Könyv

Az agykéreg és az ölelés

Bruce D. Perry–Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

  • Kolozsi László
  • 2016. február 28.

Könyv

A kilencvenes évek elején vigyáznom kellett egy barátnőnk unokahúgára a szegedi sörkertben. A kislány nagyon élénk volt, nyughatatlan, nem nagyon akart a helyén maradni. Leültettem rajzolni, és elég gyorsan kiderült, hogy rettenetes élményekben volt része: az anyját az egyik legismertebb sorozatgyilkos a szeme láttára ölte meg.

A szájába zoknit tömtek, hogy ne tudjon kiabálni. Mikor K. visszajött a kislányért, megkérdeztem, elviszik-e pszichológushoz. K. csodálkozva nézett rám: lehet, mondta, de az ilyen pici lányok még fel tudják dolgozni a traumákat maguktól.

Bruce D. Perry volt az, aki megváltoztatta az USA-ban a traumatizált gyerekekkel kapcsolatos szemléletet. Amikor elkezdett velük foglalkozni, ma már hihetetlennek tetsző állapotok uralkodtak a gyermekjóléti intézményekben. Az ember szinte nem is hisz a szemének, amikor azt olvassa, hogy a hatvanas években az árvákat még nem adták pár hónapnál több időre nevelőszülőkhöz, mert attól tartottak, hogy a kialakuló kötődés árt nekik. Perry hívta fel a figyelmet arra, hogy az első néhány év milyen fontos a gyermek agyának fejlődése szempontjából. Ő írta le először, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs része közvetlen testi kontaktusban, akiket nem ölelgetnek eleget, az agykérge jelentősen fejletlenebb lesz. Szociális képességeik elmaradnak a kortársaikéitól, és lemaradásukat csak hosszú és küzdelmes kezelések segítségével tudják behozni.

Perry és szerzőtársa – tulajdonképpen beszélgetőpartnere –, Maia Szalavitz brutális eseteken keresztül világítja meg a gyereknevelés és az agy fejlődése közti összefüggéseket. A szándékuk világos: ezekkel az elviselhetőség határát súroló esetekkel sokkolni akarnak, azt akarják, hogy figyeljünk oda. Nemcsak saját gyerekeinkre, hanem azokra a ma, nálunk, Magyarországon is alapvetően máshogy és másképp értelmezett és értelmezhető jelekre, amelyek a gyerekek bántalmazására utalhatnak.

Az első esettanulmányban egy abúzusnak kitett, ezért étkezési problémákkal küzdő, csontsovány kislány szerepel, a másodikban egy gyermek, aki figyelemhiányos, hiperaktív. A diagnózis szerint opponáló viselkedészavara van. A viselkedészavarok oka, hogy kislányként végignézte, amint anyját megölik, megerőszakolják. Az ő torkát is elvágták, de túlélte: amikor megtalálták, véresen feküdt anyja meztelen holttestén. Perry szerint nagyon sok erőszakot átélt gyermeket mondanak hiperaktívnak, ezzel mintegy el is intézve a kezelését. Holott ezeknek a gyerekeknek – a háborús traumákat átéltekhez hasonlóan – a stresszre adott válaszaik mások.

A ketrecbe zárt gyermek esettanulmányainak többsége, a könyv második kétharmada a csecsemőként magukra hagyott gyerekek neveléséről, gyógyításáról értekezik. A tanulmányok szereplői közt van sorozatgyilkos, akit az anyja három éven keresztül szinte egész nap a kiságyában hagyott. Van olyan fiúcska, akinek az állapotáért a bébiszitter a felelős, aki miután tisztába tette a csecsemőt, suttyomban elment dolgozni. És van olyan is – innen a cím –, akit a kutyatenyésztő nevelőszülő összezárt az állataival, és felé se nézett, csak ha a tálkáját vitte ki neki.

Az agykutatóként is jelentős szerző mindeközben közérthetően mesél az agy felépítéséről, az egyes agyterületek funkcióiról – vagy­is könyve nemcsak azért érdekes, mert az olvasása után másként kezelünk traumákon átesett gyerekeket, hanem mert egyben neuro­biológiai gyorstalpalóként is szolgál. A gyógymódok közt a legmeglepőbb és leghatékonyabb azonban kevéssé tudományos: egy P. mama nevű nő nem tesz mást, csak magához öleli ezeket a szeretetet alig kapott kicsiket, és ringatja őket, a fülükbe suttog. Igen, Perry néha szentimentális. Igen, eljut oda, hogy az igazi gyógyító erő a szeretet. De ez a konklúzió nem valamiféle ezoterikus, a levegőben lógó kijelentés, hanem nagyon is megalapozott.

Fordította: Dudik Annamária Éva. Park, 2015, 360 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.