Kiállítás

Gyermekké tettek

Posztfelnőtt/Posterwachsen

Kritika

Mielőtt félreértenénk: a Knoll Galéria csoportos, majd’ húsz művet, illetve művészcsoportot felvonultató kiállításának eredeti, német címe a kurátor, Robert Pfaller alkotta (eredetileg kötőjellel írt) kifejezés nem azonos a magyar böngésző elsőre kiadott pornóoldalain használatossal.

Ráadásul az osztrák művészek munkáiból összeállított tárlat még csak nem is azt a legújabb generációk fiataljai­ra jellemző jelenséget kívánja körbejárni, amikor az immár felnőtt gyerekek egyre tovább bújnak meg a szülők biztonságos otthonában, késleltetve a felnövéssel járó, elkerülhetetlen élethelyzeteket. Amit viszont a válogatás kiemel, az egy, a posztfelnőttek nagy részére jellemző állapot, nevezetesen az, hogy nincs mi ellen lázadniuk (itt a kurátori szöveg a többi közt a szexet, a dohányzást, az alkoholfogyasztást említi meg), továbbá azt, hogy a közbeszédet vagy a politikai megnyilvánulásokat egyre inkább áthatja az álgyermeki idiotizmus, nem véletlen, hogy bolygónk megmentésének szószólója egy, a felnőttekből mélységesen kiábrándult fiatal lány.

Az viszont nem kérdés, hogy mit „állít” ez az izgalmas és szórakoztató kiállítás: lázadjunk, akár a kamaszok, provokáljunk, dagonyázzunk a gyermeki lét humoros oldalának a megélésében. De azért közben mindenképpen ássunk a problémák mélyére. Vagy ne?

Megjelenik például a képeken a teljes lerészegedés (Stephanie Mold: Tiger, 2020), amikor a művésznő, szembesülve önnön művészetének (legalábbis általa érzett) értéktelenségével, a saját kiállításának megnyitása előtt egy fejtől lábig érő tigrisjelmezbe bújva a totális berúgásba próbálja magával húzni a megnyitó közönségét is, a képek tanulsága szerint meglehetős sikerrel. Vagy ott van Brian Holm, aki egy festményén annak állít emléket, amikor még lehetett nyilvános helyen cigarettázni. De megcsodálhatjuk az amúgy egyetemi oktatóként is dolgozó Barbara Ungepflegtet is (a kiállításon elég sok, beszédes álnevű művész szerepel) a metrón utazva, amint rózsaszín karfiol kandikál ki a combjai közül. Öncélúnak is tűnhetne mindez, de elég csak kicsit az alkotások mögé nézni: ki állítaná, hogy a kiállításmegnyitóknak nem szerves eleme (a pofaviziten túl) a túlzott alkoholfogyasztás, vagy nem feltűnő-e, hogy a dohányzást lassan már mindenhonnan kitiltották? És a kitüremkedő, már-már burjánzó rákos daganatnak tűnő nemiszerv-pótlék megjelenítése sem önmagáért való. Sőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.