Könyv

Ének az előcsarnokból

Quentin Tarantino: Cinema Speculation

  • - turcsányi -
  • 2023. december 6.

Kritika

Quentin Tarantino nem filmrendező, jó, nem elsősorban filmrendező, hanem valami szekta, de híveinek számossága miatt sokkal inkább valamiféle egyház érinthetetlen Jézuskája, aki történetesen filmrendező (is).

S e Jézuska most megajándékozta – egy decens összegért cserébe – híveit egy zsoltároskönyvvel; a nemes gesztusnak lehetnek praktikus okai is, például a papoknak csak az oldalszámot kell eztán bemondaniuk, nehogy összevissza énekeljenek a hívek mindenfélét a kampókezű William Devane panaszától Franco Nero hőstetteiig.

Az érinthetetlenséggel az avatatlanok általában nem nagyon tudnak mit kezdeni, de a hely mégis megkívánja, hogy itt elengedjük. Quentin Tarantino könyvének jelentős erénye, hogy úgy értelmezhetjük, ahogy jólesik, vallomásos lírának éppen úgy, mint bédekkernek a múlt egy fura szegletébe, ahol szerzőnknek felnőni adatott, s ahol összeszedte mindazt, aminek mi az ő művészetét köszönhetjük; vagy éppenséggel egy tökéletes kristályszerkezetnek, amelyet nézhetsz bárhonnan, forgathatsz bármerre, mindig ugyanazt a csodálatos képet rajzolja ki. Utóbbi megfejtésnek az ad némi előnyt a többivel szemben, hogy gyakorlatilag nincsen olyan lapja, sora ennek a könyvnek, amellyel ne lehetne könnyedén vitába szállni, s alighanem azzal okozza az olvasó a legnagyobb örömet a szerzőnek, ha ezt meg is teszi – vallásról lévén szó, ehhez személyes találkozásra nincs is szükség. E téren nem is érheti rossz szó a szerzőt, számos alkalommal hagyja ugyanis csúsztatáson kapni magát, s távolról sem riad vissza az önellentmondásoktól sem – de ezek minden vehemens beszédek sajátjai. Persze az is remekül fog szórakozni, aki szentírásnak tekinti minden szavát.

Arról van szó, hogy az 1963-as születésű Quentin kedves édesanyja szeretett moziba járni a mindenkori udvarlóival, különösen a kétfilmes vetítéseket kedvelte, de nem szerette másokra bízni a fiát, ezért könyvünk alanyi hőse már pendelyes korában a felnőtteknek adresszált filmeket nézte, minek következtében máig a Bambi élete egyik leghorrorisztikusabb élménye, viszont már a héttől tizenegy éves koráig tartó életszakaszában tökéletesen oda-vissza volt az elérhető szcéna egészének megfejtésével. Emellett gondos jegyzetapparátust is felhalmozott a jelzett időszakban, hol és mikor, melyik moziban és milyen filmet nézett meg hányadmagával, s azokban ki játszotta a III. hullaégető szerepét, és miért volt jó vagy rossz a főhőst megformáló művész.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.