Kolozsi László

Lee Strasberg utolsó könyve nemcsak összefoglaló mű, de az önigazolás könyve is.

Az alig több mint 300 ezres szigetországnak igen erős az irodalma, nemcsak a regények sikeresek, de a magyarul szinte hozzáférhetetlen izlandi költészet is, utóbbinak egyébként, mielőtt prózát kezdett írni, egyik jelese éppen Jón Kalman Stefánsson volt. A halaknak nincs lábuk című regénye az első magyarul is olvasható műve.

Arnon Grunberg alapvető törekvése – eddigi életműve erre enged következtetni – hogy mindfucking regényt írjon, vagyis olyat, amitől az olvasó eldobja az agyát.

A kilencvenes évek elején vigyáznom kellett egy barátnőnk unokahúgára a szegedi sörkertben. A kislány nagyon élénk volt, nyughatatlan, nem nagyon akart a helyén maradni. Leültettem rajzolni, és elég gyorsan kiderült, hogy rettenetes élményekben volt része: az anyját az egyik legismertebb sorozatgyilkos a szeme láttára ölte meg.

Az egyik legnépszerűbb francia régi zenés együttes. Azok is hallgatják lemezeiket, akik egyébként nem lelkesednek a korhű hangszereken előadott 17. századi muzsikáért. Hozzánk a Barokk karnevállal érkezett az összművészeti csapat, február 12-én léptek fel a Művészetek Palotájában. A farsangi forgatag rendezőjét és az együttes szellemi és zenei vezetőjét faggattuk.

A kötet szerkesztője, Székács Vera egy Levivel készült interjúját illesztette e régi adósságot törlesztő novelláskötet végére. Az illesztés annak ellenére tartós, hogy érezni, az interjút mily' régen vették fel. Az időközben magyarul is megjelent Levi-kötetek címe még nyersfordításban szerepel: a Se questo é un uomo itt Hát ember ez?-ként kerül szóba - Magyarosi Gizella magyarításában a könyv végül Ember ez? címmel jelent meg. Az interjú egyébiránt kiváló bevezetés Levi világába. Levi fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Auschwitz tette íróvá. Hazaérkezésem után "meséltem, meséltem, mint valami bolond, mindenkinek, aki az utamba került", mondja. Barátai javaslatára fogott az írásba.

Az angol irodalom nagyon erős. Árnyalni kell persze a kijelentést: az angol nyelvű irodalom hihetetlenül erős, hiszen a jó nevű és jól író szerzők többsége vagy nem Angliában látta meg a napvilágot, vagy bevándorló, vagy volt gyarmatokon születettek gyermeke.

Ismét egy izgalmas nőről szóló monográfiával folytatódik a kiadó eleddig felemásnak, de népszerűnek és fontosnak is mondható életrajz-monográfia sorozata. (A roszszabbak közé sorolható a Jenny Marxról megemlékező munka, és sajnos az is, melynek a csodálatos Lou-Andreas Salome a főszereplője, akitől - hihetetlen - szinte semmi sincs lefordítva magyarra.)

A kiváló magyar zenetudósnak, Bartha Dénesnek, amikor 1960-ban Bach-monográfiáját írta, majdnem ugyanannyi dokumentum állt a rendelkezésére, mint Christoph Wolffnak negyven évvel késõbb. Pontosan tudta, hogy Bach utolsó éveiben mennyit keresett, ahogy azt is, hogy Bach hangszerekkel is kereskedett, mégis arra a következtetésre jutott, szemben Wolff-fal, hogy Bach koldusszegény volt.

Az író elõször Para-Kovács Imrének (MaNcs, 1998. február 12.) beszélt tervezett kínai útjáról: "Valaki, aki olvasta Az urgai fogoly címû könyvemet, megkérdezte, mikor megyek újra Kínába. Ez egy barátságos, de csekély érdeklõdést mutató kérdés volt, amire mondtam (É), hogy soha többet. Na de mégis, erõsködött tovább. Hát egyetlen esetben talán, mondtam, akkor, ha visszamehetnék Li-tai Po Kínájába, a klasszikus Kínába, abba a korba, amit én annyira szeretek, a Tang-dinasztia idejébe."