S e Jézuska most megajándékozta – egy decens összegért cserébe – híveit egy zsoltároskönyvvel; a nemes gesztusnak lehetnek praktikus okai is, például a papoknak csak az oldalszámot kell eztán bemondaniuk, nehogy összevissza énekeljenek a hívek mindenfélét a kampókezű William Devane panaszától Franco Nero hőstetteiig.
Az érinthetetlenséggel az avatatlanok általában nem nagyon tudnak mit kezdeni, de a hely mégis megkívánja, hogy itt elengedjük. Quentin Tarantino könyvének jelentős erénye, hogy úgy értelmezhetjük, ahogy jólesik, vallomásos lírának éppen úgy, mint bédekkernek a múlt egy fura szegletébe, ahol szerzőnknek felnőni adatott, s ahol összeszedte mindazt, aminek mi az ő művészetét köszönhetjük; vagy éppenséggel egy tökéletes kristályszerkezetnek, amelyet nézhetsz bárhonnan, forgathatsz bármerre, mindig ugyanazt a csodálatos képet rajzolja ki. Utóbbi megfejtésnek az ad némi előnyt a többivel szemben, hogy gyakorlatilag nincsen olyan lapja, sora ennek a könyvnek, amellyel ne lehetne könnyedén vitába szállni, s alighanem azzal okozza az olvasó a legnagyobb örömet a szerzőnek, ha ezt meg is teszi – vallásról lévén szó, ehhez személyes találkozásra nincs is szükség. E téren nem is érheti rossz szó a szerzőt, számos alkalommal hagyja ugyanis csúsztatáson kapni magát, s távolról sem riad vissza az önellentmondásoktól sem – de ezek minden vehemens beszédek sajátjai. Persze az is remekül fog szórakozni, aki szentírásnak tekinti minden szavát.
Arról van szó, hogy az 1963-as születésű Quentin kedves édesanyja szeretett moziba járni a mindenkori udvarlóival, különösen a kétfilmes vetítéseket kedvelte, de nem szerette másokra bízni a fiát, ezért könyvünk alanyi hőse már pendelyes korában a felnőtteknek adresszált filmeket nézte, minek következtében máig a Bambi élete egyik leghorrorisztikusabb élménye, viszont már a héttől tizenegy éves koráig tartó életszakaszában tökéletesen oda-vissza volt az elérhető szcéna egészének megfejtésével. Emellett gondos jegyzetapparátust is felhalmozott a jelzett időszakban, hol és mikor, melyik moziban és milyen filmet nézett meg hányadmagával, s azokban ki játszotta a III. hullaégető szerepét, és miért volt jó vagy rossz a főhőst megformáló művész.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
