Kiállítás

Szörnyek a vásártérről

Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa

Kritika

Honnan származnak Bosch zseniális látomásai? Mi magyarázza máig lenyűgöző, misztikus világát? Miért olyan eleven a pokol tornácán égő tűz, és miért megfejthetetlen a földi gyönyörök világa?

Németalföld önálló rendi államainak (grófságoknak és hercegségeknek, városállamoknak) perszonáluniójával jött létre a 15–16. század fordulóján az ún. Tizenhét Tartomány (nagyrészt a mai Belgiumot és Hollandiát fedte, kisebb-nagyobb területei ma Franciaországhoz és Luxemburghoz tartoznak). Az elnevezés maga későbbi, és inkább a tízes és a hetes szám pozitív keresztény jelentésére utal, hiszen a csatlakozó entitások száma szinte folyamatosan változott, a területért vívott ismétlődő harcok során voltak kiválások, beolvadások, és egészen a 18. század végéig léteztek az unióhoz nem csatlakozó, önálló államok is.

Az Aachenből származó Aken festőcsalád már korábban ott élt, és 1426-ban települt át a Brabanti Hercegség akkor negyedik legnagyobb városába ’s-Hertogenboschba – leginkább azért, mert az ismert művészközpontok (Gent és Brugge, illetve Antwerpen) túl erős konkurenciát jelentettek volna számukra. Itt született és haláláig itt is élt (a nemrég elhunyt középkorászt, Marosi Ernőt idézve) Németalföld „utolsó középkori művésze”, a város nevét felvevő Hieronymus Bosch (1450–1516).

 

Kezdetek – az Antikrisztus árnyékában

Bosch végigélte a talpalatnyi földért folyó, tanyák felgyújtásával járó területi csatározásokat, a Tizenhét Tartományt uraló Burgundi Hercegség bukását (1477), a spanyol örökösödési háborút (amelynek végén, 1512-ben a Német-római Birodalomhoz csatolták), és megtapasztalta az Európát nyomasztó török és iszlám fenyegetettséget. A sorozatos harcok és természeti katasztrófák, járványok, éhínségek miatt nem véletlen, hogy a 15. század végére jövendölték az Antikrisztus eljövetelét, Dürer is 1498-ban jelentette meg az Apokalipszishez készített fametszetsorozatát.

A jómódú, egyetemmel is rendelkező kereskedőváros piacterén Bosch apja 1462-ben vásárolt egy kőházat. Az öt testvérből a negyedik, Jheronimus van Aken innen nézhette (már ha nem fogták munkára) – mint egy páholyból – a város életét. A vásárokat, búcsújárásokat, vallási körmeneteket, farsangi felvonulásokat, fényűző hercegi ceremóniákat, tudósokat és áltudósokat, sarlatánokat, polgárokat, munkásokat, apácákat és szerzeteseket, zenészeket, bűvészeket, mutatványosokat, bohócokat, koldusokat, zsebmetszőket, részegeket, szerencsejátékosokat és szajhákat; megtapasztalhatta a városban vagy azon kívül elterülő fertő világát, a kocsmák és bordélyok életét; láthatta, hogy az egyre erősödő erkölcstelenség tüze mintegy felperzseli a várost. (Egy középkori városban minden fekáliától bűzlött – a szennyvíz nyitott szegély­árkokban folydogált a folyó felé –, megágyazva a további járványoknak.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.