Kőmagyar (Káin kalapja - Artus társulat)

  • Deutsch Andor
  • 2000. november 2.

Zene

Az elvonulás már önmagában szép: a nagy hangú, mindent megtagadó kivonulás is lehet rokonszenves, de a látványos gesztus helyetti csendes, elszánt önfejlesztés még imponálóbb. Az Artus ez utóbbi, ritkábban alkalmazott módszert választotta. Már évek óta a világ (a Fonó) háta mögé bújtak, csak magukra figyelnek, és szigorú műhelymunkával építik, sőt művelik saját kertjeiket.

Táncszínház

Az elvonulás már önmagában szép: a nagy hangú, mindent megtagadó kivonulás is lehet rokonszenves, de a látványos gesztus helyetti csendes, elszánt önfejlesztés még imponálóbb. Az Artus ez utóbbi, ritkábban alkalmazott módszert választotta. Már évek óta a világ (a Fonó) háta mögé bújtak, csak magukra figyelnek, és szigorú műhelymunkával építik, sőt művelik saját kertjeiket.

A Káin kalapja táncos etűdök sora egy témára. A téma a gyilkosság, mondjuk. A téma négy ember, aki változó viszonyokban és változó szerepekben éli át ugyanazt a helyzetet: azt, hogy Egyik fog egy követ, fejbe vágja vele Másikat, és Másik erre meghal. De néha Egyik is. Mindez persze nem ennyire egyszerű - és ez az előadás lényege. A rafinált kölcsönhatások szövevénye a lényeg, mindaz, ami ebben a szimpla, rég begyakorolt mozdulatban (ölés) benne lehet. Ahogy gyilkosból áldozat lesz néha, vagy mégsem. A szeretet, a gyűlölet, a tisztelet vagy más - esetleg egyszerre mindegyik -, ami kettejük között kialakulhat. A szerepek kicserélődnek (sorba mindenki arcára vagy fejére rákerül a kalap), ők újra nekirugaszkodnak, ám addigra a karakterek viszonyai már mások - a pontos kontúrok nélkül megrajzolt konfliktusok vége pedig néha más, néha ugyanaz.

Ebben az előadásban semmi sem biztos. A jó néző folyamatosan készen áll, hogy újraértse, újraérezze, újraélvezze a korábban látottakat. Minden alakul: számtalan eszköz, mozdulat, helyzet akad, amely utólag megmagyaráz, újramagyaráz valamit/valakit, ami/aki már addigra biztos helyére került. Aki nevet a képi, mozdulatbeli játékosságokon, végül megbánja. Mindaz, ami humor, előbb-utóbb átértékelődik, és visszatekintve, az új kontextus felől felidézve már minimum fekete humornak tűnik. A guggolva, bő köpenyben, kalaparccal közlekedő színészek kezdetben csak viccesek. Egy fél órával később azonban egyikük hóna alá mankó kerül: a színház önmagát leplezi le, a színész pedig már nem manó, hanem egy lábcsonkjait lóbáló nyomorék. Az előadás fő mozgatórugója ez az alakulós eldönthetetlenség, mely mindig fenntartja a változás jogát, melyben mindig rácsodálkozhatunk arra, hogy ugyanaz egy kicsit más szemszögből nézve egészen mássá válhat. A gyilkos áldozattá, és viszont. A gyilkos eszköz, a kő az isten felé kapaszkodás, az áhítat eszközévé (hiszen ketten is misztikus áldozati mini-Stonehenge-et emelnek belőle istenüknek) vagy az emlékezésé, megbocsátásé (hiszen már az első gyilkosság előtt ott az egyetlen díszletelem az üres színpadon: egy kövekből összehordott sírhalom). Még a háttérben felmeredő, rendíthetetlen óriásbálványról is kiderül végül, hogy nem áll annyira az események fölött, mint látszott. ´ is lehet gyenge. És bár az ő elbizonytalanodása ez este utolsó helyzete, ez sem végkövetkeztetés; ennek az előadásnak nincs végkövetkeztetése. Még csak tanulsága sincs. Csak helyzetei meg tényei.

Az Artus régi dicsősége ez: most sem szolgál kész válaszokkal, inkább csak egy asszociációs lánc elindítását vállalja. Sokat bíz a nézőre (tiszteli tehát, bízik benne, és nem fél tőle). Ahhoz viszont, hogy célját elérje, erősnek kell lennie. Olyan lerázhatatlan hatást kell gyakorolnia a publikumra, hogy amit látott, az még soká ott zümmögjön és döngicséljen a fejében, új gondolatokat meg érzéseket provokáljon. Ez az előadás, ha működik, nem a tapsrenddel ér véget, inkább akkor kezdődik.

Ez persze paradoxon. A Káin jelei nem a néző intellektuális megközelítésére, megértésére számítanak, ahhoz túl sokan is vannak és túl bonyolultak. Annál viszont jóval több az intellektus felé tett kikacsintás, hogy bárki a tiszta intuícióra bízza magát: már a műsorfüzetben is Szondi Lipótot dörgölik a néző orra alá.

Itt botlanak a táncosok. Előadásuk magára zárul: nem szolgál olyan érzelmi robbanással, amely keresztüljutna a rivaldán. Mindannyian a maguk táncát járják. Mintha minden szereplő egy, a színpadon kívüli ponthoz (valami gondolati maghoz) kötődne elsősorban, és nem olyasmihez (partnerek, történet, eszközök), amitől igazán élő színházzá válna az este. Van az egészben egy kis nem-élet: valamennyivel több energiára volna szükség. Talán a tér nem jó. Túl nagy, és ettől szétesnek, szétcsúsznak benne a társulat egymás felé indított impulzusai, vagy ellenkezőleg, talán sokkal távolabbról kellene nézni mindezt. Szerintem Godáék is felismerték ezt a problémát. Így kerülhetett színpadra Kiss Erzsi.

Az ő közreműködése legalább két bekezdést érdemel. Nagyszerű, amit csinál. Színházhoz túlságosan karakteres is. Nem alázatos közreműködője a produkciónak, és időnként - valószínűleg akaratlanul - főszereplővé válik. Még akkor is, ha itt tudják, a színpadi zene arra való, hogy segítségével még nagyobb súlya legyen a csendnek. Ebben az előadásban van néhány nagy csend, és az nagyon jó.

A Kiss Erzsi-zene egyébként önmagában, pusztán sportteljesítményként is nagyra értékelendő. Másfél órát megállás nélkül végigénekelni, ennyire sokfélén, ötletesen világbajnoki teljesítmény.

Pintér Bélát, az egyetlen nem táncos közreműködőt szintén azért importálhatta a társulat, hogy a jelenlét dühös energiáit adja a közösbe, és ő mindig teljesíti is a rábízott feladatot. A Chinvatban (az Artus legutóbbi nagy vállalkozása, a Noé trilógia összevont változatában) például hiba nélkül, emlékezetesen tette ezt, és a Káin első jelenetében is nagyon sokat ígér, amit később alig van módja beváltani. Egy artusos törzstag, Mándy Ildikó hiánya szintén hozzájárulhat a gyengüléshez. Ezúttal nem szerepel, és ezzel sok kisugárzás vész el. Márpedig egy előadás nem csak gondolat. Nem is csak érzés. Hanem indulat vagy erő is, és ebből ezúttal kevesebb van a szükségesnél.

Deutsch Andor

Káin kalapja; szereplők: Bakó Tamás, Goda Gábor, Gold Bea, Kiss Erzsi, Pintér Béla; rendező-koreográfus: Goda Gábor; koreográfus- asszisztens: Mándy Ildikó; zene: Kiss Erzsi; fénytervező: Kocsis Gábor; jelmez: Remete Kriszta

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.