Kiállítás

A tigris és a macskák

Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete

Kritika

Több mint harminc év is eltelt Szinyei utolsó életmű-kiállítása óta. Az új kutatási eredmények, eddig lappangó művek, a korábbiaktól akár gyökeresen is eltérő értelmezések miatt megkerülhetetlenné vált egy új összegző tárlat, amelyet eredetileg 2020-ra, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulójára időzítettek.

Az egész kiállítás középpontjába a Majálist állították, amit egyebek közt egy információs videómontázs is aláhúz (a narrátor: Mácsai Pál). A Majális Szinyei legismertebb műve. Azt viszont kevesen tudják, hogy a mű 1873-as kiállítása körüli botrányok (rossz elhelyezés, negatív kritika) miatt a művész évekre szakított a festészettel (bár kétségtelen, hogy művészi karrierjének folytatását a családi tragédiák is hátráltatták).

De miben tud újat hozni ez a 120 művet felvonultató kiállítás? Először is a mestert nemzetközi kontextusba helyezi (szerepelnek többek közt Monet, Courbet vagy Sisley festményei), és kitér Szinyei magyar művészetre gyakorolt hatására, azaz ráközelít a művész korabeli és jóval fiatalabb kortársaira – a nagybányaiakra –, és a műveit, persze leginkább a Majálist feldolgozó/átíró „utódokra” is, ezáltal egy kicsit közelebb kerülhetünk a kultusz megértéséhez.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?