Kiállítás

Rejtvényfejtés

Kettős látás. Újmédiaművészet Barta Péter gyűjteményéből

Kritika

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Emlékezzünk csak a Kiscelli Múzeum 1997-es „botrányára”, amikor a látogatók annak adtak hangot, hogy a „kultúrmocsok” megszentségteleníti a templom terét. A Bartók 32 Galéria vezetője, Tatai Erzsébet csaknem egyéves huzavona után 1999-ben állt fel székéből a fenntartó „elvárásai” miatt; ezeknek az is a része volt, hogy egy önkormányzati tisztviselő nyomást gyakorolt, hogy a tervezett helyett egy neki nagyon kedves művészt állítsanak ki.

A kiállítótér további sorsáról nehéz tájékozódni (a Rólunk című rovatból semmi nem derül ki), de az biztos, hogy a B32 Galéria és Kultúrtér 2014 óta van fent a Facebookon, s továbbra is az önkormányzat tulajdonában áll, de egy kft. üzemelteti. Ez a kft. felel az olyan telephelyekért, mint a gazdagréti, a kelenvölgyi és az őrmezei közösségi ház is. Ezek – illetve a B32 Galéria és Kultúrtér – valójában a művelődési házak modernizált változatai, amelyekben a kiállítások helye és szerepe eltörpül a „közművelődési alapszolgáltatások” egyéb formái mellett. Ez sajnos meglátszik a mostani kiállításon is; olybá tűnik, mintha a baba-mama programok vagy a kézimunkaszakkör háttérdíszlete lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.