Kiállítás

Titkok, tengelicék

Láthatatlan spektrumok

Kritika

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Pannonhalmán az aktuális szentév tematikájához kötődő kiállítások pár éve már elkezdődtek ugyan, de most a kurátorok (Frazon Zsófia, Gadó Flóra és Foster Hannah Daisy) az emlékezet témáját választva bevonták a szerzetesközösség tagjait is a projektbe. A szerzetesek személyes visszaemlékezéseivel, illetve műelemzésekkel is kísért tárgyak/műalkotások egy-egy témája felbukkan a kortárs kiállításon is, keretet adva ezzel az emlékezet sokszínűségének, illetve fiktív/hibás működésének bemutatásához.

A Láthatatlan spektrumok címnek többes utalása van. A szerzeteseknek az írásaikból kiolvasható személyiségük mellett a világiak elől elzárt terekre, a különféle, teljesen még nem feldolgozott gyűjteményekre, továbbá áttételesen egy, Pannonhalmán a tanításban is komoly szerepet kapó tárgyra, Jedlik Ányos (később egy bencés szerzetes által újraalkotott) krómozott üveglemezére, amelyre a rezgő és a haladó mozgásból származó (amúgy emberi szemnek a valóságban láthatatlan) Lissajous-görbéket rajzolta fel.

A nagyrészt gyűjteményekkel foglalkozó kurátorok arra kérték a művészeket, hogy valamilyen, a pannonhalmi gyűjteményekben található dologra reflektáljanak. Villányi Csaba és Salát Zalán Péter fotográfusok két, eltérő időben élő tudós-szerzetes naplójából indultak ki, az egyikük gyűjteménykezelő és a főmonostor kertjének gondozója volt, a másik politizált, majd emigrált. A naplók láthatóvá tételéhez a művészek új fényképezőgépet is készítettek, amely egyaránt alkalmas volt arra, hogy a „kertész-szerzetes” szűk világát, illetve a nemzet sorsán aggódó társának nagylátószögét bemutassa; a fényképeket két külön könyvben prezentálták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."