Beleszerettünk a szabadságba (Jean-Marc Barr filmrendező, színész)

  • Nagy Elisabeth
  • 2000. november 9.

Könyv

Magyar Narancs: Ön dolgozott már Lars Von Trierrel. Mikor hallott először a Dogmáról?
Magyar Narancs: Ön dolgozott már Lars Von Trierrel. Mikor hallott először a Dogmáról?

Jean-Marc Barr: ´97 őszén Larséknál vendégeskedtem. A fészerben ki volt téve egy vörös-fekete plakát a szabályokkal, és ott volt valahol az Idióták videokazettán, dánul. Egy szót sem értettem belőle, viszont rögtön láttam, mi különbözteti meg ezt a filmet a többitől. Mikor a Születésnap díjat nyert Cannes-ban, és a videóra forgatott filmek hirtelen elfogadottá válnak, társírómmal, Pascal Arnolddal eldöntöttük, itt az idő, csináljunk egy filmet. A költségvetés egy normális első film hetede körül mozgott. Az egésszel az ötletől a megvágott kópiáig megvoltunk hat hónap alatt. Ráadásul nem francia, hanem európai filmet tettünk le az asztalra. Tudja, mindketten a karrierünk során először éreztük, hogy végre senki nem mondja meg nekünk, hogy mit hogyan csináljunk. Annyira beleszerettünk ebbe a szabadságba, hogy elhatároztuk, trilógiát csinálunk, és szabadságtrilógiának neveztük el. Ez a szerelem szabadságáról szól. A második, amit nemrég fejeztünk be, Amerikában játszódik. A címe Too Much Flesh, ebből talán kiderül, hogy abban a szexre koncentrálunk, és persze az abban megnyilvánuló szabadságra.

MN: Mit lehet tudni a harmadik részről?

JMB: Az a szellem szabadságáról szól majd. Jövő évben kezdünk hozzá. Lényegében mindent együtt csinálunk, az írást, a finanszírozást, a rendezést. Pascalnál volt a kamera a Too Much Fleshben, nálam pedig a Szerelmesekben. Előbbiben szerepelek is, rajtam kívül még Roseanna Arquette és Eloide Bouchez is.

MN: A film nagyon hirtelen ér véget. A közönségnek lövése sincs, mi történik aztán.

JMB: Szerintem ez nem baj, nem is az a lényeg, hanem hogy ez egy igazi európai film, amiben Eloide és Sergei az első olyan generációhoz tartoznak, amelyik folyékonyan beszél angolul, két különböző ország gyermekei, de mindketten európaiak, még ha ez egyelőre nem elég is ahhoz, hogy ne kelljen az őket elválasztó erőkkel küzdeniük. Nekünk, európai filmeseknek nagyon fontos az, hogy végre készíthetünk angol nyelvű filmeket, abban a tudatban, hogy bátran megcélozhatjuk vele a világ közönségét.

MN: Milyen benyomás alakult ki önben, amikor Jugoszláviában járt?

JMB: Ami a neveltetésemet illeti, én inkább amerikai vagyok, mint európai, így a világlátásunk száznyolcvan fokban különbözik egymástól. De a feleségemmel a különbségeink tartanak össze bennünket, vagy Pascallal, aki francia, és szintén nagyon különbözik tőlem. A konfliktusainkból születnek az igazán jó dolgok. Jugoszláviában imádok színházba járni, mert valódi közönségük van, és nagyon élő filmművészetük ahhoz képest, hogy milyen kicsi ország. Amikor megismertem a feleségemet, nem tudtam volna Jugoszláviát megmutatni a térképen. Sokat tanultam a szeretetről abból, ahogy ő látja, aki minden vallás nélkül, kommunizmusban nőtt fel, míg engem katolikusnak neveltek, egy igazságosságra látványosan törekvő társadalomban. Mégis, az ő erkölcsi érzéke ezerszer erősebb az enyémnél.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

(Fordította Orosz Ágnes)

Dogma-filmek

Thomas Vinterberg: Születésnap (Festen), 1998

Lars von Trier: Idióták (Idioterne), 1998

Soren Kragh-Jacobsen: Mifune utolsó dala (Mifune), 1998

Jean-Marc Barr: Szerelmesek (Lovers), 1999

Harmony Korine: Julien-donkey-boy, 1999

Kristian Levring: A király él (The king is alive), 2000

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.