Kiállítás

Rejtvényfejtés

Kettős látás. Újmédiaművészet Barta Péter gyűjteményéből

Kritika

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Emlékezzünk csak a Kiscelli Múzeum 1997-es „botrányára”, amikor a látogatók annak adtak hangot, hogy a „kultúrmocsok” megszentségteleníti a templom terét. A Bartók 32 Galéria vezetője, Tatai Erzsébet csaknem egyéves huzavona után 1999-ben állt fel székéből a fenntartó „elvárásai” miatt; ezeknek az is a része volt, hogy egy önkormányzati tisztviselő nyomást gyakorolt, hogy a tervezett helyett egy neki nagyon kedves művészt állítsanak ki.

A kiállítótér további sorsáról nehéz tájékozódni (a Rólunk című rovatból semmi nem derül ki), de az biztos, hogy a B32 Galéria és Kultúrtér 2014 óta van fent a Facebookon, s továbbra is az önkormányzat tulajdonában áll, de egy kft. üzemelteti. Ez a kft. felel az olyan telephelyekért, mint a gazdagréti, a kelenvölgyi és az őrmezei közösségi ház is. Ezek – illetve a B32 Galéria és Kultúrtér – valójában a művelődési házak modernizált változatai, amelyekben a kiállítások helye és szerepe eltörpül a „közművelődési alapszolgáltatások” egyéb formái mellett. Ez sajnos meglátszik a mostani kiállításon is; olybá tűnik, mintha a baba-mama programok vagy a kézimunkaszakkör háttérdíszlete lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.