Könyv - A huszadik század kémiája - Primo Levi: Angyali pillangók - Válogatott novellák

  • Kolozsi László
  • 2010.07.22 00:00

Zene

A kötet szerkesztője, Székács Vera egy Levivel készült interjúját illesztette e régi adósságot törlesztő novelláskötet végére. Az illesztés annak ellenére tartós, hogy érezni, az interjút mily' régen vették fel. Az időközben magyarul is megjelent Levi-kötetek címe még nyersfordításban szerepel: a Se questo é un uomo itt Hát ember ez?-ként kerül szóba - Magyarosi Gizella magyarításában a könyv végül Ember ez? címmel jelent meg. Az interjú egyébiránt kiváló bevezetés Levi világába. Levi fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Auschwitz tette íróvá. Hazaérkezésem után "meséltem, meséltem, mint valami bolond, mindenkinek, aki az utamba került", mondja. Barátai javaslatára fogott az írásba.

A kötet szerkesztője, Székács Vera egy Levivel készült interjúját illesztette e régi adósságot törlesztő novelláskötet végére. Az illesztés annak ellenére tartós, hogy érezni, az interjút mily' régen vették fel. Az időközben magyarul is megjelent Levi-kötetek címe még nyersfordításban szerepel: a Se questo é un uomo itt Hát ember ez?-ként kerül szóba - Magyarosi Gizella magyarításában a könyv végül Ember ez? címmel jelent meg. Az interjú egyébiránt kiváló bevezetés Levi világába. Levi fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Auschwitz tette íróvá. Hazaérkezésem után "meséltem, meséltem, mint valami bolond, mindenkinek, aki az utamba került", mondja. Barátai javaslatára fogott az írásba. Az Ember ez? két évvel a háború vége után születik meg; e mű első kiadása éppúgy visszhangtalan maradt, akárcsak a Sorstalanságé. A két könyv sorsa annyiban is hasonló, hogy mindkettőre egy befutott kortárs hívja fel a figyelmet: az Ember ez?-ről Italo Calvino ír méltatást. Levi az ötvenes évek végén lesz felkapott író, de a szakmáját, a vegyészetet nem adja fel. Mint ahogy Ferdinando Camonnak is elmondja beszélgetőkönyvükben, erre a hála is kötelezte. Auschwitzban a vegyészet, a kémia menti meg az életét. Egy gumigyárba kerül - később ez lesz Lengyelország legnagyobb ipari üzemeinek egyike. Levi is leírja, hogy tudván az értékét, a szövetségesek is óvták: csak használhatatlanra bombázták, de sosem javíthatatlanra. "Majdnem harminc éven át vasárnapi író voltam" - meséli Levi. A Székács-interjúban is hangsúlyozza, hogy művei csak részben vagy egyáltalán nem önéletrajzok, vallomások. Szereplői kreálmányok. Eszköze ahhoz, hogy a távolságot megtartsa, az enyhe irónia - a kései gyűjtemény, a Lilit és egyéb történetek nem egy novellájában elengedi ezt az iróniát, és a hangja azonnal hamis lesz.

Székács Vera mintha fogadatlan prókátora lenne Levi azon híveinek, akik szerint Levi nem csak holokausztíró. Bőséggel válogat az író Damiano Malabaila néven kiadott novellásköteteiből, a Természetes történetekből és A forma káros szenvedélyéből is. (A kissé hevenyészetten összetett kötetben a címek csak az Utószóban vannak megadva magyarul.) Az ezekben szereplő novellákat Székács képzeletjátéknak nevezi. Hasonlatosak Italo Calvino Kozmikomédiájának novelláihoz, többükön Stanislaw Lem hatása érződik: könnyed, szórakoztató fantáziadarabok. Némelyik Borges, de van, amelyik Hoffmann modorában íródott. Borges, nem különben Cortázar, olyannyira meghatározó szerző - szinte minden kortárs olasz szerzőre erősen hatnak -, hogy A forma káros szenvedélye novelláinak helyszíne Dél-Amerika. Az Angyali pillangóban feltűnő axolotl nevű állat egyértelművé is teszi, hogy szerzőnkre Cortázar van különösen (egy-egy esetben túlzottan) nagy hatással.

Az Előnyös megrendelésben szereplő mindent, így az embert is a lehető legpontosabban lemásoló géphez hasonló szerkezet feltűnik majd a Star Trekben is. És el is kezdhetjük sorolni, mely Primo Levi-novellából lett film. Sajnos sem a Nyugellátás, amit Kathryn Bigelow használt fel (a Strange Days - A halál napjában), sem a Medvekaja (ami megjelenik az Út a vadonba című filmben) nem vétetett föl jelen válogatásba. A precízen szerkesztett fantasztikus novellák közül a legbizarrabb Az ember barátja: a galandférgek felhámszöveti sejtjeinek elrendeződése egy különös kutató szerint olyannyira változatos, hogy a sejtekből jelek olvashatók ki, és e jelek versekké is rendeződnek. Az ember bélrendszerében megbúvó féreg: költő, aki a gazdájának akar üzenni.

A novellák helyszínét Levi távoli országokba vagy a jövőbe teszi, és tulajdonképpen csak ez veszi el annak az élét, hogy megkérdőjeleződik bennük nemcsak a természettudomány világ- és jelenségmagyarázó ereje, de az ember humánus lény volta is. E novellákban minden alak olyan, mintha egy alaposan megfigyelő, kísérletező természettudós írta volna le. Primo Levi a lelke mélyén mintha tudná, hogy a humanizmus mint személyiségalkotó világkép összeomlott, de mégis rendületlenül bízna, hinne benne. Nem is a totalitárius rendszerben szerzett tapasztalat, hanem az ebből a meghasonlottságból eredeztethető kétségbeesés mered ki, mint egy vasrúd ezekből a kedélyesen bizarr, kissé már rozsdás novellákból.

Levi legjelentősebb, a visszaemlékezéseihez mérhető kötete a Periódusos rendszer volt. Derűsen mesél benne szenvedélyéről, a kémiáról (a diplomáján, írja, az állt, Primo Levi, "származására nézve zsidó, kitűnő minősítéssel elnyerte a vegyészdiplomát, vagyis kettős természetű dokumentum volt, félig elismerés, félig gúny"). Egyes elemek természetének leírásával kezd, majd mintha az elem indítaná el az emlékezést, felidéz egy történetet. A kötet 21 írásából csak egytucatnyi fért bele az Angyali pillangóba (a kiváló Merkúr például nem). A kötet olyan magas rangú bevezetés a kémia világába, hogy kiérdemelte a valaha íródott legjobb természettudományos kötet díját a Brit Akadémiától. A Periódusos rendszerben van írás auschwitzi túlélőről, és nem egy játszódik az olasz partizánok között, de a legkiválóbb mindenképpen a huszadik század egyik legfontosabb elbeszélése, a Vanádium.

A könnyedén mesélő, anekdotázó Levi itt sem vált hangot. A Vanádium a festék adalék anyaga. Levi egy festék- és gyantagyár vezetője. Egy német beszállítóban felismerni véli az Auschwitzban őt dolgoztató Müllert. Különös izgalom fogja el (és ezt az izgalmat át is tudja adni): a bosszúban reménykedő ember kegyetlen és furcsa izgalma ez. A rabszolga számon kérheti gazdáját a borzalmas évekért. Kiállhatnak végre nyílt sisakkal. Mivel a harc kimenetele kétséges, a novella olyan izgalmas, mint egy párbaj leírása, még ha egyértelmű is, hogy egyik fél sem kerülhet ki belőle győztesen. Levi fogcsikorgató bosszúvágya csöndes kimerültséggé lesz. Szó sincs itt nemes feladásról, arról, hogy a felejtés munkáját megkönnyítendő vágna bele a szerző a levelezésbe Müllerrel. A bosszú hajtja, és miután az célt téveszt, tárgya nem úgy viselkedik, ahogy elvárja, csüggedten látja be, hogy minden kétségbeesett törekvése arra, hogy megbeszélje, ami vele történt, ha mással nem, hát azzal, aki a rabtartója volt, milyen hiábavaló. A német fél sem küzdeni nem akar, sem elszántan hazudni, védekezni. Egyszerű, közhelyes, emberi viselkedése meglepi Levit. Mintha ekkor értené meg, hogy a mitikussá, álomivá növesztett Auschwitz mennyire száraz, nem bibliai hely.

Primo Levi, ha barátokról ír, fogolytársakról vagy a háború előtt megismert egyetemi társairól, tanárairól beszél. Mintha hite az emberi kapcsolatokhoz szükséges alapvető bizalomban is megrendült volna. Ezzel is magyarázható, hogy a háború utáni években játszódó írásai fantáziajátékok. Az már kétségesebb, de alig valamivel, hogy ezért lett-e 1987. április 11-én öngyilkos.

Fordították: Faragó Éva, Peredi Mária, Székács Vera, Szénási Ferenc. Noran, 2009, 412 oldal, 3699 Ft

Neked ajánljuk