Tarajos barátunkhoz már az ősi civilizációkban is tapadtak mindenféle értelmezések, lehet például a fény, a gyógyítás jelképe, de akár a halál szimbóluma, bűnbak is. Templomtornyokon egyszere utal Jézus elárulására és feltámadására. És akkor még nem beszéltünk legendás harciasságáról, amiért a gallok címerállatává, Franciaország jelképévé vált. A jelentések gazdagságát bővebben is kifejti a kiállításhoz kapcsolódó szöveg, de tévedés lenne azt hinni, hogy a nagyrészt kortárs műalkotások e szöveg illusztrációi lennének.
A legrégebbi tárgy 1800 körüli; a mozgatható szárnyú, ezüstlemezből készült (a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött) kakasról történészek sora sem tudta eldönteni, hogy mi volt a funkciója (dísztárgy? fűszertartó? pénzládika?).
A bizonytalanság és az értelmezések rugalmassága Rácmolnár Sándor festményének témáját is jellemzi. Luis Buñuel Las Hurdes (Föld kenyér nélkül, 1933) című dokumentumfilmjének megrázó hatását mintegy idézőjelbe teszik a fiktív megoldások (alvó gyermek, mint felravatalozott halott, szikláról leeső, de valójában a filmes hatás érdekében lelőtt kecske). Rácmolnár egy (fikción alapuló?) filmjelenetet, amelyben a férfivá érett fiúknak lovagolva kellett letépniük egy fáról lelógatott kakas fejét és egy valós dolgot (?), Buñuel azon szokását, hogy a vallásos közösséget azzal bosszantotta, hogy apácaruhát visel, gyúr egybe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
