Még nagyobb hatással (Marozsán Erika színésznő)

  • Nagy Elisabeth
  • 2000. április 6.

Film

Magyar Narancs: Mit szóltál a film bemutatása körüli felhajtáshoz?

Szomorú vasárnap forgatókönyvébe. Választása a végzet asszonya vonatkozásában Marozsán Erikára esett, térjünk a lényegre: ezért dicsérhető leginkább. A kaposvári Csiky Gergely Színház tagját gyakorlatlan mozizók és színházazók a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmből ismerhetik, ha másért nem is, mert abban így-úgy mi is benne voltunk. Csoda-e hát, ha nagyon szeretjük.

Marozsán Erika: Hihetetlen, itt Németországban mennyi munka, pénz és energia van még a reklámra is. Mindenképpen zavarba ejtő volt. A furcsa az, hogy az ember vágyik a sikerre, aztán amikor a nyakába szakad, nehéz feldolgozni. Amikor például a kölni pályaudvaron ott van a fotód negyvenszer negyven méteres plakáton, azzal elég nehéz mit kezdeni. Vagy mondjuk hétfőn még itthon fogócskázok a 4-6-os villamoson az ellenőrökkel, másnap meg ott ülök egy limuzinban, odagördülünk a vörös szőnyeghez, és mikor kiszállsz, annyi fotós vakuzik rád, hogy nem látod a bejáratot.

MN: Hogy csöppentél a produkcióba?

ME: Mivel a film Budapesten játszódik, a rendező magyar színészeket is akart szerepeltetni. Rolf Schübel látott a színházban, megnézett egy-két magyar filmet, amiben szerepeltem. Innentől kezdve tulajdonképpen a szokásos módon alakultak a dolgok, meghallgatások, próbafelvételek, és végül engem választottak.

MN: Mennyiben okozott problémát, hogy egy más nyelvi közegben kellett dolgoznod?

ME: Amikor tavaly forgattuk a filmet, még nem beszéltem a nyelvet, azóta tanultam meg valamennyire németül. A forgatás során az bonyolította a dolgot, hogy ez egy európai koprodukciós film, nemcsak a finanszírozása miatt, hanem a stáb is nemzetközi volt. Valahogy reménytelennek látszott, hogy három nyelven folyjék a dialógus. A film kedvéért megtanultam az egész szöveget németül. Akárhogy is, a vágás alatt nagy viták voltak, hogy kinek a hangjával menjen a mozi. Végül a producerek meggyőzték a rendezőt, hogy jobb, ha egységesítik a hangzást, mivel a történet önmagában is elég komplikált, nem kell azzal bonyolítani, hogy a filmbéli magyar figurák egy része akcentussal beszél németül, mások meg nem. Bár kicsit féltem attól, hogy milyen lesz valaki másnak a hangját hallani, de végül is szerencsém volt a szinkronnal.

MN: Milyen volt az európai sztárokkal együtt dolgozni?

ME: A három férfi főhős teljesen különböző személyiség. Joachim Król egy hihetetlenül érzékeny színész, és általában nagyszerűen játszik olyan "kisembereket", hétköznapi alakokat, mint itt a filmben is, ahol képes megmutatni a mindennapok felszíne mögött húzódó tragédiákat. Igazán meg lehetett tőle tanulni, hogy miként lehet egy ilyen helyzetben profiként viselkedni. Ben Becker egy energiabomba, és ha jól érzékeltem, akkor a német filmnek olyan fenegyereke, mint amilyennek mondjuk Cserhalmit tartják nálunk. Stefano pedig, aki Hollywoodból tért haza, és most Rómában játszik ismét, introvertált, romantikus alkat. Ezzel együtt a forgatás alatt, ha nem is úgy, mint a filmben, a három férfit sokszor kellett koordinálnom, vagyis helyreállítani a megbomlott egyensúlyt. Rolf Schübel többször elmesélte azt az anekdotát is, hogy a filmben egy kisebb szerepre felkérték Bálint Andrást, és nagyon aggódtak, hogy az ország egyik legismertebb színésze és színházigazgatója elfogadja-e ezt a felkérést. Végül is elvállalta a szerepet, mert tetszett neki a forgatókönyv, és Rolf szerint nem akarta kihagyni azt a lehetőséget, hogy az én fiam legyen egyszer.

MN: Magyar történelemről szóló produkcióról lévén szó, nem volt az az érzésed, hogy te jobban ismered ezt a terepet, mint a külföldiek?

ME: Szerintem nagyon jó, ha külföldiek is készítenek magyar témájú filmeket, mert ez érdeklődést kelt az ország iránt. Azt is látni kell, hogy bár a film Budapesten játszódik, a témája nem kizárólagosan magyar, hiszen a német megszállás borzalmai is benne vannak. Az mindenképpen érdekes, hogy a németeket még mindig ennyire foglalkoztatja a háborús felelősség kérdése. Ugyanakkor ez nem egy hagyományos történelmi film. Tulajdonképpen a személyes kapcsolatokon, barátságokon és szerelmeken keresztül jelenik meg a politika.

MN: Az általad játszott női alak távol áll az amerikai filmekből ismert, passzív "love interest" sztereotípiáktól.

ME: Azért én az amerikai filmek nőalakjait egy kicsit bonyolultabbaknak látom. Az viszont igaz, hogy a mi filmünkben látszólag a nő kezében van az irányítás. De azt fontosnak tartom, hogy bár a történet egy olyan szerelmi sokszögről szól, melynek középpontjában a nő áll, ez nem azt jelenti, hogy ő bábuként mozgatja a férfiakat. Épp ellenkezőleg, a választott férfiakat olyan erővel szereti, annyira odaadja magát mindkét kapcsolatban, hogy végül egy merőben különös, de meghitt és boldog viszony alakul ki köztük, amit aztán felrúg a történelem. Ez az egész annyiban életszerű, hogy miközben a nők nagyon sokszor vannak gyenge és alárendelt helyzetben, megvan az a képességünk, hogy az érzelmeken és a szerelmen keresztül egyenlő vagy irányító helyzetbe kerüljünk.

MN: És annak mi az oka, hogy téged itthon inkább csak a kis költségvetésű alternatív filmekből lehet ismerni?

ME: Talán az, hogy elég kíváncsi természetű vagyok, úgyhogy szívesen dolgozom olyan filmekben, ahol még az sem biztos, hogy egyáltalán be tudjuk fejezni a forgatást. Persze csak akkor, ha az embereket vagy a könyvet szeretem.

MN: Amikor az interjúra készültem, meglepett, hogy már több mint tíz éve is játszottál főszerepet.

ME: Igen, Balogh Zsolt Az évszázad csütörtökig tart című filmjében. Még csak 16 éves voltam. Akkor a Balettintézetbe jártam, és onnan választottak ki a szerepre.

MN: Emiatt lettél aztán színésznő?

ME: Akkor még egyáltalán nem szerettem volna színésznő lenni, de már nem akartam balerina se lenni. Több dolog is érdekelt, de nem igazán tudtam dönteni, hogy az alternatív tánc, a film, a színház felé lépjek, vagy továbbtanuljak a bölcsészkaron. Hogy könnyebb legyen a szakítás a Balettintézettel, titokban felvételiztem a Színművészetire, ahová szerencsémre elsőre felvettek.

MN: Amíg a szakma emberábrázoló tehetségedet hangsúlyozza, sokaknak mégis te vagy a "csaj, aki nagy hatással van a férfiakra". Nem nehéz ebben az eltárgyiasított szerepkörben mozognod?

ME: Úgy érzem, hogy akik valóban szeretnek, azok számára ez a kategória nem létezik. A főiskolán például kifejezetten szerettem olyan karaktereket játszani, amelyekben a szépség nem volt lényeges vonás. Azt tudomásul kell vennem, hogy jelenleg főleg olyan szerepeket kapok, amelyekben csábító nőket kell játszanom. Az persze igaz, hogy egy színészt mindig hajlamosak a szerepeivel azonosítani azok, akik nem ismerik. Amúgy majd hetvenévesen, mint ahogy a filmben is van egy ilyen pillanat, amikor már "öregen és bölcsen" jelenek meg, ráérek analizálni, hogy mit gondoltak rólam mások valamikor.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”