Könyv

Odüsszeusz a buszon

Bob Dylan: A modern dal filozófiája

  • - turcsányi -
  • 2024. január 17.

Kritika

Bob Dylant nem az eszéért szeretjük. Nem is az esszéiért.

Mindezt azért is hasznos tudatosítanunk, mert e kötet hajlamos olyan látszatot kelteni magáról, mintha lírai esszék gyűjteménye lenne, valamiféle észosztás, filozófiai traktátus, ahogyan a címe is ígéri. Nos, nem észosztás, a legtávolabbról sem, filozófiáról szó sem esik (ha végeztünk, mégis ott ragyog majd a maga teljességében), a fül ígérte lírai esszékből meg csak a líra az igaz, bár az mindenekfelett. Ebből adódóan a kiadó a legbölcsebben épp akkor járt el, amikor egy költőt hívott ki a cifra esethez fordítónak, s Falcsik Mari meg is tette a magáét. Hiszen költői próza ez (angolul is, magyarul is), megengedőbben szabadverses kötet. A szerző fog szépen 66 dalt, s megírja egyenként a történetüket, pontosabban valamilyen történetüket, keletkezésük történetét, illetve a dalszövegből és az előadásból neki kirajzolódó históriát, több esetben mind a kettőt, tipográfiailag is elkülönítve a kettőt, máskor meg direkt egybefolyatva, ritkábban oly röviden, hogy nincs is mi egybefolyjon, ahogy a líra adott pillanatban megkeletkező szabálya – és semmi más – éppen megkívánja. Bob Dylan költői prózája olyan, mint a közvetlenül a part mellé vízbe vágott kő, csonka koncentrikus köröket rajzol a víz tükrére, s a hullámverése meg mintha fordítva működne: befelé egyre magasodnak.

Mindezzel természetesen meg kell küzdenie az olvasónak. Nem csak a szöveg, a dalmesék és hátterük értelmezésével, de már magával a rettenetes könyvtárggyal is, nehéz, mint a mondott kő, ügyetlenül forgatható, és tartalmi felszereltsége sem segíti az avatatlan olvasót befogadói nehézségei leküzdésében. Hacsak az nem segítség (nem az), hogy a fele szinte kép, gondosan kiválogatott fotók a 20. századi Egyesült Államok mítoszokban és legendákban megmutatkozó arcáról, ha szigorúak vagyunk, csupa vizuális közhely, mint egy hosszúra nyúlt Fortepan-sorozat valamelyik igyekvő online hírportálon. S ráadásul a képválogató hangulatteremtő törekvései helyenként félre is viszik az élményt, egy példa a több közül: Waylon Jennings fotója például Buddy Holly turnézenekara basszusgitárosának álruhájában ábrázolja a későbbiekben egészen más irányokba navigáló művészt (s persze a megidézett dal is ezen egyéb irányokból szól).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.