Kiállítás

A megfoghatatlan árnyékában

Gaál Endre: Között

Kritika

Gaál Endre szobrász, aki történetesen üvegből készíti munkáit, bár felhasznál más, sokszor nemes anyagokat (acél, gránit), vagy egészen hétköznapiakat (gumiabroncs, föld) is. Otthonosan mozog a land-art és az installáció területén, és több, egyszerre bensőségesen minimalista és monumentális köztéri szobor is kötődik a nevéhez. Munkáit a duális pozíció jellemzi, két elem kapcsolatának a hangsúlyozása, ezen belül pedig a törékenység és a lebegés, azaz a dinamika és a statika kettőse.

A munkássága ilyen kérdések körül forog: Hogyan lehet létrehozni a szinte elpattanásig egymás alá és fölé feszített, leszorított és gúzsba kötött üveglemezek bonyolult térbeli konstrukcióját? S hogyan lehet ezt az iszonyatos energiát transzponálni egy testetlenül lebegő, egészen valószerűtlen egyensúlyi helyzetre?

A most bemutatott anyag látszólag elbillen statikus irányba, nincsenek levegőben úszó, feszített elemek, csak a falon, a galéria ablaka előtt függő vagy a padlón fekvő téglalapok/téglatestek. A határaikat feloldó, meghatározhatatlan műfajú és cím nélküli, köztes elemek – üvegképek? üveg­szobrok? síkreliefek? – jól kommunikálnak a kiállítás címét adó installációval és a kiállítótérrel is. Gaál figyelembe veszi az adott teret; más típusú és „üzenetű” művek kerülhetnek egy késő római kori sírkamra „romos” terébe, és más egy szinte csak festményeket kiállító galériába. Az öt munkából négy képként (festményként) pozicionálja magát, a végsőkig kijátszva az „ablak a világra” hasonlatot, csak éppen itt a külső és a benti világot elválasztó üveglap nem feltár, hanem hordoz valamit. Olyannyira, hogy a kiállításon szerepel egy korábban tetőablakként funkcionáló üveglap is.

A most bemutatott anyag Gaáltól szokatlanul személyes, hiszen a családjához kötődő két emléket is felhasznál. Az egyik éppen az említett ablak mint változtatás nélkül beemelt ready-made, amelyet az időjárás, az üveget éveken át verő eső, jég és a por, tehát a természet munkált meg, a másik pedig egy fotóként is megőrzött emlék, amelyből Gaál a szülői ház egy részletét áttetsző, színes tájképnek tűnő képpé nagyított fel. Két, térben és időben eltérő helyszín, az otthon mementói, amelyek finoman hordozzák a múló idő nyomait, az elmúlás megtapasztalását és fájdalmát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.