"Köze nincsen Angliához" (John Cusack színész)

  • Nagy Elisabeth
  • 2000. július 20.

Film

Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.
Magyar Narancs: Mint társ-forgatókönyvíró, feltehetőleg nem kis része volt benne, hogy a színhely London helyett Chicago lett.Ha elsőre nem is nyilvánvaló, hamar kiderül, a Pop, csajok satöbbi úgy, ahogy van, az ő filmje. Beszállt pénzzel, belekavart a forgatókönyvbe, megnyerte magának korunk egyik legjobb filmrendezőjét, ott volt minden kilométerkőnél. Az alábbiakban erről hallgat szemérmesen.

John Cusack: A stúdió szerette volna, ha Amerikában forgatunk, én magam pedig úgy éreztem, hogy ami érdekes volt a könyvben, annak tulajdonképpen semmi köze nincsen Angliához, arról nem beszélve, hogy Chicagóban minden helyet ismerek. Tudtam, hol kell lennie a lemezboltnak, milyenek a lányok, akikről beszél, és hogy az ilyen alakok, mint Rob, Dick és Barry, hova járnak arrafelé. Mivel Hornby is beleegyezett, végképp semmi akadályát nem láttuk. Végül soha nem találkoztam vele, de hallottam, hogy örült neki, hogy mi csináljuk meg, és a biztonság kedvéért felhívtam, hogy tényleg nem zavarja-e, ha áttesszük a cselekményt.

MN: Nekem úgy rémlik, a vége is más lett.

JC: Szerintem nagyon is hasonló a két befejezés. A könyvben a klubban kéri meg a kezét, ahol a bulit tartják, de a lány akkor sem mond igent, csak nagyon jól érzik magukat, és ezzel van vége. A filmnek is. Ott mégis az az érzése az embernek, hogy akkor örökre együtt fognak maradni, de ez csak a médium miatt van így.

MN: Volt vita a zeneválogatásnál?

JC: Na igen, akkor hirtelen mindenki olyan lett, mint ezek a srácok a filmben, meg voltak győződve, hogy csak ők tudhatják, melyik szám pontosan hova illik. Bár én közel sem vagyok akkora fanatikus, mint Rob, de a popzenét alapvetően én is úgy élem meg, mint ő. Sokszor továbbvisz egyik hangulatból a másikba, sok emlékem kötődik különböző számokhoz.

MN: A könyv sokak szerint azt az életérzést adja vissza, hogy milyen harmincas férfinak lenni a kilencvenes évek elején.

JC: Inkább úgy fogalmaznék, hogy kevés férfit ismerek, akinek ne lenne valamennyire is ismerős a helyzet. Legtöbbünknél eljön az a pont, hogy belátjuk, már nincs értelme mindig új lánnyal kezdeni, akárhányszor elmúlik az első hónapok varázsa.

MN: Azért csapott fel producernek, hogy több beleszólása legyen abba, hogy mi folyik, vagy pedig hogy a saját dolgaiba ne legyen másnak beleszólása?

JC: Is-is, alapvetően lehetőséget akartam biztosítani a színészeknek, hogy nyugodtan dolgozhassanak, hogy ne álljon ott a hátuk mögött folyton valaki, aki sietteti őket a határidők miatt, akkor is, ha nem muszáj.

MN: Közelebbi családtagjai közül mindenki színész, ebben a filmjében például két nővére és az édesapja is szerepelt. Meglepődött, amikor a chicagói filmkritikusok nemrég életműdíjjal tüntették ki az egész családot az eddigi filmes és színházi teljesítményükért?

JC: Hát igen, elég fura volt. De jó volt egy ilyen családban felnőni. Nem mondom, hogy a családi vacsoráknál Shakespeare-ről beszélgettünk vagy ilyesmi, inkább az idiotikushoz közelített a hangulat, ha jól emlékszem.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

(Fordította: Orosz Ágnes)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.