Kiállítás

A hiányzó hetes

Káldi Katalin: Osztás

Kritika

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

A művész a kilencvenes években a Károlyi Zsigmond vezette „legendás monokróm festőosztályban” végzett, ahol a növendékek Ad Reinhardt programját („A monokróm: korunk akadémizmusa”) követve, a festészet redukált terepén tapasztalhatták meg a legnagyobb szabadságot. Ahhoz, hogy tiszta lappal induljunk egy lesajnált, túlhaladottnak tekintett festészeti rendszer, illetve festészeti mód világában, nemcsak az elméletet és a stílus összes rejtelmét fontos megismerni, de kísérletezni is kell, addig tágítva e világot, amíg lehetséges, s azon is túl, lépésről lépésre.

Káldi Katalin nagyon következetesen és letisztultan építi saját nyelvét, vizsgálja az észlelés világát, lép ki a síkból a térbe, és használ fel különféle anyagokat (gipsz, üveg, kerámia), mozgósítja a technikát (mozaik). A kiállításon látható olajfestmények mellett most egy új anyag, a textilbakelit is megjelenik; a hő hatására mérettartó, jól megmunkálható anyagot elsősorban ipari felhasználásra fejlesztették ki. Káldi szemszögéből tökéletes, mivel könnyen vágható, azaz részekre osztható. A művészt már igen korán érdekelte a szám(osság) problémája, mutatják ezt például a dobókockákból összeálló „városképei”, a 2012-es, az egyes és kettes számokból kialakuló, néhol figuratív alakzatokat is kirajzoló sorozata, vagy a nemrég könyvben is kiadott doktori disszertációja, A számos és számtalan.

A kiállítás illeszkedik Káldi utóbbi pár évben bemutatott, egyéni kiállításain látható munkái­hoz. A vektor matematikai fogalma A testek sebessége című 2018-as paksi kiállításán szerepelt először, a Budapest Galériában bemutatott A tökéletes hatos (2019) esetében a mértani idomok (pont, kúp, ötszög, hatszög) néhol már ki is léptek a térbe. Másrészt viszont felül- vagy átírja mindezt a személyes tartalom, bár ez sem példa nélküli Káldi munkásságában, elég, ha a 2010 körüli, lakások/terek alaprajzát kiadó mozaikmunkákra utalunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.