Könyv

Ének az előcsarnokból

Quentin Tarantino: Cinema Speculation

  • - turcsányi -
  • 2023. december 6.

Kritika

Quentin Tarantino nem filmrendező, jó, nem elsősorban filmrendező, hanem valami szekta, de híveinek számossága miatt sokkal inkább valamiféle egyház érinthetetlen Jézuskája, aki történetesen filmrendező (is).

S e Jézuska most megajándékozta – egy decens összegért cserébe – híveit egy zsoltároskönyvvel; a nemes gesztusnak lehetnek praktikus okai is, például a papoknak csak az oldalszámot kell eztán bemondaniuk, nehogy összevissza énekeljenek a hívek mindenfélét a kampókezű William Devane panaszától Franco Nero hőstetteiig.

Az érinthetetlenséggel az avatatlanok általában nem nagyon tudnak mit kezdeni, de a hely mégis megkívánja, hogy itt elengedjük. Quentin Tarantino könyvének jelentős erénye, hogy úgy értelmezhetjük, ahogy jólesik, vallomásos lírának éppen úgy, mint bédekkernek a múlt egy fura szegletébe, ahol szerzőnknek felnőni adatott, s ahol összeszedte mindazt, aminek mi az ő művészetét köszönhetjük; vagy éppenséggel egy tökéletes kristályszerkezetnek, amelyet nézhetsz bárhonnan, forgathatsz bármerre, mindig ugyanazt a csodálatos képet rajzolja ki. Utóbbi megfejtésnek az ad némi előnyt a többivel szemben, hogy gyakorlatilag nincsen olyan lapja, sora ennek a könyvnek, amellyel ne lehetne könnyedén vitába szállni, s alighanem azzal okozza az olvasó a legnagyobb örömet a szerzőnek, ha ezt meg is teszi – vallásról lévén szó, ehhez személyes találkozásra nincs is szükség. E téren nem is érheti rossz szó a szerzőt, számos alkalommal hagyja ugyanis csúsztatáson kapni magát, s távolról sem riad vissza az önellentmondásoktól sem – de ezek minden vehemens beszédek sajátjai. Persze az is remekül fog szórakozni, aki szentírásnak tekinti minden szavát.

Arról van szó, hogy az 1963-as születésű Quentin kedves édesanyja szeretett moziba járni a mindenkori udvarlóival, különösen a kétfilmes vetítéseket kedvelte, de nem szerette másokra bízni a fiát, ezért könyvünk alanyi hőse már pendelyes korában a felnőtteknek adresszált filmeket nézte, minek következtében máig a Bambi élete egyik leghorrorisztikusabb élménye, viszont már a héttől tizenegy éves koráig tartó életszakaszában tökéletesen oda-vissza volt az elérhető szcéna egészének megfejtésével. Emellett gondos jegyzetapparátust is felhalmozott a jelzett időszakban, hol és mikor, melyik moziban és milyen filmet nézett meg hányadmagával, s azokban ki játszotta a III. hullaégető szerepét, és miért volt jó vagy rossz a főhőst megformáló művész.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?