Könyv: Nyomozati anyag (Christoph Wolff: Johann Sebastian Bach)

  • Kolozsi László
  • 2005. január 27.

Zene

A kiváló magyar zenetudósnak, Bartha Dénesnek, amikor 1960-ban Bach-monográfiáját írta, majdnem ugyanannyi dokumentum állt a rendelkezésére, mint Christoph Wolffnak negyven évvel késõbb. Pontosan tudta, hogy Bach utolsó éveiben mennyit keresett, ahogy azt is, hogy Bach hangszerekkel is kereskedett, mégis arra a következtetésre jutott, szemben Wolff-fal, hogy Bach koldusszegény volt.

A kiváló magyar zenetudósnak, Bartha Dénesnek, amikor 1960-ban Bach-monográfiáját írta, majdnem ugyanannyi dokumentum állt a rendelkezésére, mint Christoph Wolffnak negyven évvel később. Pontosan tudta, hogy Bach utolsó éveiben mennyit keresett, ahogy azt is, hogy Bach hangszerekkel is kereskedett, mégis arra a következtetésre jutott, szemben Wolff-fal, hogy Bach koldusszegény volt. Wolff Bach-életrajzának egyik tanulsága, hogy a zenetörténet tényeit is - főként, ha kevés dokumentum maradt hátra - sokféleképpen lehet értelmezni. Hogy a zenetörténet - akárcsak a történelem - értelmezés kérdése. Wolff roppant terjedelmű művében (mely Széky János remek fordításában majdnem az eredetivel egy időben jelent meg) a Bartháénál sokkal derűsebb képet fest Bachról. Az alcím, A tudós zeneszerző, arra utal, hogy Wolff szerint Bach - bár nem írt elméleti műveket - a zeneelmélet egyik legkiválóbb tudósa, aki a gyakorlatban, vagyis műveivel kívánta bizonyítani teoretikusi kvalitásait.

A vaskos tudományos könyv regényként is élvezhető: remek tanulmányokkal megspékelt nyomozati anyag; legalább tízévi vizsgálat eredménye. Wolff következtetéseinek merészsége a kortárs tudományfilozófiának, filozófiának köszönhető: tudósi attitűdjét (és műve stílusát) legalább annyira alakította a francia Annales-iskola, mint a - Barthes-hoz is köthető - strukturalista irányzat. A régizenés mozgalom adta Wolff kezébe a palettát, amivel az új Bach-képet megfestette. És miként a régizenés előadások is tulajdonképpen csak műértelmezések, a tudós Bach-képe sem feltétlenül igazabb, legfeljebb csak hitelesebb. Wolff beépíti művébe a korábbi, régi zene előtti teoretikusok (pl. a Magyarországon is ismert Alfred Dürr) eredményeit is, és úgy vitatkozik egyes előadókkal és elméletekkel, hogy

nem nevezi meg

vitapartnereit. Leírja, hogy mikor és miért keletkezett a BWV 565-ös orgonamű, de nem írja azt, hogy különben nem értek egyet Jaap Schröderrel, aki szerint a d-moll toccata hegedűre íródott. Nem vitatkozik Paul McCreeshsel sem. McCreesh Máté-passió-felvételén a szólisták éneklik a kórustételeket is. Ha jól olvassuk Wolff könyvét, kiderül, hogy - szerinte - nem így volt. Wolff nem idézi sem Christian Gerbert - akinek Templomi szertartások Szászországban című művét McCreesh és Harnoncourt is citálja -, sem Matthesont, a Bach-kortárs zeneszerzőt és elméleti szakírót, akinek hangnemtáblázata nélkül - Harnoncourt szerint - más lenne a Máté-passió.

Érdemes egy példával szemléltetni, hogyan ókumlál Wolff: számba veszi a hagyatékot, leírja, milyen kottákat, hangszereket, könyveket hagyott Bach a családjára. A hangszerek mennyiségéből persze nem nehéz levonni a következtetést, hogy a zeneszerző bizony hangszerkölcsönzésből is szert tett némi kiegészítő jövedelemre. A könyvek esetében Wolff él a gyanúperrel, hogy az örökösök a jobb, kapósabb, nekik tetsző darabokat már kivették a hagyatékból, és ezek nem szerepelnek a leltárban: vagyis Bachnak jóval több könyve volt, mint ahogy korábban gondoltuk. Wolff semmit sem fogad el készpénznek, sem Forkel Bach-életrajzát, sem a Bach halála után megjelent híres Nekrológot, Agricola és C. Ph. E. Bach művét; minden szöveget körülbelül úgy olvas, mint egy nyomozótiszt egy vallomást. Még Bach leveleit is. Ha Bach dühösen ír egy kortársnak, nem azt feltételezi, mint a korábbi monográfusok, hogy Bach elégedetlen volt a helyzetével, hanem felteszi: lehet, hogy szerzőnknek éppen rossz napja volt, és más állásra, más városra vágyott. Wolff, követve a zeneszerző vándorlását városról városra, nemcsak Bachról és nemcsak a zenei környezetről, a Bach-kortársakról vagy Bach elődeiről ír, hanem a város múltjáról, az uralkodókról, a köznép életéről is. Figyelembe veszi, hány ünnep lehetett Köthenben, hány esemény, amire Bachnak zenét kellett írnia, és ezek után vonja le a következtetést: az elveszett kötheni művek száma meghaladja a kétszázat. A gordonkaszvitek, hegedűpartiták, a brandenburgi versenyek, a Gyászóda időszakából hiányzik kétszáz darab! A zenetörténet - szerintem - legnagyobb veszteségéről nehéz megindultság nélkül írni és olvasni.

Wolff, bár maga is a Grove lexikon szerzője (lásd magyarul: A Bach család, Zeneműkiadó, 1989), nem olyan higgadt és szárazon tárgyilagos, mint a világhírű szótár tudósai: elemzésein - bár kerüli a fölösleges, általánosító, zenetudóshoz nem méltó jelzőket - érezni a rajongást. Wolff nem állítana soha olyat, ami nem bizonyítható, soha nem írná le azt, amit például Malte Korff, hogy Bach esős időben indult el megkeresni Buxtehudét (ez a kijelentés egyrészt a romantikus zeneszerzőportrét színezné ki, másrészt nem bizonyítható, hiszen nincs a korból megbízható időjárás-jelentés). Attól is ódzkodik, hogy pletykáljon, és Bach italvásárlási szokásaiból sem von le (téves) következtetést. A mű legérdekesebb fejezete az Énekesmadár és szegfű a ház asszonyának, amely a Bach család életéről, vásárlásairól szól. A lipcsei évekről. Wolffot mintha jobban érdekelné a Bachot körülvevő

tárgyi környezet,

mint a zenei. Nem ír részletesen a Bachot megelőző kantátaszerzőkről, de a zeneszerző lakásáról igen. E fejezet kimondatlan tanulsága, hogy Bach tulajdonképpen azért nem járta be a fél világot, mint kortársai, különösen Händel, mert jól érezte magát Lipcsében. Tulajdonképpen elégedett volt a helyzetével, Lipcsében megbecsülték, respekt-je volt, és bár való igaz, meg kellett olykor küzdenie néhány fafejű bürokratával, és zenészeiért rendszeresen csatákat kellett vívnia a város vezetésével, de - megkockáztatom - boldogabb és elégedettebb ember volt, mint a Londonban a rivális színházak vezetőivel harcoló Händel.

Nem utazhatott persze a családja miatt sem, de talán nem is vágyott hosszabb távollétekre, ami számára fontos volt, a kották, rendre megjöttek Európa minden részéből. Mindössze egy helyesbíthető, cikornyás mondatot találtam. Wolff Bachja egy önmagával elégedett, a vendégséget kedvelő, pipázgató, a kávét és a rajnai borokat kedvelő, joviális, enyhén szigorú, csípős nyelvű, elégedett ember. Akinek a műve, nem mellesleg, a rendezett világegyetem hű tükre, és - mint Wolff csodálatos Trias harmonica elemzéséből kiderül - az egyik legfontosabb és legcáfolhatatlanabb istenérv.

Kolozsi László

Park Kiadó, Budapest, 2004, 625 oldal, 7500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.