Könyv

Az agykéreg és az ölelés

Bruce D. Perry–Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

  • Kolozsi László
  • 2016. február 28.

Könyv

A kilencvenes évek elején vigyáznom kellett egy barátnőnk unokahúgára a szegedi sörkertben. A kislány nagyon élénk volt, nyughatatlan, nem nagyon akart a helyén maradni. Leültettem rajzolni, és elég gyorsan kiderült, hogy rettenetes élményekben volt része: az anyját az egyik legismertebb sorozatgyilkos a szeme láttára ölte meg.

A szájába zoknit tömtek, hogy ne tudjon kiabálni. Mikor K. visszajött a kislányért, megkérdeztem, elviszik-e pszichológushoz. K. csodálkozva nézett rám: lehet, mondta, de az ilyen pici lányok még fel tudják dolgozni a traumákat maguktól.

Bruce D. Perry volt az, aki megváltoztatta az USA-ban a traumatizált gyerekekkel kapcsolatos szemléletet. Amikor elkezdett velük foglalkozni, ma már hihetetlennek tetsző állapotok uralkodtak a gyermekjóléti intézményekben. Az ember szinte nem is hisz a szemének, amikor azt olvassa, hogy a hatvanas években az árvákat még nem adták pár hónapnál több időre nevelőszülőkhöz, mert attól tartottak, hogy a kialakuló kötődés árt nekik. Perry hívta fel a figyelmet arra, hogy az első néhány év milyen fontos a gyermek agyának fejlődése szempontjából. Ő írta le először, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs része közvetlen testi kontaktusban, akiket nem ölelgetnek eleget, az agykérge jelentősen fejletlenebb lesz. Szociális képességeik elmaradnak a kortársaikéitól, és lemaradásukat csak hosszú és küzdelmes kezelések segítségével tudják behozni.

Perry és szerzőtársa – tulajdonképpen beszélgetőpartnere –, Maia Szalavitz brutális eseteken keresztül világítja meg a gyereknevelés és az agy fejlődése közti összefüggéseket. A szándékuk világos: ezekkel az elviselhetőség határát súroló esetekkel sokkolni akarnak, azt akarják, hogy figyeljünk oda. Nemcsak saját gyerekeinkre, hanem azokra a ma, nálunk, Magyarországon is alapvetően máshogy és másképp értelmezett és értelmezhető jelekre, amelyek a gyerekek bántalmazására utalhatnak.

Az első esettanulmányban egy abúzusnak kitett, ezért étkezési problémákkal küzdő, csontsovány kislány szerepel, a másodikban egy gyermek, aki figyelemhiányos, hiperaktív. A diagnózis szerint opponáló viselkedészavara van. A viselkedészavarok oka, hogy kislányként végignézte, amint anyját megölik, megerőszakolják. Az ő torkát is elvágták, de túlélte: amikor megtalálták, véresen feküdt anyja meztelen holttestén. Perry szerint nagyon sok erőszakot átélt gyermeket mondanak hiperaktívnak, ezzel mintegy el is intézve a kezelését. Holott ezeknek a gyerekeknek – a háborús traumákat átéltekhez hasonlóan – a stresszre adott válaszaik mások.

A ketrecbe zárt gyermek esettanulmányainak többsége, a könyv második kétharmada a csecsemőként magukra hagyott gyerekek neveléséről, gyógyításáról értekezik. A tanulmányok szereplői közt van sorozatgyilkos, akit az anyja három éven keresztül szinte egész nap a kiságyában hagyott. Van olyan fiúcska, akinek az állapotáért a bébiszitter a felelős, aki miután tisztába tette a csecsemőt, suttyomban elment dolgozni. És van olyan is – innen a cím –, akit a kutyatenyésztő nevelőszülő összezárt az állataival, és felé se nézett, csak ha a tálkáját vitte ki neki.

Az agykutatóként is jelentős szerző mindeközben közérthetően mesél az agy felépítéséről, az egyes agyterületek funkcióiról – vagy­is könyve nemcsak azért érdekes, mert az olvasása után másként kezelünk traumákon átesett gyerekeket, hanem mert egyben neuro­biológiai gyorstalpalóként is szolgál. A gyógymódok közt a legmeglepőbb és leghatékonyabb azonban kevéssé tudományos: egy P. mama nevű nő nem tesz mást, csak magához öleli ezeket a szeretetet alig kapott kicsiket, és ringatja őket, a fülükbe suttog. Igen, Perry néha szentimentális. Igen, eljut oda, hogy az igazi gyógyító erő a szeretet. De ez a konklúzió nem valamiféle ezoterikus, a levegőben lógó kijelentés, hanem nagyon is megalapozott.

Fordította: Dudik Annamária Éva. Park, 2015, 360 oldal, 3500 Ft

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa.