Kiállítás

A megfoghatatlan árnyékában

Gaál Endre: Között

Kritika

Gaál Endre szobrász, aki történetesen üvegből készíti munkáit, bár felhasznál más, sokszor nemes anyagokat (acél, gránit), vagy egészen hétköznapiakat (gumiabroncs, föld) is. Otthonosan mozog a land-art és az installáció területén, és több, egyszerre bensőségesen minimalista és monumentális köztéri szobor is kötődik a nevéhez. Munkáit a duális pozíció jellemzi, két elem kapcsolatának a hangsúlyozása, ezen belül pedig a törékenység és a lebegés, azaz a dinamika és a statika kettőse.

A munkássága ilyen kérdések körül forog: Hogyan lehet létrehozni a szinte elpattanásig egymás alá és fölé feszített, leszorított és gúzsba kötött üveglemezek bonyolult térbeli konstrukcióját? S hogyan lehet ezt az iszonyatos energiát transzponálni egy testetlenül lebegő, egészen valószerűtlen egyensúlyi helyzetre?

A most bemutatott anyag látszólag elbillen statikus irányba, nincsenek levegőben úszó, feszített elemek, csak a falon, a galéria ablaka előtt függő vagy a padlón fekvő téglalapok/téglatestek. A határaikat feloldó, meghatározhatatlan műfajú és cím nélküli, köztes elemek – üvegképek? üveg­szobrok? síkreliefek? – jól kommunikálnak a kiállítás címét adó installációval és a kiállítótérrel is. Gaál figyelembe veszi az adott teret; más típusú és „üzenetű” művek kerülhetnek egy késő római kori sírkamra „romos” terébe, és más egy szinte csak festményeket kiállító galériába. Az öt munkából négy képként (festményként) pozicionálja magát, a végsőkig kijátszva az „ablak a világra” hasonlatot, csak éppen itt a külső és a benti világot elválasztó üveglap nem feltár, hanem hordoz valamit. Olyannyira, hogy a kiállításon szerepel egy korábban tetőablakként funkcionáló üveglap is.

A most bemutatott anyag Gaáltól szokatlanul személyes, hiszen a családjához kötődő két emléket is felhasznál. Az egyik éppen az említett ablak mint változtatás nélkül beemelt ready-made, amelyet az időjárás, az üveget éveken át verő eső, jég és a por, tehát a természet munkált meg, a másik pedig egy fotóként is megőrzött emlék, amelyből Gaál a szülői ház egy részletét áttetsző, színes tájképnek tűnő képpé nagyított fel. Két, térben és időben eltérő helyszín, az otthon mementói, amelyek finoman hordozzák a múló idő nyomait, az elmúlás megtapasztalását és fájdalmát.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.