2000. április 1-jén a berlini Columbia-Hallében ünnepelte huszadik születésnapját az Einstürzende Neubauten. A háromórás koncerten barátok a világ minden tájáról és persze a leghűségesebb fizető rajongók: egy nemzedék mégiscsak a Neubautennel fedezte fel a világot.
1980. április 1-jén egy Moon nevű helyiségben léptek fel először. Nem volt koncepciójuk, nem voltak dalaik, hangszereik; valamit mégis eltaláltak. A lakás- és munkanélküli Blixa Bargeld ellenállhatatlanul provokált a színpadon, "ha az élet szar, akkor a zenének is szarnak kell lennie" - írta Nincs többé zene című manifesztumában. A céltalanságból így lassan koncepció lett, ezerrel tépett a káosz, soha nem lehetett tudni, mi fog történni az Einstürzende-koncerteken. Londonban szétszedték az Institute of Arts színpadát, Nürnbergben tüzet raktak a Reichsparteitag aranytermében. A Kollaps című 1981-es debütalbumtól az 1989-es Haus der Lügéig azonos felállásban - Blixa Bargeld, N. U. Unruh, F. M. Einheit, Alex Hacke és Mark Chung - és nagyjából azonos szellemben működtek. Az első évek spontaneitását azonban nem lehetett konzerválni; mint Blixa bevallotta, száz koncert után ugyanúgy improvizálni hazugság. Mindazonáltal a Neubauten megváltoztatta hallásunkat: a zenehallgatás fájdalommá, fizikai strapává vált. Egy új zenei nyelvet teremtett, mely a gépek zaján, a disszonancia szépségén alapult, ám mihelyst a közönség az "ipari rock" skatulyájába zárta, lerombolta imidzsét. A Haus der Lügét követő években dalformájú(bb)ak, poposabbak lettek a számok; az állandóságot keresték abban a világban, amelyben már nem lehetett sem tabura, sem ismeretlenre találni.
2000-re ismét zenekar lett az Einstürzende Neubauten. Az időközben kiszállt Mark Chungot és F. M. Einheitet az ugyancsak berlini Die Haut zenészei - Jochen Arbeit és Rudi Moser - pótolják. S a jubileumra új album is kijött, mellyel mintha a csendet uralná a zenekar. Silence is sexy - ezzel a címmel léptek az új millenniumba, és ezzel a címmel vezetik tévútra a hallgatót. Hiszen az új világ is távoli zajokkal van tele, és az jár jól, aki fogékony ezekre az apró neszekre. Egyre szótlanabbak a szövegek is, ugyan megidézik az új Berlint, az új Potsdamer Platzot, a jövő romjait. Limitált példányszámban egy spontán felvétel, a Pelikanol társul az anyaghoz: tizennyolc percben monoton zajfoszlányokba merülés, esszencia a húsz éve Összedűlő Panelekből.
Nagy Elisabeth
(Berlin)
Diszkográfia: Kollaps; Die Zeichnungen des Patienten O. T.; Strategien gegen Architekturen 80-83; Halber Mensch; Fünf auf der nach oben offenen Richterskala; Haus der Lüge; Strategies Against Architekture II; Die Hamletmaschine; Tabula Rasa; Ende Neu; Silence is sexy
