Kiállítás

Rejtvényfejtés

Kettős látás. Újmédiaművészet Barta Péter gyűjteményéből

Kritika

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Emlékezzünk csak a Kiscelli Múzeum 1997-es „botrányára”, amikor a látogatók annak adtak hangot, hogy a „kultúrmocsok” megszentségteleníti a templom terét. A Bartók 32 Galéria vezetője, Tatai Erzsébet csaknem egyéves huzavona után 1999-ben állt fel székéből a fenntartó „elvárásai” miatt; ezeknek az is a része volt, hogy egy önkormányzati tisztviselő nyomást gyakorolt, hogy a tervezett helyett egy neki nagyon kedves művészt állítsanak ki.

A kiállítótér további sorsáról nehéz tájékozódni (a Rólunk című rovatból semmi nem derül ki), de az biztos, hogy a B32 Galéria és Kultúrtér 2014 óta van fent a Facebookon, s továbbra is az önkormányzat tulajdonában áll, de egy kft. üzemelteti. Ez a kft. felel az olyan telephelyekért, mint a gazdagréti, a kelenvölgyi és az őrmezei közösségi ház is. Ezek – illetve a B32 Galéria és Kultúrtér – valójában a művelődési házak modernizált változatai, amelyekben a kiállítások helye és szerepe eltörpül a „közművelődési alapszolgáltatások” egyéb formái mellett. Ez sajnos meglátszik a mostani kiállításon is; olybá tűnik, mintha a baba-mama programok vagy a kézimunkaszakkör háttérdíszlete lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.