"A zsáner én vagyok" (John Waters filmrendező)

  • Nagy Elisabeth
  • 2001. július 5.

Film

Magyar Narancs: Egyszer azt mondta, hogy csak nevetni tud az ízetlenségen. Mivel képes még provokálni?
Ha nem is feltétlenül a kritikusok, de a riporterek álma - szellemes, őrült és működik.

John Waters: Tudja, én már meg se próbálom. Persze értem, miért kérdezik. Valahogy még mindig a Rózsaszín flamingókon vannak fennakadva. Pedig az a film harminc éve készült, és büszke is vagyok rá, nem erről van szó, de még csak nem is ez a legjobb a régi filmjeim közül, hanem a Female Trouble. De nem úgy készítek filmeket, hogy ez most kommersz lesz, tehát rossz. Én valójában mérsékelten sikeres zsánerfilmekben utazom, és a zsáner én vagyok. Ebben a tekintetben mind ugyanolyan. Csak olyan tabuk maradtak, amikkel nem akarnék játszani. Todd Solondz kihozta, amit lehetett a pedofiliából. Szinte minden ennél szelídebb téma pedig ott van a hollywoodi filmekben. De ne higgye, hogy ez elkeserít. Ha jobban belegondolok, nagyobb kihívás volna olyan korhatáros filmet csinálni, amiben nincs se szex, se erőszak.

MN: A filmjeiben mindig jelen van a hírnév, legutóbb mint valami, amit a főszereplő hirtelen elveszít.

JW: Inkább újra kell élesztenie. Végül is nekem is ezt kellett tennem, és ezért dolgozhatok még mindig. Underground filmekkel kezdtem, majd éjszakai kultfilmeket forgattam, aztán független filmeket, végül közönségfilmeket, most meg mindegyikből beleteszek egy kicsit egybe. Újra és újra ki kell találnod magad, ha egy évtizednél tovább akarod húzni, és ennek is megvan a bája. Csak nevetek azon, hogy egyesek elvárják tőlem, hogy egyre extrémebb dolgokat tegyek, csak hogy bebizonyítsam, még mindig elég indie vagyok. A Cecil B. Demented kifigurázza ezt a magát túl komolyan vevő indie-mentalitást is, hogy minden legyen minimalista, mély mondanivalóval.

MN: Gondolja, hogy a független jelző még egyáltalán jelent valamit?

JW: Hát nem igazán. A marketingben van némi különbség, az úgynevezett függetlenek abban sokkal jobbak, legalábbis ami a kedvemre való filmeket illeti. Hollywood mindig is úgy próbálja majd a moziba csalni az embereket, hogy olyannak állítják be a filmeket, amilyenek nem. Ebben jók! Bárcsak én is így el tudnám érni, hogy a közönségben még csak fel se merüljön, hogy nem muszáj szeretnie a filmet!

MN: Hogy reagálnak a sztárok, amikor kifigurázza őket? El tudja képzelni például, hogy Robin Williams a saját paródiáját játssza?

JW: Tudja, megpróbáltam rávenni, hogy szerepeljen is a filmben, de visszahívtak, hogy nem ér rá. Nem tudom, végül hogy érintette az a Patch Adams-betét, én egyébként titokban odavagyok azért a filmért. Szélsőséges, félelmetes film. Jó lenne kitenni a plakátját az irodámba, hogy összezavarja az embereket, akikkel ott találkozom.

MN: Hollywoodban hogyan ítélik meg önt?

JW: Elég vegyes kritikákat kaptam most erre, de egyik sem lepett meg különösebben. Amúgy a film elég jól ment. Akik lehúzták, azt hitték, komolyan beszélek, hogy a Hollywood iránt érzett gyűlölet és keserűség beszél belőlem stb. stb. Nem tudják, hogy én sose csinálnék filmet olyan dologról, amit utálok.

MN: Ha Divine élne még, ő játszaná a főszerepeket, vagy eleve egészen más filmeket forgatna?

JW: Már legalább annyi filmet forgattam nélküle, mint vele. Benne lenne, de az az igazság, hogy már rég nem a karakterek miatt forgatok filmeket. Vele a Desperate Livingig így volt. A Mole-féle leszbikus karaktert azonban képtelen volt megragadni. Akkor rájöttem, hogy hiába, ha egyszer nem tudják eljászani. Játszhatta volna Divine a Titkos gyilkos mama főszerepét? Nyilván nem. Nagyobb szerepe lett volna a szomszédnak benne? Hát persze. Bár ha jobban belegondolok, még azt sem tudom biztosan, hogy ő játszotta volna-e. Nem vagyok teljesen őrült, hogy folyton ilyeneken agyaljak. Imádtam, de már nem írok neki szerepeket. Lehet, hogy kultrendező vagyok, de a halottakat nem tudom feltámasztani.

MN: Gondolt rá valaha, hogy Baltimore-on kívül forgasson, mondjuk épp itt Berlinben?

JW: Nem, mert nem ismerem eléggé. Nekem ismernem és szeretnem kell azt, amit kifigurázok. Az egyetlen dolog, ami felkeltette a fantáziámat itt, bár nem is tudom, hogy egyáltalán igaz-e, hogy valamelyik újság azt írta, hogy mikor a Fal leomlott, a keletnémetek első útja a videotékákba vezetett, hogy pornófilmet vegyenek ki. Ezzel belopták magukat a szívembe.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

(Fordította: Orosz Ágnes)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.