A Magyar Képzőművészeti Egyetemen festőnek tanult ugyan, de a diplomamunkája egy videóinstalláció volt. Időről időre mégis visszatért a festészethez (színelméletet tanít), de alapvetően multimédiás művész, akit a luminokinetika (a fény és mozgás kapcsolata) és e probléma helyspecifikus installálása (azaz az adott térhez való kapcsolódása) érdekel. Emellett nyilván fontos számára a néző bevonása és az értelmezési keretek elmosása/kitágítása is; erre talán legjobb példa e mostani kiállítása.
Mit is látunk?
Nappali fényben csupán egy üres képkeretet érzékelünk – egy, a legkorábban Leon Battista Alberti A festészetről/De pictura című, 1435-ös munkájában leírt festészeti alapvetés kézzel fogható bizonyítékát. Alberti szerint egy festmény létezésének feltétele a keret, amely a látvány kivágott részletét egyfajta ablakként öleli körül, kiemelve a lényegest, lenyisszantva a kompozíció számára érdektelen elemeket, hogy az „ablak” a „valóságot” tükrözhesse.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
