A „balhék”, a politikát ingerlő, egyszerre intellektuális és bugyuta dalszövegek miatt nemcsak a budapesti értelmiség körében volt népszerű, hanem az állambiztonság ügynökeit is igen érdekelte. A megfigyelések, vegzálások, súlyos verések után már életét féltette, és Rajk László édesanyja segítségével (aki útleveket szerzett neki), 1971-ben elhagyta az országot.
Németországban aztán „szakmát” váltott; képzőművészeti tanulmányokat folytatott. Először Essenben járt grafika szakra, majd Düsseldorfban tanult festő–grafika, illetve szobrászat–kerámia szakon olyan mesterektől, mint Gerhard Richter és Joseph Beuys. Beuys nyomán ő is úgy vélte, hogy az eredetiség nem a képfestményen létrehozható utánzatban, hanem az „originális” teremtésben található.
Képzőművészeti végzettsége ellenére inkább összművésznek nevezhető, hiszen zenélt, festett, rajzolt, szobrot készített, sőt naplót (szövegeket) írt, bár alkotásai elsősorban költői indíttatásból fakadtak. 1978-ban vette fel a Január Herceg művésznevet, amelyhez gyakran párosultak „kiegészítő” mellék nevek (Január Herceg Tova, Január Herceg Horo Olh), emellett önmagát „pioneer” művészként definiálta.
Magyarországon három kiállítása volt. Először 1996-ban a Dorottya utcai (mára már megszűnt) galériában, ahol a művész állandó jelenléte színesítette a tárlatot, majd 2007-ben a székesfehérvári Csók István Képtárban mutatkozott be. A Paksi Képtárban 2019-ben kiállított anyag felépítésében Baksa személyesen már nem vett részt, hiszen 2012-ben súlyosan megbetegedett, és onnantól állandó ápolásra szorult.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
