Kiállítás

Ragassza fel!

Henri Matisse – A gondolatok színe. Remekművek a párizsi Centre Pompidouból

Kritika

Minden művészettörténésszel megeshet, hogy vizsgálandó tárgya, pontosabban egy művész életműve, s annak megértése/értékelése kicsúszik a keze közül, nehezen talál fogást rajta. Picasso pandanja, riválisa és barátja, a modern művészet kiemelkedő alakja, Henri Matisse (1869–1954) nekem pont ilyen; de csak a Szépművészeti Múzeumban látható, közel száz művet bemutató kiállítás után jöttem rá, hogy miért.

Matisse eredetileg ügyvédnek készült, de 1890-ben, egy súlyos betegség idején a kórházban festeni kezdett. Hat évvel az első próbálkozások (másolatok, festőkurzusok) után már meg is nyílt az első kiállítása. A Szépművészeti Múzeumban látható anyag legkorábbi darabja 1894-ben készült. Már az Olvasó nő című képen is felismerhető a művész egyedisége: a nő, akkori felesége háttal ül a nézőnek. Miután végigzongorázta a „kötelező” stílusokat (plein air, pointillizmus) 1905-ben jött el a döntő fordulat: a párizsi őszi szalon VII. termében, a „vadak ketrecében” bemutatkozó csoport színes művei hatalmas vihart kavartak. Színre léptek a Vadak (Les Fauves), vezetőjük pedig egy­értelműen az echte intellektuel, a „szemüveges professzor-forradalmár” Matisse volt. Ettől kezdve egészen haláláig meg tudott élni a művészetéből, sőt, megrendelésekre is dolgozott (az Ermitázs hatalmas Matisse-anyaga éppen az orosz gyűjtőktől elkobzott művein alapul).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.