Dékei Kriszta

  • Dékei Kriszta

Dékei Kriszta cikkei

Burjánzó bizonytalanság

A vírusválság miatt az acb Galéria is szűkítette a tereit: a három (egy nagy és két kisebb) kiállítóterméből kettő maradt, ráadásul az Attachment a központi kiállítótér mellett talált új helyet. A változtatás fő előnye – amellett, hogy így könnyebben megtekinthető mindkét időszakos kiállításuk – az, hogy az új tér sokkal több lehetőséget kínál fel, tágassága kifejezetten jót tesz Roskó festményeinek is, pedig „csak” négy munkát állított ki.

A sárkány elröpült

Az egyik legjobb szilveszteri élményem Bodóczkyhoz fűződik; egy nála rendezett házibuliban egész éjjel Most mutasd meg!-et játszottuk. S mivel három művész és három művészettörténész nézett „farkasszemet”, nem nehéz kitalálni, hogy ki (nem) győzött.

Nyuszik, békák, mókusok

A Szépművészeti Múzeum hatalmas grafikai gyűjteményében csak a korai német rajzok mint­egy 9 ezer lapot tesznek ki; a mostani tárlaton főként az 1870-ben megvásárolt Esterházy-gyűjteményből származó grafikák szerepelnek.

„Az álomnak vége”

Kísérletező. Kereső. Ez a két kulcsszó Najmányihoz. A megrögzött utazás – ami nemcsak városok, országok, hanem a szakmák és tudományágak kipróbálását is jelentette – tisztán felmutatja, hogy nem lelte meg soha a helyét, hogy neki minden (az élet, benne a művészet és azon belül a színház is) csak átmenet, csak újabb kísérleti fázis. A magyar koncept­művészet, fluxus, független színház- és videoművészet fontos alakjától búcsúzunk.

„Elfér két cipődobozban”

A 2B kiállításai leggyakrabban az emlékezet, az identitás, a holokauszt és a művészcsaládok témái köré szerveződnek. A nonprofit galéria vezetőjével koncepciókról, inspirációkról, madárfogó kalickákról és a Waldsee-ről beszélgettünk.

Egy durva drágakő

Oláh Mara talán a legismertebb magyar roma művész, mutatja ezt az is, hogy 2007-ben (egyedüli nőként) szerepelt a Velencei Biennálé roma pavilonjában, 2009-ben pedig a bécsi Mumok Gender Check című reprezentatív tárlatán.

Exit

Nem valószínű, hogy a Liget Galéria az idei kiállításain csupa olyan művészt mutat be, aki majd’ tíz éve kimaradt a művészeti élet körforgásából, azaz nem volt egyéni kiállítása, és nem szerepelt csoportos tárlaton sem. (Bár ha mégis ez a koncepció, akkor érdeklődve várjuk.) A januárban megrendezett Uglár Csaba-kiállítás után ugyanis most megint olyan művészt láthatunk, aki évekre teljesen eltűnt a színről.

Kövess minket: