Kiállítás

A hiányzó hetes

Káldi Katalin: Osztás

Kritika

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

A művész a kilencvenes években a Károlyi Zsigmond vezette „legendás monokróm festőosztályban” végzett, ahol a növendékek Ad Reinhardt programját („A monokróm: korunk akadémizmusa”) követve, a festészet redukált terepén tapasztalhatták meg a legnagyobb szabadságot. Ahhoz, hogy tiszta lappal induljunk egy lesajnált, túlhaladottnak tekintett festészeti rendszer, illetve festészeti mód világában, nemcsak az elméletet és a stílus összes rejtelmét fontos megismerni, de kísérletezni is kell, addig tágítva e világot, amíg lehetséges, s azon is túl, lépésről lépésre.

Káldi Katalin nagyon következetesen és letisztultan építi saját nyelvét, vizsgálja az észlelés világát, lép ki a síkból a térbe, és használ fel különféle anyagokat (gipsz, üveg, kerámia), mozgósítja a technikát (mozaik). A kiállításon látható olajfestmények mellett most egy új anyag, a textilbakelit is megjelenik; a hő hatására mérettartó, jól megmunkálható anyagot elsősorban ipari felhasználásra fejlesztették ki. Káldi szemszögéből tökéletes, mivel könnyen vágható, azaz részekre osztható. A művészt már igen korán érdekelte a szám(osság) problémája, mutatják ezt például a dobókockákból összeálló „városképei”, a 2012-es, az egyes és kettes számokból kialakuló, néhol figuratív alakzatokat is kirajzoló sorozata, vagy a nemrég könyvben is kiadott doktori disszertációja, A számos és számtalan.

A kiállítás illeszkedik Káldi utóbbi pár évben bemutatott, egyéni kiállításain látható munkái­hoz. A vektor matematikai fogalma A testek sebessége című 2018-as paksi kiállításán szerepelt először, a Budapest Galériában bemutatott A tökéletes hatos (2019) esetében a mértani idomok (pont, kúp, ötszög, hatszög) néhol már ki is léptek a térbe. Másrészt viszont felül- vagy átírja mindezt a személyes tartalom, bár ez sem példa nélküli Káldi munkásságában, elég, ha a 2010 körüli, lakások/terek alaprajzát kiadó mozaikmunkákra utalunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.