A Magyar Képzőművészeti Egyetemen festőnek tanult ugyan, de a diplomamunkája egy videóinstalláció volt. Időről időre mégis visszatért a festészethez (színelméletet tanít), de alapvetően multimédiás művész, akit a luminokinetika (a fény és mozgás kapcsolata) és e probléma helyspecifikus installálása (azaz az adott térhez való kapcsolódása) érdekel. Emellett nyilván fontos számára a néző bevonása és az értelmezési keretek elmosása/kitágítása is; erre talán legjobb példa e mostani kiállítása.
Mit is látunk?
Nappali fényben csupán egy üres képkeretet érzékelünk – egy, a legkorábban Leon Battista Alberti A festészetről/De pictura című, 1435-ös munkájában leírt festészeti alapvetés kézzel fogható bizonyítékát. Alberti szerint egy festmény létezésének feltétele a keret, amely a látvány kivágott részletét egyfajta ablakként öleli körül, kiemelve a lényegest, lenyisszantva a kompozíció számára érdektelen elemeket, hogy az „ablak” a „valóságot” tükrözhesse.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
