Könyv

Odüsszeusz a buszon

Bob Dylan: A modern dal filozófiája

  • - turcsányi -
  • 2024. január 17.

Kritika

Bob Dylant nem az eszéért szeretjük. Nem is az esszéiért.

Mindezt azért is hasznos tudatosítanunk, mert e kötet hajlamos olyan látszatot kelteni magáról, mintha lírai esszék gyűjteménye lenne, valamiféle észosztás, filozófiai traktátus, ahogyan a címe is ígéri. Nos, nem észosztás, a legtávolabbról sem, filozófiáról szó sem esik (ha végeztünk, mégis ott ragyog majd a maga teljességében), a fül ígérte lírai esszékből meg csak a líra az igaz, bár az mindenekfelett. Ebből adódóan a kiadó a legbölcsebben épp akkor járt el, amikor egy költőt hívott ki a cifra esethez fordítónak, s Falcsik Mari meg is tette a magáét. Hiszen költői próza ez (angolul is, magyarul is), megengedőbben szabadverses kötet. A szerző fog szépen 66 dalt, s megírja egyenként a történetüket, pontosabban valamilyen történetüket, keletkezésük történetét, illetve a dalszövegből és az előadásból neki kirajzolódó históriát, több esetben mind a kettőt, tipográfiailag is elkülönítve a kettőt, máskor meg direkt egybefolyatva, ritkábban oly röviden, hogy nincs is mi egybefolyjon, ahogy a líra adott pillanatban megkeletkező szabálya – és semmi más – éppen megkívánja. Bob Dylan költői prózája olyan, mint a közvetlenül a part mellé vízbe vágott kő, csonka koncentrikus köröket rajzol a víz tükrére, s a hullámverése meg mintha fordítva működne: befelé egyre magasodnak.

Mindezzel természetesen meg kell küzdenie az olvasónak. Nem csak a szöveg, a dalmesék és hátterük értelmezésével, de már magával a rettenetes könyvtárggyal is, nehéz, mint a mondott kő, ügyetlenül forgatható, és tartalmi felszereltsége sem segíti az avatatlan olvasót befogadói nehézségei leküzdésében. Hacsak az nem segítség (nem az), hogy a fele szinte kép, gondosan kiválogatott fotók a 20. századi Egyesült Államok mítoszokban és legendákban megmutatkozó arcáról, ha szigorúak vagyunk, csupa vizuális közhely, mint egy hosszúra nyúlt Fortepan-sorozat valamelyik igyekvő online hírportálon. S ráadásul a képválogató hangulatteremtő törekvései helyenként félre is viszik az élményt, egy példa a több közül: Waylon Jennings fotója például Buddy Holly turnézenekara basszusgitárosának álruhájában ábrázolja a későbbiekben egészen más irányokba navigáló művészt (s persze a megidézett dal is ezen egyéb irányokból szól).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.