Emlékezzünk csak a Kiscelli Múzeum 1997-es „botrányára”, amikor a látogatók annak adtak hangot, hogy a „kultúrmocsok” megszentségteleníti a templom terét. A Bartók 32 Galéria vezetője, Tatai Erzsébet csaknem egyéves huzavona után 1999-ben állt fel székéből a fenntartó „elvárásai” miatt; ezeknek az is a része volt, hogy egy önkormányzati tisztviselő nyomást gyakorolt, hogy a tervezett helyett egy neki nagyon kedves művészt állítsanak ki.
A kiállítótér további sorsáról nehéz tájékozódni (a Rólunk című rovatból semmi nem derül ki), de az biztos, hogy a B32 Galéria és Kultúrtér 2014 óta van fent a Facebookon, s továbbra is az önkormányzat tulajdonában áll, de egy kft. üzemelteti. Ez a kft. felel az olyan telephelyekért, mint a gazdagréti, a kelenvölgyi és az őrmezei közösségi ház is. Ezek – illetve a B32 Galéria és Kultúrtér – valójában a művelődési házak modernizált változatai, amelyekben a kiállítások helye és szerepe eltörpül a „közművelődési alapszolgáltatások” egyéb formái mellett. Ez sajnos meglátszik a mostani kiállításon is; olybá tűnik, mintha a baba-mama programok vagy a kézimunkaszakkör háttérdíszlete lenne.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
