlenség  

Bérczes László: Kötőszavak

  • - turcsányi -
  • 2023. december 19.

Kritika

Bérczes László nem valósította meg az álmát. Nem, ő inkább a vállára kanyarította hímzett tarisznyáját, arcára a szakállát, belebújt kétszeresen is alföldi papucsába, s a maga kicsit csodálkozó természetességével egyszerűen belesétált. Az álmába.

Történt mindez közel negyven éve, s azóta ki sem mozdult onnan, decens idő alatt elfészkelt benne, aztán elkezdte szépen alakítgatni, formálni is. Hinni ugyan még ennyi év után is csak óvatosan mer benne, ebben a regényében is úgy tizenöt-húsz oldalanként belecsíp a karjába, hogy vajon álmodom-e, s megnyugodva konstatálja, hogy igen, s ebből fakadóan rögzíti, hogy lám, van még remény. Hát, ha ő mondja, biztos van. Hisz’ Bérczes László a maga sok mindenével együtt is hiteles figura.

A Kötőszavak pedig akkor is énregény, tehát regény, ha a szerző konzekvensen ragaszkodik az utóbbi években feltehetően sikeresnek bizonyult formula – a „beszélgetőkönyv” – újbóli és újbóli használatához. Mintha valami interjúkötet lenne. Csinált ő már beszélgetőkönyvet számos kedvencével (Törőcsik Mari, Cseh Tamás, Mucsi Zoltán), kicsit másmilyent Szarvas Józseffel, most viszont nem enged, saját magára kerít sort, nyilván jól elbeszélgetnek. Ilyenformán a könyv tárgyalásakor is kénytelenek vagyunk a szerző személyéről legalább annyit vagy kicsit többet is beszélni, mint például az itt használatos alkotói módszerről, a stílusról vagy miegyébről. De azért rögzítsük, egy teljesen szabad időkezelésű mű fekszik előttünk, amelyben az egyes szám első személyű elbeszélő tudatja a világgal, hogy milyen volt ő királyfi, király és szenior király korában, ki mindenki egyengette, ki mindenki keresztezte útját, teszi ezt néha szemérmesen elhallgatott részekkel (kit miért nem szeret), néha meg tán a kelleténél is nagyobb részletességgel (bizonyos életszakaszának vizelési gyakoriságát meglehet, lesz, aki átugorná, de úgyis későn fogja észrevenni). Kezdődik az elején, feljöttem Pestre újságírónak, már az első szerkesztőség, melyhez szerencsém volt, tele volt Ady Endrékkel és egyéb nagy formátumú alakokkal, némelyik a mentorom lett, némelyiket csak néztem, s azt tapasztaltam, hogy akkor is van benne valami jóság és szépség, ha amúgy a szeme sem állt jól. A színházi szakíróból, lapszerkesztőből aztán rendes színházi ember lett, rendező, dramaturg, művészeti vezető, fesztiválszervező, afféle alternatív minisztérium, de itt már elhagyjuk az időrendet, Bérczes ugrál, szalad a nagy bömbent lelkülete után. Teszi ezt olvasmányosan, helyenként átgondoltan, máshol felszabadultan, többször pedig a démonaival tusakodva – a Kötőszavak egy izgalmas, jó könyv. Jó olvasni, jó letenni. Még akkor is, ha az emlegetett démonok az olvasót sem mindig hagyják békén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.