Könyv

Odüsszeusz a buszon

Bob Dylan: A modern dal filozófiája

  • - turcsányi -
  • 2024. január 17.

Kritika

Bob Dylant nem az eszéért szeretjük. Nem is az esszéiért.

Mindezt azért is hasznos tudatosítanunk, mert e kötet hajlamos olyan látszatot kelteni magáról, mintha lírai esszék gyűjteménye lenne, valamiféle észosztás, filozófiai traktátus, ahogyan a címe is ígéri. Nos, nem észosztás, a legtávolabbról sem, filozófiáról szó sem esik (ha végeztünk, mégis ott ragyog majd a maga teljességében), a fül ígérte lírai esszékből meg csak a líra az igaz, bár az mindenekfelett. Ebből adódóan a kiadó a legbölcsebben épp akkor járt el, amikor egy költőt hívott ki a cifra esethez fordítónak, s Falcsik Mari meg is tette a magáét. Hiszen költői próza ez (angolul is, magyarul is), megengedőbben szabadverses kötet. A szerző fog szépen 66 dalt, s megírja egyenként a történetüket, pontosabban valamilyen történetüket, keletkezésük történetét, illetve a dalszövegből és az előadásból neki kirajzolódó históriát, több esetben mind a kettőt, tipográfiailag is elkülönítve a kettőt, máskor meg direkt egybefolyatva, ritkábban oly röviden, hogy nincs is mi egybefolyjon, ahogy a líra adott pillanatban megkeletkező szabálya – és semmi más – éppen megkívánja. Bob Dylan költői prózája olyan, mint a közvetlenül a part mellé vízbe vágott kő, csonka koncentrikus köröket rajzol a víz tükrére, s a hullámverése meg mintha fordítva működne: befelé egyre magasodnak.

Mindezzel természetesen meg kell küzdenie az olvasónak. Nem csak a szöveg, a dalmesék és hátterük értelmezésével, de már magával a rettenetes könyvtárggyal is, nehéz, mint a mondott kő, ügyetlenül forgatható, és tartalmi felszereltsége sem segíti az avatatlan olvasót befogadói nehézségei leküzdésében. Hacsak az nem segítség (nem az), hogy a fele szinte kép, gondosan kiválogatott fotók a 20. századi Egyesült Államok mítoszokban és legendákban megmutatkozó arcáról, ha szigorúak vagyunk, csupa vizuális közhely, mint egy hosszúra nyúlt Fortepan-sorozat valamelyik igyekvő online hírportálon. S ráadásul a képválogató hangulatteremtő törekvései helyenként félre is viszik az élményt, egy példa a több közül: Waylon Jennings fotója például Buddy Holly turnézenekara basszusgitárosának álruhájában ábrázolja a későbbiekben egészen más irányokba navigáló művészt (s persze a megidézett dal is ezen egyéb irányokból szól).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.