Dékei Kriszta

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

A 2011 óta együtt dolgozó művészpáros nem ismeretlen a magyar képzőművészeti szcénában; 2013 óta számos egyéni és csoportos kiállításuk volt, legutóbb a Ludwig Múzeum Slow life kiállításán szerepeltek.

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Bár a színes egyéniségű, határokat el nem ismerő Baksa-Soósról leginkább a Kex együttes jut mindenki eszébe (illetve a szintén rövid életű Wastaps zenekar), Kondor Béla már akkor a legjelentősebb magyar művésznek, kvázi utódjának tartotta, amikor még semmilyen kézzel foghatót nem tett le az asztalra.

Mielőtt félreértenénk: a Knoll Galéria csoportos, majd’ húsz művet, illetve művészcsoportot felvonultató kiállításának eredeti, német címe a kurátor, Robert Pfaller alkotta (eredetileg kötőjellel írt) kifejezés nem azonos a magyar böngésző elsőre kiadott pornóoldalain használatossal.

Az idén 89 éves művész munkásságának nagy részét lefedő, monumentális, közel kétszáz műtárgyat felvonultató, reprezentatív tárlat ékesen bizonyítja, hogy miért tartják Richtert a világ egyik legnagyobb kortárs művészének.

Miért megy el valaki egy olyan kiállításra, amelynek már a címe is lelombozó, és ahol feltehetően a képébe nyomják a balsors, bukás, végzet, pusztulás megannyi válfaját? Nyilván a kiállító művészek miatt.

Bicskei Éva művészettörténész több évig tartó projektje (a tranzit.hu Rendszerváltások című programsorozatának részeként) a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteivel foglalkozik. A kiállítás kapcsán három kérdés merül fel: miért álltak a fókuszban a kutatóintézetek, miért is érdekesek ezek, és hogyan prezentálható mindez egy kiállítótérben?

A művész 1991-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán tipográfia, illetve az akkor induló fotó szakon, egyetemi képzése és „felnőtté válása” egybeesett tehát a rendszerváltás körüli, új lehetőségeket hordozó időszakkal.

A fiatal művész, Bede Kincső (1995) ismertsége már nemzetközi szinten is mérhető. Műveiről rendszeresen és elismeréssel írnak a nemzetközi sajtóban, a Capa központ a 2021-es FUTURES – Európai Fotográfiai Platform tehetségei közé válogatta.

A fiatal művész nem csupán festményeket készít, de aktívan foglalkozik napjaink fontos kérdéseivel is, egyebek közt az ökológiai válsággal, a klímakatasztrófával, a környezet átalakításával, ökokritikai elemzéssel.