Nagy Elisabeth

Magyar Narancs: Egyszer azt mondta, hogy csak nevetni tud az ízetlenségen. Mivel képes még provokálni?

Magyar Narancs: Ön dolgozott már Lars Von Trierrel. Mikor hallott először a Dogmáról?

Magyar Narancs: A

Magyar Narancs: Négy évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk, azt mondtad, alig várod, hogy egyszer Magyarországon játszhass. Most úgy néz ki, összejött.

Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.

Magyar Narancs: Mi vitte rá, hogy egy huszadik század közepén játszódó westernt készítsen?

Magyar Narancs: Szereted Győrt?

2000. április 1-jén a berlini Columbia-Hallében ünnepelte huszadik születésnapját az Einstürzende Neubauten. A háromórás koncerten barátok a világ minden tájáról és persze a leghűségesebb fizető rajongók: egy nemzedék mégiscsak a Neubautennel fedezte fel a világot.

Magyar Narancs: Mit szóltál a film bemutatása körüli felhajtáshoz?

A félszázados születésnap, no meg a millennium vadiúj helyszínen, a Postdamer Platzon köszöntötte a Berlinalét idén. Új mozit is avattak, amiről azt kell tudni, hogy nemcsak sok vendég, de a nagy Leo is elbotlott a lépcsején egyszer. A jelképes gesztusok itt nagyjából véget is értek, nyilván nem akartak eredetietlenek lenni a még élő Arany Medve-nyertesek meghívásával, miután Cannes-ban nemrég elsütöttek már ilyet.

Amikor a Berlin felett az ég című filmjét forgatta, senkiföldje volt a Potsdamer Platz. Hatalmas üres tér Berlin szívében. Mellette a Staatsbibliothek, amely az angyalok harcálláspontjául szolgált. Azóta sok telet élt meg a tér. Ledőlt a fal, elterpeszkedtek a daruk, szorgos kezek emeltek egy új városrészt, ami nem tartozik még sem Kelethez, sem Nyugathoz, inkább afféle Disney-Lego-Land. Ezen a felemelő helyen nyílt meg az idén az 50. berlini filmfelsztivál. Mi mást is választhattak volna ezen ünnepi alkalomra, mint az ő vadonatúj filmjét, a The Million Dollar Hotelt. A város méltán tekinti magáénak a rendezőt, hogy a viszonosságról már ne is szóljunk. Másfelől ő is jubileumhoz érkezett: ez a huszadik nagyjátékfilmje. Wenders mostani vásznán viszont nem itt, hanem Los Angeles egy lepattantabb környékén járunk. A Million Dollar nevű hotel egyik lakója lezuhan a tetőről. Mint kiderül, családja dúsgazdag, és nagy erőkkel keresi a tettest. A média, mint a darázs csap le az ügyre, az FBI - Mel Gibson képében - nyomoz. Ennél ugyan némileg bonyolultabb, sötétebb a sztori, ám Wenders-film a javából, nem tagadhatja azt senki sem.

Furcsa egy rendezvény ez, a díjkiosztás. Veszettül igyekszik pont olyan lenni, mint az Oscar, ahol a világ feszülten ül a tévéképernyők előtt, és körmeit tövig rágva drukkol kedvencének. Ehhez képest ez az esemény meg sem közelíti a tengerentúli példaképet, hiszen a nagyközönség máig sem bírta igazán a magáévá tenni. Hovatovább névtelen szobrocskákat osztogatnak. Még egy nyomorult becenévre se futotta az ezüsthölgynek.