Kiállítás

Szörnyek a vásártérről

Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa

Kritika

Honnan származnak Bosch zseniális látomásai? Mi magyarázza máig lenyűgöző, misztikus világát? Miért olyan eleven a pokol tornácán égő tűz, és miért megfejthetetlen a földi gyönyörök világa?

Németalföld önálló rendi államainak (grófságoknak és hercegségeknek, városállamoknak) perszonáluniójával jött létre a 15–16. század fordulóján az ún. Tizenhét Tartomány (nagyrészt a mai Belgiumot és Hollandiát fedte, kisebb-nagyobb területei ma Franciaországhoz és Luxemburghoz tartoznak). Az elnevezés maga későbbi, és inkább a tízes és a hetes szám pozitív keresztény jelentésére utal, hiszen a csatlakozó entitások száma szinte folyamatosan változott, a területért vívott ismétlődő harcok során voltak kiválások, beolvadások, és egészen a 18. század végéig léteztek az unióhoz nem csatlakozó, önálló államok is.

Az Aachenből származó Aken festőcsalád már korábban ott élt, és 1426-ban települt át a Brabanti Hercegség akkor negyedik legnagyobb városába ’s-Hertogenboschba – leginkább azért, mert az ismert művészközpontok (Gent és Brugge, illetve Antwerpen) túl erős konkurenciát jelentettek volna számukra. Itt született és haláláig itt is élt (a nemrég elhunyt középkorászt, Marosi Ernőt idézve) Németalföld „utolsó középkori művésze”, a város nevét felvevő Hieronymus Bosch (1450–1516).

 

Kezdetek – az Antikrisztus árnyékában

Bosch végigélte a talpalatnyi földért folyó, tanyák felgyújtásával járó területi csatározásokat, a Tizenhét Tartományt uraló Burgundi Hercegség bukását (1477), a spanyol örökösödési háborút (amelynek végén, 1512-ben a Német-római Birodalomhoz csatolták), és megtapasztalta az Európát nyomasztó török és iszlám fenyegetettséget. A sorozatos harcok és természeti katasztrófák, járványok, éhínségek miatt nem véletlen, hogy a 15. század végére jövendölték az Antikrisztus eljövetelét, Dürer is 1498-ban jelentette meg az Apokalipszishez készített fametszetsorozatát.

A jómódú, egyetemmel is rendelkező kereskedőváros piacterén Bosch apja 1462-ben vásárolt egy kőházat. Az öt testvérből a negyedik, Jheronimus van Aken innen nézhette (már ha nem fogták munkára) – mint egy páholyból – a város életét. A vásárokat, búcsújárásokat, vallási körmeneteket, farsangi felvonulásokat, fényűző hercegi ceremóniákat, tudósokat és áltudósokat, sarlatánokat, polgárokat, munkásokat, apácákat és szerzeteseket, zenészeket, bűvészeket, mutatványosokat, bohócokat, koldusokat, zsebmetszőket, részegeket, szerencsejátékosokat és szajhákat; megtapasztalhatta a városban vagy azon kívül elterülő fertő világát, a kocsmák és bordélyok életét; láthatta, hogy az egyre erősödő erkölcstelenség tüze mintegy felperzseli a várost. (Egy középkori városban minden fekáliától bűzlött – a szennyvíz nyitott szegély­árkokban folydogált a folyó felé –, megágyazva a további járványoknak.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.