Deutsch Andor

Az elvonulás már önmagában szép: a nagy hangú, mindent megtagadó kivonulás is lehet rokonszenves, de a látványos gesztus helyetti csendes, elszánt önfejlesztés még imponálóbb. Az Artus ez utóbbi, ritkábban alkalmazott módszert választotta. Már évek óta a világ (a Fonó) háta mögé bújtak, csak magukra figyelnek, és szigorú műhelymunkával építik, sőt művelik saját kertjeiket.

Metanoia Különítmény a Trafóban: Túlment

Ha jól számolom, már negyedszer történik meg, kedves olvasó, hogy van szerencsém beszámolhatni a szegedi Szabad Színházak Találkozójáról - ezúttal a tizedikről -, és hogy te erre nem emlékszel, hiszen két ilyen fesztivál között annyi minden történik veled (ősz, tél, tavasz, ki tudja, mi még), ebből nemcsak az következik, hogy a) szerintem rosszul élsz, és elveszel a felesleges részletekben (tél, tavasz stb.), hanem az is, hogy b) negyedszer beszámolót írni ugyanarról az eseményről még akkor is unalmas feladat, ha - jön végre a lényeg - maga a fesztivál csöppet sem az. Sőt. Jó. Tök jó.

A színház - metaforikusan szólva persze - nem étterem: a jó színház nem egyszerűen az ínycsiklandozó kínálás, a szép tálalás, aztán az üres hasak teletömésének művészete. Ha már gasztronómiai párhuzamokkal próbálkozom, a néző legalábbis kukta legyen, akit értő séfek és ravaszul előkészített fűszerek fogadnak, aztán a végső nagy élményfőzeléket már magának kelljen kikevernie. Sajna, ahogy ez szokásos, ha másfelől közelítjük meg a problémát, egészen más az eredmény: egy jó vendéglátás, jó étterem természetesen színház is egyben: a tálalás balett, a pincérek sürgölődése rosszabb esetben burleszk, jobb esetben felemelő élőképek sorozata, az étkezésnek magának pedig minimum nagyoperai hatással kell bírnia: a csülök Wagnert idézze, a borsodó meg Richard Strausst.

Érdemes-e a leírt, a nem előadott drámáról elmélkedni? Nem. Színházi szempontból a szövegkönyv legfeljebb kotta vagy héj, melyet, ha minden jól megy, egy előadás, egy rendezői látásmód, stílus, színészi játék, adott hely és pillanat tölt meg élő anyaggal. Egyszerű igazság, hogy ugyanazon darab alapján nagyon rossz és nagyon jó előadások is születhetnek, így aztán még csak azt sem remélhetjük, hogy a színre került darabok visszamenőleg értékelnék, megvilágítanák nekünk alapanyagukat.

Volt kor (már elmúlt), mikor a romantikát a kórházi történetek, a kalandot pedig a betyáros könyvek jelentették. A kórházi limonádék valahogy átmentették magukat a tévés világba, a betyárok viszont gyengébbnek bizonyultak, vagy legalábbis a természetes kiválasztódás kegyetlen törvényei megfosztották őket a subától és a konya bajusztól. Egész mostanáig nem született meg az, aki rátalált volna a spanyolviaszra. A Szkénében azonban egyesítették végre a két alapműfajt, és megszületett a tökéletes megoldás: a kórházi betyártörténet.

Én az előítéletem rabja vagyok, de most volt egy felszabadító estém.

Le Cirque Désaccordé Társulat: Érted teszem ezt! - Vendégjáték a Nagycirkuszban

Szép Ernő: Lila ákác - budapesti bemutató a Bárkában

A talpraesett macskák sokáig élnek, kilencszer minimum újjászületnek. Idén kilencedszer rendezték meg Szegeden a Thealtert, a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóját. Egy fesztivál, ami mindig talpra esik.

A beregszászi Illyés Gyula színház alapítója, életben tartója és rendezője. Társulatának évente tíz bemutatója, körülbelül 280 előadása van, és nem hajlandó elfáradni. A szegedi fesztiválon beszélgettünk.

A beregszászi Illyés Gyula színház alapítója, életben tartója és rendezője. Társulatának évente tíz bemutatója, körülbelül 280 előadása van, és nem hajlandó elfáradni. A szegedi fesztiválon beszélgettünk.