Könyv

Az agykéreg és az ölelés

Bruce D. Perry–Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

  • Kolozsi László
  • 2016. február 28.

Könyv

A kilencvenes évek elején vigyáznom kellett egy barátnőnk unokahúgára a szegedi sörkertben. A kislány nagyon élénk volt, nyughatatlan, nem nagyon akart a helyén maradni. Leültettem rajzolni, és elég gyorsan kiderült, hogy rettenetes élményekben volt része: az anyját az egyik legismertebb sorozatgyilkos a szeme láttára ölte meg.

A szájába zoknit tömtek, hogy ne tudjon kiabálni. Mikor K. visszajött a kislányért, megkérdeztem, elviszik-e pszichológushoz. K. csodálkozva nézett rám: lehet, mondta, de az ilyen pici lányok még fel tudják dolgozni a traumákat maguktól.

Bruce D. Perry volt az, aki megváltoztatta az USA-ban a traumatizált gyerekekkel kapcsolatos szemléletet. Amikor elkezdett velük foglalkozni, ma már hihetetlennek tetsző állapotok uralkodtak a gyermekjóléti intézményekben. Az ember szinte nem is hisz a szemének, amikor azt olvassa, hogy a hatvanas években az árvákat még nem adták pár hónapnál több időre nevelőszülőkhöz, mert attól tartottak, hogy a kialakuló kötődés árt nekik. Perry hívta fel a figyelmet arra, hogy az első néhány év milyen fontos a gyermek agyának fejlődése szempontjából. Ő írta le először, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs része közvetlen testi kontaktusban, akiket nem ölelgetnek eleget, az agykérge jelentősen fejletlenebb lesz. Szociális képességeik elmaradnak a kortársaikéitól, és lemaradásukat csak hosszú és küzdelmes kezelések segítségével tudják behozni.

Perry és szerzőtársa – tulajdonképpen beszélgetőpartnere –, Maia Szalavitz brutális eseteken keresztül világítja meg a gyereknevelés és az agy fejlődése közti összefüggéseket. A szándékuk világos: ezekkel az elviselhetőség határát súroló esetekkel sokkolni akarnak, azt akarják, hogy figyeljünk oda. Nemcsak saját gyerekeinkre, hanem azokra a ma, nálunk, Magyarországon is alapvetően máshogy és másképp értelmezett és értelmezhető jelekre, amelyek a gyerekek bántalmazására utalhatnak.

Az első esettanulmányban egy abúzusnak kitett, ezért étkezési problémákkal küzdő, csontsovány kislány szerepel, a másodikban egy gyermek, aki figyelemhiányos, hiperaktív. A diagnózis szerint opponáló viselkedészavara van. A viselkedészavarok oka, hogy kislányként végignézte, amint anyját megölik, megerőszakolják. Az ő torkát is elvágták, de túlélte: amikor megtalálták, véresen feküdt anyja meztelen holttestén. Perry szerint nagyon sok erőszakot átélt gyermeket mondanak hiperaktívnak, ezzel mintegy el is intézve a kezelését. Holott ezeknek a gyerekeknek – a háborús traumákat átéltekhez hasonlóan – a stresszre adott válaszaik mások.

A ketrecbe zárt gyermek esettanulmányainak többsége, a könyv második kétharmada a csecsemőként magukra hagyott gyerekek neveléséről, gyógyításáról értekezik. A tanulmányok szereplői közt van sorozatgyilkos, akit az anyja három éven keresztül szinte egész nap a kiságyában hagyott. Van olyan fiúcska, akinek az állapotáért a bébiszitter a felelős, aki miután tisztába tette a csecsemőt, suttyomban elment dolgozni. És van olyan is – innen a cím –, akit a kutyatenyésztő nevelőszülő összezárt az állataival, és felé se nézett, csak ha a tálkáját vitte ki neki.

Az agykutatóként is jelentős szerző mindeközben közérthetően mesél az agy felépítéséről, az egyes agyterületek funkcióiról – vagy­is könyve nemcsak azért érdekes, mert az olvasása után másként kezelünk traumákon átesett gyerekeket, hanem mert egyben neuro­biológiai gyorstalpalóként is szolgál. A gyógymódok közt a legmeglepőbb és leghatékonyabb azonban kevéssé tudományos: egy P. mama nevű nő nem tesz mást, csak magához öleli ezeket a szeretetet alig kapott kicsiket, és ringatja őket, a fülükbe suttog. Igen, Perry néha szentimentális. Igen, eljut oda, hogy az igazi gyógyító erő a szeretet. De ez a konklúzió nem valamiféle ezoterikus, a levegőben lógó kijelentés, hanem nagyon is megalapozott.

Fordította: Dudik Annamária Éva. Park, 2015, 360 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.