Bicskei Éva művészettörténész több évig tartó projektje (a tranzit.hu Rendszerváltások című programsorozatának részeként) a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteivel foglalkozik. A kiállítás kapcsán három kérdés merül fel: miért álltak a fókuszban a kutatóintézetek, miért is érdekesek ezek, és hogyan prezentálható mindez egy kiállítótérben?
A művész 1991-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán tipográfia, illetve az akkor induló fotó szakon, egyetemi képzése és „felnőtté válása” egybeesett tehát a rendszerváltás körüli, új lehetőségeket hordozó időszakkal.
A fiatal művész, Bede Kincső (1995) ismertsége már nemzetközi szinten is mérhető. Műveiről rendszeresen és elismeréssel írnak a nemzetközi sajtóban, a Capa központ a 2021-es FUTURES – Európai Fotográfiai Platform tehetségei közé válogatta.
A fiatal művész nem csupán festményeket készít, de aktívan foglalkozik napjaink fontos kérdéseivel is, egyebek közt az ökológiai válsággal, a klímakatasztrófával, a környezet átalakításával, ökokritikai elemzéssel.
Emlék a gimnáziumi rajzszakkörből: Révész hullaként terül el a járdán, testét fotók borítják.
Gerhes kiállításaiban nemigen csalódik, aki szereti az abszurdot, az iróniát és a groteszket.
Major Ákos kiállításának angol címe (Dad’s walks) nem teljesen ugyanazt jelenti, mint a magyar változat; ráadásul a csavargásnak magának van némi pejoratív felhangja is, főképp akkor, ha épp az apánkról beszélünk.
Nagytétény híres a mélyben elnyúló, hatalmas pincerendszeréről; a mészkő- és bentonitbánya felhagyott járataiban bor- és pezsgőpincészetek rejtőznek.
A művészet történetében komoly hagyománya van a nagy elődök másolásának, a témák és a stílusok újradolgozásának.
A Kieselbach Galéria idei évbe is átnyúló, „exkluzív galériás kínálata” – reagálva a megváltozott körülményekre – a szokásos év végi aukciót helyettesíti, ám ez a kiállítás abban is más, hogy most a klasszikus és modern műtárgyak mellett külön részleget kaptak az acb Galéria kortárs művészei.
A vírusválság miatt az acb Galéria is szűkítette a tereit: a három (egy nagy és két kisebb) kiállítóterméből kettő maradt, ráadásul az Attachment a központi kiállítótér mellett talált új helyet. A változtatás fő előnye – amellett, hogy így könnyebben megtekinthető mindkét időszakos kiállításuk – az, hogy az új tér sokkal több lehetőséget kínál fel, tágassága kifejezetten jót tesz Roskó festményeinek is, pedig „csak” négy munkát állított ki.
