"Köze nincsen Angliához" (John Cusack színész)

  • Nagy Elisabeth
  • 2000. július 20.

Film

Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.
Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.Ha elsőre nem is nyilvánvaló, hamar kiderül, a Pop, csajok satöbbi úgy, ahogy van, az ő filmje. Beszállt pénzzel, belekavart a forgatókönyvbe, megnyerte magának korunk egyik legjobb filmrendezőjét, ott volt minden kilométerkőnél. Az alábbiakban erről hallgat szemérmesen.

John Cusack: A stúdió szerette volna, ha Amerikában forgatunk, én magam pedig úgy éreztem, hogy ami érdekes volt a könyvben, annak tulajdonképpen semmi köze nincsen Angliához, arról nem beszélve, hogy Chicagóban minden helyet ismerek. Tudtam, hol kell lennie a lemezboltnak, milyenek a lányok, akikről beszél, és hogy az ilyen alakok, mint Rob, Dick és Barry, hova járnak arrafelé. Mivel Hornby is beleegyezett, végképp semmi akadályát nem láttuk. Végül soha nem találkoztam vele, de hallottam, hogy örült neki, hogy mi csináljuk meg, és a biztonság kedvéért felhívtam, hogy tényleg nem zavarja-e, ha áttesszük a cselekményt.

MN: Nekem úgy rémlik, a vége is más lett.

JC: Szerintem nagyon is hasonló a két befejezés. A könyvben a klubban kéri meg a kezét, ahol a bulit tartják, de a lány akkor sem mond igent, csak nagyon jól érzik magukat, és ezzel van vége. A filmnek is. Ott mégis az az érzése az embernek, hogy akkor örökre együtt fognak maradni, de ez csak a médium miatt van így.

MN: Volt vita a zeneválogatásnál?

JC: Na igen, akkor hirtelen mindenki olyan lett, mint ezek a srácok a filmben, meg voltak győződve, hogy csak ők tudhatják, melyik szám pontosan hova illik. Bár én közel sem vagyok akkora fanatikus, mint Rob, de a popzenét alapvetően én is úgy élem meg, mint ő. Sokszor továbbvisz egyik hangulatból a másikba, sok emlékem kötődik különböző számokhoz.

MN: A könyv sokak szerint azt az életérzést adja vissza, hogy milyen harmincas férfinak lenni a kilencvenes évek elején.

JC: Inkább úgy fogalmaznék, hogy kevés férfit ismerek, akinek ne lenne valamennyire is ismerős a helyzet. Legtöbbünknél eljön az a pont, hogy belátjuk, már nincs értelme mindig új lánnyal kezdeni, akárhányszor elmúlik az első hónapok varázsa.

MN: Azért csapott fel producernek, hogy több beleszólása legyen abba, hogy mi folyik, vagy pedig hogy a saját dolgaiba ne legyen másnak beleszólása?

JC: Is-is, alapvetően lehetőséget akartam biztosítani a színészeknek, hogy nyugodtan dolgozhassanak, hogy ne álljon ott a hátuk mögött folyton valaki, aki sietteti őket a határidők miatt, akkor is, ha nem muszáj.

MN: Közelebbi családtagjai közül mindenki színész, ebben a filmjében például két nővére és az édesapja is szerepelt. Meglepődött, amikor a chicagói filmkritikusok nemrég életműdíjjal tüntették ki az egész családot az eddigi filmes és színházi teljesítményükért?

JC: Hát igen, elég fura volt. De jó volt egy ilyen családban felnőni. Nem mondom, hogy a családi vacsoráknál Shakespeare-ről beszélgettünk vagy ilyesmi, inkább az idiotikushoz közelített a hangulat, ha jól emlékszem.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

(Fordította: Orosz Ágnes)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.