Németalföld önálló rendi államainak (grófságoknak és hercegségeknek, városállamoknak) perszonáluniójával jött létre a 15–16. század fordulóján az ún. Tizenhét Tartomány (nagyrészt a mai Belgiumot és Hollandiát fedte, kisebb-nagyobb területei ma Franciaországhoz és Luxemburghoz tartoznak). Az elnevezés maga későbbi, és inkább a tízes és a hetes szám pozitív keresztény jelentésére utal, hiszen a csatlakozó entitások száma szinte folyamatosan változott, a területért vívott ismétlődő harcok során voltak kiválások, beolvadások, és egészen a 18. század végéig léteztek az unióhoz nem csatlakozó, önálló államok is.
Az Aachenből származó Aken festőcsalád már korábban ott élt, és 1426-ban települt át a Brabanti Hercegség akkor negyedik legnagyobb városába ’s-Hertogenboschba – leginkább azért, mert az ismert művészközpontok (Gent és Brugge, illetve Antwerpen) túl erős konkurenciát jelentettek volna számukra. Itt született és haláláig itt is élt (a nemrég elhunyt középkorászt, Marosi Ernőt idézve) Németalföld „utolsó középkori művésze”, a város nevét felvevő Hieronymus Bosch (1450–1516).
Kezdetek – az Antikrisztus árnyékában
Bosch végigélte a talpalatnyi földért folyó, tanyák felgyújtásával járó területi csatározásokat, a Tizenhét Tartományt uraló Burgundi Hercegség bukását (1477), a spanyol örökösödési háborút (amelynek végén, 1512-ben a Német-római Birodalomhoz csatolták), és megtapasztalta az Európát nyomasztó török és iszlám fenyegetettséget. A sorozatos harcok és természeti katasztrófák, járványok, éhínségek miatt nem véletlen, hogy a 15. század végére jövendölték az Antikrisztus eljövetelét, Dürer is 1498-ban jelentette meg az Apokalipszishez készített fametszetsorozatát.
A jómódú, egyetemmel is rendelkező kereskedőváros piacterén Bosch apja 1462-ben vásárolt egy kőházat. Az öt testvérből a negyedik, Jheronimus van Aken innen nézhette (már ha nem fogták munkára) – mint egy páholyból – a város életét. A vásárokat, búcsújárásokat, vallási körmeneteket, farsangi felvonulásokat, fényűző hercegi ceremóniákat, tudósokat és áltudósokat, sarlatánokat, polgárokat, munkásokat, apácákat és szerzeteseket, zenészeket, bűvészeket, mutatványosokat, bohócokat, koldusokat, zsebmetszőket, részegeket, szerencsejátékosokat és szajhákat; megtapasztalhatta a városban vagy azon kívül elterülő fertő világát, a kocsmák és bordélyok életét; láthatta, hogy az egyre erősödő erkölcstelenség tüze mintegy felperzseli a várost. (Egy középkori városban minden fekáliától bűzlött – a szennyvíz nyitott szegélyárkokban folydogált a folyó felé –, megágyazva a további járványoknak.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
