Kiindulópontjai/részei a bemutatott alkotásoknak, és egyben folytatásai a 2015-ben elindult Enyészpontok-projektnek. Maga a projektcím egyszerre utal a centrális perspektíva képszerkesztésének szakkifejezésére és az elmúlásra. Az Enyészpontok-sorozat a 20. század különböző korszakaiban megjelenő antiszemitizmus és a zsidó identitás kérdését vizsgálja; így elsőként az 1944/45-ös nyilas terrort, majd a pogromokban „gazdag” koalíciós időszakot, harmadikként a Kádár-korszakban elnyomott, de búvópatakként tovább élő zsidóellenességet. A 4.0-s verzió a rendszerváltás időszakára, illetve az elmúlt harminc évre tekint reá.
A kiállítás kifejezetten elegáns, visszafogott, és a hat munkában elsősorban a „tartalmi”, konceptuális elemek dominálnak. Bizonyos szempontból kakukktojás a Szlovákiában élő Nagy Csilla installációja, a Pulóver (2021). A mű eredetije a pozsonyi Zsidó Közösségi Múzeumban látható, és a későbbi professzor, Pavel Traubner viselte háromévesen 1944/45 telén, amikor a deportálás elől családjával az extrém hidegben erdőkben, fűtetlen bunkerekben rejtőztek el. Az itt látható pulóver egy a művész készítette replika, amelyhez egy kis füzetben interjúk társulnak a tárgy történetét feltáró és ezt a gyűjteménybe bevonó személyekkel. A munka áttételesen kapcsolódik KissPál Szabolcs installációjához (Miféle reneszánsz?, 2021), amely két, egymáshoz térben közeli, de ideológiai szempontból távoli történetet hoz párhuzamba. A délkelet-magyarországi (egyébként jelentős szlovák kisebbséggel rendelkező) Szarvason 1990-ben nyílt meg és a mai napig működik a Ronald S. Lauder által alapított nemzetközi nyaralótábor; ettől légvonalban másfél kilométerre található a szintén akkortájt „újraaktivált”, Nagy-Magyarország történelmi középpontjára utaló Szarvasi Történelmi Országközép, amelyet még az 1880-as években egy helyi földrajztanár jelölt ki. Ez a középpont a volt Kreszán-malom területére esett, ahová egy malomkövet, majd 1939-ben egy négyszárnyú vitorlával ellátott, a trianoni szakadásra emlékeztető malmot állítottak. 2000-re már állt a Honfoglalás-, Államalapítás- és Árpád-(székely)kapu, 2011-ben pedig mindezt történelmi emlékhellyé nyilvánították. KissPál a kétcsatornás (egymásba csúszó, így megértést, ezáltal a két intézmény közötti párbeszédet elnehezítő) hanginstallációja (az egyikben egy-egy táborozó, a másikban a helyi történész beszél) közé egy héber feliratú sírkőből készült malomkövet helyezett, afféle virtuális kapocsként a felek között.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
